Ez derül ki abból a lapunk birtokába került levélből, amelyet Észak-Korea bécsi nagykövetségének hivatalos címéről küldtek el az egyik hazai szeretetszolgálatnak.

A 2013. áprilisi levélben a bécsi követség egyik hivatalnoka lényegében elismeri, hogy érkezett hozzájuk jelzés Lukács Csabával kapcsolatban – aki abban az évben kétszer is járt a diktatórikus országban. „Valaki mondta nekem, hogy Lukács úr megjegyzést tett Észak-Koreára a televízióban és az újságban, miután hazatért.” A hivatalnok így folytatta: „Ön nagyon jól ismeri a koreai embert: mi nem adunk esélyt az együttműködésre annak, aki megsérti a legfőbb vezetőnket és a rendszerünket.”

A levélből kiderült az is, hogy az észak-koreai követségre bekérték a Lukács által írt cikkek fordítását. Kilátásba helyezték azt is, hogy ha a jelzések igaznak bizonyulnak, az súlyos következménnyel jár a Phenjannal való kapcsolatokra. A kommunista ország diplomatája úgy fejezte be levelét: „reméli és imádkozik” azért, hogy a lefordított cikkekben ne legyen semmilyen, Észak-Koreára nézve negatív tartalom.

A Magyar Nemzet számolt be arról, hogy levéltári iratok szerint az Ökumenikus Segélyszervezet vezetőjét, Lehel Lászlót evangélikus lelkészként beszervezte a Kádár-rendszer titkosszolgálata. Az érintett mindeddig nem reagált az ügynökvádra, ahogy arra sincs még válasz, hogy annak idején valóban ő közölte-e levélben az észak-koreai hatóságokkal, hogy Lukács Csaba segélymunkásnak álcázott újságíró, aki rossz színben tüntetheti fel a „szeretett vezetőt”. A levél nyomán csak a szerencsének volt köszönhető, hogy munkatársunk nem került munkatáborba, illetve nem végezték ki.

A Lukács Csabával kapcsolatos feljelentés azért is megdöbbentő, mert akit Észak-Koreában rendszerellenes tevékenység vádjával elfognak, az nem a hagyományos értelemben vett börtönbe vagy munkatárborba kerül. Elképzelhetetlen borzalmakról számolnak be azok, akiket az ottani rezsim politikai okokból bezár. Mindennaposak a kínzások, a verések, élelmet pedig szinte alig kapnak az elítéltek. Az amerikai Kenneth Bae például, akit eredetileg tizenöt évre ítéltek államellenes tevékenységért, 2014-ben szabadult egy börtönből. Később a CNN-nek mesélt arról, hogy napi tíz órában dolgoztatták a földeken, ahol megállás nélkül kellett sziklákat hordania és szenet lapátolnia. A táborba kerüléshez pedig sokszor bőven elegendő ok az is, ha valakit ok nélkül feljelentenek.

Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője sajtótájékoztatóján a Lehel Lászlót ért ügynökvádról – amelynek megjelenése óta Lehel felfüggesztette az Ökumenikus Segélyszervezetben végzett elnök-igazgatói tevékenységét – azt mondta: természetesen nem jó hír, ha valakiről kiderül, hogy beszervezett ügynök volt, de máshogy ítéli meg, ha az az ember később nemzetbiztonsági vezető – mint például a Gyurcsány-érában –, illetve ha „egy karitatív szervezetben próbálja […] talán a múltját is feledtetni”, és jó cselekedettel igyekszik helyrehozni, amit elkövetett.

A kormány egyébként az elmúlt években szívén viselte az Ökumenikus Segélyszervezet működését. Tavaly ősszel például az Emberi Erőforrások Minisztériuma 930 millió forintot különített el a keresztény közösségek megsegítésére, és az így létrehozott, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság felállítását éppen az Ökumenikus Segélyszervezet tevékenységének fontosságával magyarázták. A szervezet működését igen bőkezűen támogatták. Az utolsó elérhető, 2015-ös pénzügyi beszámolójuk szerint például a nagyjából 3,7 milliárd forintos összbevételük negyede, 974 millió forint származott kormányzati vagy önkormányzati forrásból. Hasonló nagyságrendű, 916 millió forintos támogatást kaptak 2014-ben is, akkor azonban csak 3 milliárd forint volt a teljes bevétel. A 2017-es költségvetés hétfőn benyújtott módosításában sem feledkeztek meg az Ökumenikus Segélyszervezetről, az előterjesztés szerint ugyanis további 218 millió forintot kaphat.

Szerzők: Markotay Csaba / Lőrincz Tamás / mno.hu