h i r d e t é s

Az átlag német azért hitt Hitlerben, mert azt hitte, hogy a másik német már hisz benne!

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Az átlag német azért hitt Hitlerben, mert azt hitte, hogy a másik német már hisz benne!

2016. december 11. - 07:51
0 komment

Az alábbi sorokat Lénard Sándor írja még anno a 2.világháború előtti időkben.

A kép illusztráció! - Forrás: MTI

Szerintem érdekes párhuzamok figyelhetők meg benne a jelennel. Lénárd Sándor

- Római történetek : A közvélemény egy óriási kártyavár. Az embert majom-ösztönei arra viszik, hogy a másik ember véleményét átvegye, s őt, s ebben különbözik a majomtól, akinek, szerintem, szintén vannak tiszteletre méltó meggyőződései, hogy már eleve úgy akar gondolkozni, ahogy, szerinte, embertársai vélekednek.

Az átlag német azért hisz Hitlerben, mert azt hiszi, hogy a másik német már hisz benne. Erre a kártyavárra támaszkodik a háborús gépezet acélszerkezete. Hitler hisz önmagában, hívei ő benne. Németország ehhez a kisebbséghez alkalmazkodik. A kis államok körülötte belekényszerülnek a német politikába. Európa csatlakozni fog, Törökország csatlakozni fog, a kártyavár nő, mert mindenki hinni akarja azt, amiben a másik ember hisz...

 - Ez így van - mondja valaki.

- De a paranoia?...

- Várjatok. Meggyőződésem...nem: diagnózisom; hogy ennek az alkotmánynak fenntartó pontja... statikai pontnak hívják?... az, hogy Hitler maga súlyos elmebeteg, a betegség minden tiszta tünetével.

- Csak nem állítod, hogy Európában négyszázmillió ember megbetegedhetik?

- Hány európai nem esett át a kanyarón? A szellem betegsége is ragályos! Semmilyen immunitást nem ismerek a paranoia ellen, de igenis van ember, aki könnyen megkapja... Csitt, fogászok! Hagyjatok szóhoz jutni! - és újra felveszi a tanári pózt.

 - A német pszichiáterek a paranoid gondolatokra helyezik a f ő súlyt. Valaki egy szép nap azt hiszi, hogy üldözik, nevetnek rajta. Összeesküvést lát maga körül. Az összeesküvés mindig nagyobb méreteket ölt, minden biciklista vagy minden kopasz ember összeesküvővé válik, míg az üldözött meg nem kérdi önmagától: Miért kergetnek? Miért vannak ennyien? S a felelet: Mert nagyember vagyok, művész, politikus, Isten, próféta, színész. S a páciens elmegy politizálni vagy prédikálni, vagy egyszerűen az óriási összeesküvés ellen harcolni. Ebben a harcban ő a leglogikusabb lény. Ahogy szeretett mesterem mondta, a paranoiás hamisan állítja fel figuráit, de aztán csodálatosan sakkozik. Misztériummal kezdi, logikával végzi.

 - S a franciák? Genil-Perrin?

- Ő más oldaláról fogja meg a kérdést: a beteg nála négy oszlopra alapozza légvárát: kevélységére, bizalmatlanságára, hamis ítéletére s összeférhetetlenségére. Kevélysége az első és sokszor a legrejtettebb vonása. Ludendorff nem használta a nemesi „von”-t, s ez mindaddig szerénységnek hathatott, míg ki nem sült, hogy Wotannak képzeli önmagát. Hitler egyszerű uniformist visel, csak a vaskeresztjét mutogatja. Nem úgy, mint a gazember, de egészséges Göring, a kétlábú cotillonbolt. Hogy mi a bizalmatlanság, azt a Gestapo urai tudnák nálam jobban megmagyarázni: ezért nem változik a paranoiás őrült környezete. A hamis ítéletek adják meg a logikus intézkedések ködös alapját. Ez a dogmák birodalma. Ezért nem lehet a paranoiással disputálni: sarokba szorítva kihúzza dogmáját, és sérthetetlenné válik. Ami az összeférhetetlenséget illeti, az egyenesen kulcsa a paranoid személyiségnek: nem bírja a világot. Ezért visszavonul, kolostorba vagy eremitage-ba, vagy egy világítótoronyba.

- Egy világítótorony-őri állás jó volna - vág közbe Molnár Gyurka -, valahol az új-zélandi vizeken...

- Toronyba - mondom -, s ez a természetes öngyógyításnak a legszebb példája. Ott a beteg máris meggyógyul, mert hiába kevély, misztikus s összeférhetetlen, nincs kit kínoznia. De jaj, ha a paranoiás, hála Istennek, ez a kisebbség, meg akarja változtatni a világot, amellyel nem fér meg. Ha ki akarja belőle küszöbölni a sötét összeesküvést, az ördögöt, vagy ahogy Don Quijote mondja, losencantadores, a jezsuitákat, a szabadkőműveseket, a zsidókat, a négere-ket, az idegeneket, az árdrágítókat. Akkor a persécutépersécuteur prófétává lesz, harcolni fog, és ez a betegség fő tünete: semmitől nem rendül meg. Mindig neki van igaza. Semmilyen bűn nem terheli lelkiismeretét, mert mindig az áldozata bűnös. A paranoiás tette előtt ünnepélyesen az áldozatra hárít mindent. S ezért, épp ezért lesz belőle olyan könnyen vallás: jó lelkiismeretet ad követőinek is. - Szeretném tudni, hogy érdemes-e még várni Sommerra - szól közbe Molnár újra.

 - Tudniillik, a Kókusz-szigetek... De Bakót nem lehet megállítani, ha már egyszer szóhoz jutott.

- A világnak egy elmeorvosi bizottságra lenne szüksége, amely periódusonként megvizsgálja a felelős államférfiak elmeállapotát. Ez kellene, és nem Népszövetség. Már előre látom azokat a tudósokat, akik majd piacról, katonai potenciálról, és tudom is én, micsoda zagyvaságokról fognak beszélni, ha rólunk van szó! Ezek nem paranoiások, ezek egyszerű és becsületes hülyék. Az őrület mint politikai faktor, ez a mi századunk legnagyobb vívmánya. Ez a miénk, és senki sem veszi el tőlünk. Paranoiás tömegmozgalmak már voltak, de a flagellánsoknak nem volt hetilapjuk, nem volt napi huszonnégy órán át trombitáló flagellánsrádió, tarantellát fújó, örök kürt. Talán ha a „Wiedertauferok” s husziták kitalálták volna a hangszórót! Pár zászlóhordozóval nem lehetett tömegparanoiát gyártani, de Goebbelsnek már lehet.

Amerikában is lehet. A paranoiás államfő is meggyógyul, és mint orvos kijelentem, hogy joga van gyógyulást keresnie, szent joga, mint minden betegnek: joggal érzi magát nagynak, ha istenítik, nem szenved a bizalmatlanságtól, ha bízik rendőrségében, nem hamis tallér minden szellemi értéke, ha elfogadják aranynak, s jól megfér azokkal, akik a talpát nyalják. Az istenített paranoiás meggyógyult.