Olvasom az újságban, hogy már megint neked ugrott a libsibibsi sajtó a zakód miatt ott a kukában.

Ne törődj vele. Mink úgy neveltünk téged, ahogy legjobb igyekeztünkből tellett a kérges tenyerünkkel. Ha vége volt a karácsonynak, kibasztuk a fát az ablakon, kiégett izzóstul. Ha a tévé beszart, apád elvitte a kiserdőre és ott tette le. Ha meguntuk a biciklit, átdobtuk a szomszédba. Ha sok lett a rántottcsirke meg az uborkasaláta vasárnap, lehúztuk a klotyón.

Láttuk mink, hogy itt a tizediken a Büske néni csirkelábat főz ebédre, de úgy kell neki, miért nem kuporgatott rendesen, akkor jutna neki csirkecombra is meg pacalra. Dehogy adtuk neki a maradékot, még csak az kéne.

Mink úgy neveltünk tégedet, édes Petyám, hogy az a tiéd, amit megeszel. Ezért is kértelek – bár kérni se kellett -, hogy ne cseréld el a csomagolt tízóraidat a padtársaddal. Vegyen neki az anyja banántot meg téliszalámit, ha fussa rá. Mink megtehetjük, ők nem, nem vagyunk kötelesek eltartani a kis koszosfülűt.

Úgyhogy drága fiam, fel se vedd az aljas támadásokat. Láttam ott nálatok a kis vityillótokban pár tíz cüpőt, aminek a talpa már egyszer is besározódott – mondom én neked, dobd ki.

De óvatossan! Az a tiéd, másnak nem jár. Tehát elébb vagdald miszlikekbe, nehogy valaki rongyember a lábára húzhassa aztat.

Én mondom neked, fiam, irigyek ezek rád, azért bántanak.

Minékünk nem kell a fogunkhoz verni a garast, a sok koldus, koszos meg maradjon, ahol van.

Apád kérdezteti, hogy a levetett, bőrüléses, aranycicomás autódat azért nem adnád-e mégis neki, mielőtt belököd Csepelnél a Dunába, mégiscsak családban maradna.

Ölel: szerető anyád

Utóirat: Van egy alig használt Vuttyon-táskám, tedd már meg, hogy kibaszod a francba a kelkáposzta mellé, könnyen jött, könnyen megy.

torokmonika.blog.hu