A mindenórás klímakatasztrófa már itt liheg a nyakunkban, viszont annak pontos következményeiről még a tudósok is csak találgatni tudnak. Amiről viszont szinte semmit nem hallani, azok a globális felmelegedés politikai következményei. - írja a Blikk

A klímaváltozással majdnem mindenki csak az olvadó sarkvidékeket, az emelkedő tengerszintet és perzselő hőséget azonosítja. A szélsőséges időjárás mellett azonban van egy másik, legalább annyira jelentős hozadéka is a globális felmelegedésnek. Mégpedig annak politikai következményei. Ezzel sokkal kevesebbet foglalkozik a közvélemény, pedig már a jelenben is komoly, kézzelfogható nyomai vannak. Az arab tavasz bár politikai okokból indult, később mégis az első jelentős klíma-konfliktussá nőtte ki magát, amelynek következtében olyan mértékű menekülthullám zúdult Európára, amivel az Unió a mai napig nem tud mit kezdeni. 

Legalább ekkora veszélynek van kitéve Egyiptom is, ahol nemsokára 250 millió ember osztozik majd a Níluson és környékén. Irán, India és Pakisztán is beáll ebbe a sorba, azzal a különbséggel, hogy az atomfegyverek birtokosai valószínűleg nem mulasztják el meghozni a legrosszabb döntéseket, ha saját maguk és nemzetük védelmére kerül a sor. Azt pedig, hogy ennek milyen beláthatatlan következményei lennének, senki nem képes megjósolni.

A legnagyobb probléma a folyamatosan emelkedő hőmérséklet mellett, hogy az ilyen és ehhez hasonló politikai eseményekre egyáltalán nincs felkészülve a nyugat. A menekültválság sokkal nagyobb lesz és egyre több fejlett országot fog érinteni, akár akarják, akár nem.

A Válasz Online cikke szerint az amazonasi esőerdők helyzete komoly fordulópontot jelenthet ebben a kérdésben. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a brazil elnök egyelőre nem mutat együttműködést, de még csak együttérzést sem a lángoló erdők kapcsán. Gúnyos megjegyzései egész "környezetvédelmi" politikáját alátámasztják, a Világ Tüdejét pedig előszeretettel engedi át az erdőirtóknak.

Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak kötelessége lenne példát mutatniés ha kell, akár embargóval rákényszeríteni a brazil Bolsonarót a változtatásra, hiszen az hatalmas erővel befolyásolhatná az egyelőre szintén felelőtlenül pazarló emberiséget.

S bár az EU-t tekintve még lenne is remény, tekintve, hogy itt folyamatosan növelik az erdős területek méretét, és a káros anyag kibocsátásáért is a legkisebb mértékben felelős, mégis mit tehetnénk az USA-val, aki a világ szennyezésében 15%-ot vállal, és elnöke még csak nem is hisz a globális felmelegedésben?! Kínáról pedig ne is beszéljünk a maga 27%-ával.

Jelenlegi helyzetünkben kijelenthetjük, hogy olyan országoknak van atomfegyverük, amelyek nagy eséllyel kerülhetnek a katasztrófa szélére a klímaváltozás miatt, ráadásul Brazíliában éppen egy olyan elnök van hatalmon, aki legalább annyira nem veszi komolyan a válságot, mint az Egyesült Államok első embere.

Az Európai Unió az egyetlen, aki mozgósítva erejét formálhatná a közvéleményt és nyomást gyakorolhatna a nagyhatalmakra, de egyelőre semmit sem tesz.

A kérdés csak az: mégis meddig akarunk még várni?! (blikk.hu)