Ha valami legyőzi, hát a járvány lesz az! Mely, mint tudjuk, ereje maradékával már csak védekezik miközben Orbán huszárosan támad!

A járvány esetében Orbán azzal a problémával szembesül, hogy valódi harci terepen, valódi ütközetet kell(ene) vívnia. Igazi válsággal néz(ett) szembe, és ezt nem volt képes fölismerni. Majd csak elboldogulunk valahogy! És, miközben végig egyetlen dologgal volt elfoglalva, hogy az egész krízist a saját hasznára aknázza ki, a járvány eszkalálódott.

Hogy eddig nem, az sem Orbán érdeme.

Tavalyelőtt novemberben kezdtek a hírek terjedni a vírusról, mely Kínában elszabadult. Csak a hülye nem számolt vele, hogy idő kérdése, és megjelenik világszerte.
Orbán és a színtársulata, bármiféle forgatókönyv híján ült a seggén, és a rabszolgatörvénnyel volt elfoglalva.

Aztán egy éve, amikor a járvány első hulláma betört az országba, Orbán szemmel láthatóan összeszarta magát. Aki látta a válságintézkedéseket pánikban bejelentő, hetet-havat összehordó embert (miközben két nappal előbb még fitymálóan beszélt az egész problémáról, mely intézkedést nem igényel), annak efelől szikrányi kétsége sem lehet.

A kormány felkészületlensége teljes káoszt okozott az egészségügyben, kórházak fölösleges kiürítésétől túlárazott oxigénpalackoknak lélegeztetőgépként felvásárlásáig (soha fel nem használható
mennyiségben), maszk- és fertőtlenítő hiány, az online oktatás befulladása a ki nem épített internethálózat, az iskolák államosításakor lerohasztott számítógéppark, és a kantárnak a lovak közé ejtése miatt: a világhírű Tankerület álnevű KLIK, mely folyamatosan egzecíroztatja az iskolaigazgatókat (bocsánat, már nem azok), jószerivel egy villanykörte beszerzéséért engedélyért kell folyamodniuk, hirtelen elnémult, az iskolák magukra maradtak, oldják meg! 
Legalább övék a felelősség is.
Mert attól azért menekül Orbán! Ő nem felelős semmiért! Soha! Most sem!

Szerencséjére (szerencsénkre) sikerült megszorító intézkedésekre rávenni (bravúros tett volt, hogy mennyi veríték szükségeltetett hozzá, csak az érintettek tudják), ezzel az első hullámot lényegileg kibekkeltük. Bár az akkor elhunytak és megbetegedettek ezt nem így gondolják.

Viszont Orbán további hatalmi jogosítványokat adományozott magának a 133 bátor ember, és ezúttal – ki érti? – az ellenzék közreműködésével. Ezenkívül a járvány ürügyén folyamatosan rabolta/rabolja le az ellenzéki önkormányzatokat. Jót spórolt a válság gazdasági következményeinek felszámolására teendő intézkedéseken is. Senki nem kapott egy buznyákot se. Az állásukat vesztők, a kieső munkabér hiányával küzdők, a bezárás miatt csődbe, vagy csődközelbe került vállalkozók se. Tán csak a Hunguest.
(Pénzt? Egy túrót! Az másra kell!)

Nyáron, mint aki jól végezte dolgát, Csipkerózsika-álomba merült.
Senki nem foglalkozott az első hullám tanulságaival, az elmulasztott intézkedések pótlásával, felkészüléssel a továbbiakra. Kellemesen nyaraltak, ejtőztek az elvtársak.
Még augusztus végén is Horvátországba utazgattak, amikor már (ott is) tombolt a második hullám. Megállítjuk a határainkon! Nem zárunk be semmit, határokat se, rendezvényeket se, iskolákat se!

Be is lobbant. Semmi vész elvtársak! Megoldjuk! Nem oldott meg semmit. Néhány sajátos, önmagában semmire se jó korlátozó intézkedést hozott. Az öregek vásárlási idősávját visszaállította, amellyel rájuk haragította a népet. Bezárták az éttermeket, kocsmákat, kávéházakat. Amivel hazavágták az üzemeltetőket, kivéve, aki ételt szállít házhoz, csökkentendő a veszteségeit (kocsmák, kávézók ettől elestek) és kivéve azokat, akik megoldották, mint a szesztilalom idején Chicagóban, ahol egy telefonfülke hátlapját elforgatva, és más elmés módokon lehetett bejutni a zugivókba. És bevezette az éjszaki kijárási tilalmat, melynek semmi értelme. Ráadásul kiderült, hogy a kaszinók (meg ki tudja, még mi más, de sejtjük) nyitva vannak, piával, mi rossebbel. Naná! Szórakozzon az elit, termelje a profitot. Magának.

A színházakat is bezárták. A sportlétesítményeket nem. A színházba járó fertőz, a focidrukker nem. Logikus? Logikus! Az kell a népnek, tehát hadd menjen, aztán majd szavazzon rám! Az a pár vacak
színházlátogató pedig gebedjen meg! Kultúrlények!

Aztán jött a nagy vakcina-rodeó. Nem részletezem. Mindenki tudja. Decemberre, márciusra, nyárra lesz elég! Másfél nap alatt, tizenötezer oltóhelyen beoltjuk a lakosságot! Orosz, kínai, megint orosz, megint kínai, Pfizer. (Módjával, az Uniótól jön, nem kóser: nem lehet vele virmanolni, és nehéz is szidni őket! Moderna éppen ezért nem is kell!) Most ezt oltjuk, most azt oltjuk, a pedagógusokat például lószart se oltjuk. Minek? Ők nincsenek veszélyben!

Elvtárak! Mi támadunk, a vírus védekezik! Hamarosan enyhítünk! - jelentette ki Orbán vagy egy hete, amikor két napig éppen kedvezően alakultak valamiért (ki tudja, miért) az adatok. Csattanós választ kapott: berobbant a harmadik hullám. (Van értelme még egyáltalán hullámokról beszélni? Már szünet sincs köztük!)

Úgyhogy szigorítás jön. Gondolom, bezárják végre az iskolákat, mert kiderült, hogy a gyerekek terjesztik a legjobban a vírust, és maguk is a veszélyeztettek közt vannak.

(Kiderült - mondom, pedig hát csak az idióták harsogták az ellenkezőjét eddig is! Mindössze józan ész kérdése volt: csordákba terelve egész nap, a kisebbek nyalják, falják egymást, nem tudnak vigyázni a higiénére, a nagyobbakat meg nem érdekli. A Takarító Néni még azt is ki bírta fejteni, hogy anya és gyereke nem kontakt személy! És – persze – azóta is a helyén van.)

Mi lesz most? Nem tudni! Csak két dolgot. Magyarországnak, a kormány szakszerű, kiváló védekezése eredményeként, lakosságarányosan már több halottja van, mint az Egyesült Államoknak. Orbán pedig azzal van elfoglalva, hogy megelőző csapásként kilépjen az Európai Néppártból, mielőtt kivágják.

Végre az igazi helyett egy fantom ellenfél, fantom krízis, fakarddal hadonászva le lehet győzni a hálószoba sötétjében! Aztán világgá kiáltani! Ez kell nekünk! Ez kell nekünk?