Attól ugyanis, hogy további rengeteg (kidobott) pénzből felépítenek egy felügyeleti rendszert az egészségügyi intézményrendszer nyakára, még nem fog megoldódni sem a szakemberek létszámhiánya, sem az eszközellátottság hiánya.
Külön vicc az egészben és ezt már egy korábbi cikkemben is leírtam, hogy lényegében ezzel a kormányzat kinyilvánítja, hogy a saját embereiben nem bízik, tekintve, hogy a 2011-ben történt intézményvezető-cserék után nem maradt olyan kórház, ahová ne a saját embereiket ültették volna az igazgatói székekbe.
A belső forrás-átcsoportosítás így  szintén nem fog eredményre vezetni, ahogyan azt már láthattuk Szócska Miklós és Zombor Gábor államtitkársága alatt is.
Addig ameddig az egészségügyi rendszer vezetői csak statisztikai számokat óhajtanak látni az egészségügyből, addig nem fog megoldódni semmi.
Nem lesz több nővér, nem lesz több orvos és nem lesz több eszköz sem, hogy a higiéniáról, a minimumfeltételekről és a szakma alapvető szabályai betartásának ellehetetlenítéséről már ne is beszéljünk.
Ma az is világossá vált – persze erről csak név nélkül mernek nyilatkozni - , hogy a Parlamentben ülő Fideszes képviselők is tisztában vannak azzal, hogy a magyar kórházak működése ma már olyan rossz színvonalú, hogy lassan egy kéztörésbe is belehal a szerencsétlenül járt ember, ha bekerül az egészségügyi ellátórendszerbe.
Persze, van ebben némi túlzás, ha szó szoros értelmében vesszük ezt a mondatot, de a valósághoz mégis közel áll az állítás, hisz máshogy nem szembesülnénk a hét minden napján a kórházi ellátás során lezajlott elképesztő történetekkel és azzal, hogy egy-egy ember élete csak a szerencsén múlik és azon, hogy vannak még elhivatott ápolók és asszisztensek, mentősök, orvosok, akik a végsőkig küzdenek értünk, ha bajba jutunk.
S mint ilyenkor szokásos, hogy „Persze, ezeknek is csak a pénz kell, holott ez egy hivatás!”
Igen. Hivatástudattal nem lehet sem számlát fizetni, sem ételt venni a boltban.
Viszont lehet vele emberéletet menteni és ezt illene honorálni, nem csak anyagilag, hanem tisztelettel, megbecsüléssel.
Nem elég itt már az, hogy EU-s pénzből felújítjuk, lecseréljük a régi eszközpark nagy részét.
Sokkal mélyebbre ható reformok kellenek, mind az ellátó szakemberek munkakörnyezetében és rendszeren belüli viszonyaikban, mind a betegek tekintetében.
Átláthatóbbá, egyenletes ellátási színvonalúvá és kiszámíthatóbbá kell tenni a rendszert és akkor könnyebben tetten lehet érni az „üzemi szarkákat” is, akik miatt most kancelláriarendszer felállítása mellett döntött az államtitkárság.