“Agydaganatos nőt lakoltattak ki Józsefvárosban”, “Nincs hol aludnia a kilakoltatott agydaganatos asszonynak”, “Hiába volt élőlánc, kilakoltatták az agydaganatos nőt”, “Karhatalom segített az agytumoros nő kilakoltatásában” – olvasom a minap a magyar portálok egyik legfelkapottabb hírét. Párhuzamosan, sorokkal lejjebb-feljebb: “Újabb 14 milliárdot költenek, hogy Orbánék a várba költözhessenek”, “Újabb 14 milliárdba kerül Orbán Várba költözése“, “Még 14 milliárdba kerül Orbán költözése”, “Orbán hivatala 21 milliárdért költözik a Várba”, stb-stb-stb.

Nyilván a két hírnek semmi köze egymáshoz. A hatalommániás, kisebbségi komplexusos zsarnok párhuzamos univerzuma a végtelenben sem találkozik azzal a realitással, miszerint ebben az országban hosszú évek óta betegen dolgozó, jóhiszemű, önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált emberek vívják a maguk keserű szélmalomharcait a nélkülözéssel, tehetetlenséggel, reménytelenséggel, midőn az elszabadult gátlástalanság, véget nem érő táncra perdült a rongyrázás és urizálás kényszerével.

Kit érdekelnek az alattvalók, amikor a tét az, hogy a Budai vár Duna szint fölötti magasságából általánosan megvető pillantást lehessen vetni a népre? Megér minden pénzt, hogy a lóháton érkező Semjén Zsoltnak legyen majd hova parkolni, és lesz majd aranyozott hintó, huszáros kíséret, libegő vasút, megadjuk a módját, ahogy ez a mi fajtánknál szokás. A Miniszterelnökség igenis a Várba költözik, felújítják a Karmelita kolostort 1,4 milliárdból, a következő két évben még közel 14-et belefeccölnek, miközben további 5 milliárdban mérik a vár rehabilitációját előkészítő munkálatokat. És ha végül az egész Budai Várat felújítják, az még legalább egy-két évtized, és alsó hangon 200 milliárd.

Nos, aki mindig oda vágyott, akit mindig ez hajtott, éltetett, lassan de biztosan elmondhatja: megérkezett. Az ország kifosztásának járulékos tiszta haszna mellett, a küldetéstudattal felruházott, skizofrén hajlamú manipulátor felért a csúcsra. Nem volt hiábavaló a küzdelem, és a szilárd meggyőződés, hogy ő más, mint a többiek, őt a sors jelölte ki erre a nemes feladatra. Mert benne megvan az a briliáns képesség, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül képes átgázolni mindenkin. Úgy, ahogy senki. Eltaposhatatlan, igazi túlélő, aki egy trónfosztás után immár tökéletesítette a tervet, és már nem hibázott. És miután mindent központosított, bekebelezett, esetenként leigázott, eltaposott, vagy simán eltulajdonított, nincs szüksége már azokra, akiknek a bizalmát ajándék koncokkal, és lélekmelegítő hazugságokkal vásárolta meg. Bevégeztetett, mert buták vagytok, vakok, irányíthatók, és szerencsétlenek.

A keményen dolgozó kisember nyomora iránt totálisan érzéketlen, közpénzből parádézó megszállott körülbelül 400 milliárddal költ többet az állam működésére, mint ezelőtt 5 évvel, de ez nem akadályozza meg abban, hogy legelvetemültebb álmait valóra váltsa. A legszörnyűbb az, hogy ha egy másik várat építene egy másik miniszterelnökség számára, mert az kell címszó alatt, az is rendben lenne. Igen, itt az újabb bizonyíték arra, hogy annyira jól megy nekünk, hogy ez is belefér. Mert csak a nemzet! Sőt, azt is elhisszük neki, hogy nem is ő akarja, ez a mi akaratunk, vágyunk, külön kérésünk. Ugyan már, 14 ezer millió magyar forint? Ennél sokkal többet is megér nekünk ez a drága ember, a maga összes hóbortjával, beteg nagyot álmodásával.

Ha ebben az országban az oktatással, egészségüggyel, az ország dolgozó lakosságának béreivel, a szociális rendszer kiszámíthatóságával minden rendben is lenne, ez akkor is kimerítené a milliomodik cinikus pofátlanság kategóriáját. Fogalmam nincs, hogy ennyi pénzből mit lehet építeni, felújítani, és halvány sejtésem nincs, mit lehet a Várban Miniszterelnökség címszó alatt művelni, amit a jelenlegi, erre a célra kijelölt épületben nem lehet. Soha nem fogom megtudni, mi lenne, ha egyszer csak egy kicsivel olcsóbb hobbira öntenénk kifele a köz pénzét az ablakon, de szerintem akkor sem éreznék ilyen dühöt, ha megtudnám, hogy űrkutatásba kezdett az ország első embere. Annak talán lenne is valami értelme.

Amíg pár tízezres-százezres köztartozások miatt egész családokat lakoltatnak ki, amíg a létminimum alatt élők száma régen meghaladta a négymilliót, amíg 5 év alatt a kétszeresére nőtt a gyermekszegénység, amíg látványosan nő a rohadt kőbányai panelt megvásárolni is képtelen réteg, addig Orbán Viktor kurvára ne költözzön mások nyomorából kisajtolt 20 milliárdokból a királyi Várba! Mert amúgy szívesebben járok a Várba, mint hajléktalan szállóra vagy kórházba, de talán egy árnyalattal fontosabb lenne, hogy ez utóbbiak nyújtsanak emberhez méltó körülményeket az erre rászorulóknak, mint az, hogy a felkapaszkodott felcsúti zseni jól érezze magát a kicicomázott, Dunára néző összkomfortos dolgozószobájában. És ez a két dolog igenis, kizárja egymást!

Mert Orbán Viktor hivatalának Várba költözésénél (fel, támadás: irány a Várpalota teljes felújítása!) csak és kizárólag fontosabb kérdések vannak, amelyek megoldásába ugyanekkora lelkesedéssel kellene beletolni az ugyanilyen nagyságrendű pénzeket, még akkor is, ha a várak azért vannak, hogy bevegyék őket. Ez az esztelen költekezés, és maga a költözés szándéka és megvalósítandó célja nem csupán egy megalomániás hitvezér elméje megbomlásának szimbóluma, de ékes bizonyítéka annak is, hogy ez a magát félistennek képzelő közönséges halandó mennyire ősellenségének tekinti a szegény, becsületes, és reménytelen szélmalomharcok szorításában élő, keményen dolgozó kisembereket.

Miközben ezeket a sorokat írom, egyúttal tisztában vagyok azzal is, hogy teljesen fölösleges a háborgásom. Ebben az országban még mindig van kétmillió ember, akinek annyi önbecsülése nem maradt, hogy legalább a homlokát összeráncolja annak láttán-hallatán, hogy imádott vezére milli-billi-csilliárdokat fordít saját lelki békéjének elérésére. Nem hiszem el, hogy van Orbán-fanatikus, aki most sem szégyenkezik, aki e pazarló-fényűző, mélységesen gusztustalan pénzszórás láttán-hallatán sem érzi védhetetlennek mindazt, ami a feje fölött történik. Nem tudom felfogni, hogy van ember, akinek akkor sem rezzenne az arcizma, ha holnap piramist építenének az adóforintjaiból az örökkévalóság számára, az Orbán-család dicsőségére a Hortobágyon. Az sem lenne sokkal olcsóbb, és annak is pontosan ennyi értelme lenne.

Engem sokkal jobban zavar, hogy mennyire sokba kerül ez az úri hóbort, mint amennyire vigasztal, hogy mindannyiunk örömét fogja szolgálni. Sajnos azt sem hiszem el, hogy a felújítás azért ilyen drága, mert sok közép- és török kori épületmaradványt kell feltárni, és attól sem érezném jobban magam, ha egy nappal a dicsőséges beköltözése előtt Simicska közölné, hogy a Karmelita kolostort múlt héten ő vásárolta meg.

1848 decemberében íródtak e sorok, lehet, hogy soha nem voltak aktuálisabbak:

Ezerfelé bús harcmező a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt
Akasszátok föl a királyokat!

H. A.

gepnarancs.hu