A szombathelyi Volpone-premier előtt a Nyugat.hu-nak azt mondja, hiába hívta a próbákra az önkormányzati képviselőket, nem mentek. Viccesnek, de véletlennek nevezi, hogy az igazgatói pályázat lejárta előtt egy olyan darabot rendez, amelynek cím- és főszereplője Jordán Tamás (a Weöres Sándor Színház alapítója), de ezt már másfél éve letárgyalták. Alföldi Róbert a pályázatról – mivel nem akar bunkó lenni – csak annyit mond, elkeserítő, de nincs benne semmi meglepő. Az arrogáns és pofátlan mechanizmus ugyanaz, mint az országos politikában,

itt a teljesítmény, a szakmaiság már semmit sem számít, egyedül csak a párttagkönyv.

A társulat profi, a próbákon mindenki teszi a dolgát, nem foglalkoznak mással, ő pedig nem szeretné bántani azokat a politikusokat, akik a megalázó hercehurcában részt vesznek. Ők magukról állítottak ki bizonyítványt azzal, ahogy a hatalomhoz dörgölőznek.

Ez az egész semmi mást nem mutat, mint a helyi emberek túlbuzgóságát és bénázását. Olyan kiskatonákat látok a történetben, akik mindenáron meg akarnak felelni a hatalomnak, be akarják biztosítani a saját helyzetüket, bizonyítani, hogy ők jól viselkednek.

Úgy véli, beperelhette volna hitelrontásért a fideszes önkormányzati képviselőt, aki szitokszóként használta a nevét, de a “Sas nem kapkod legyek után”. A hatalom általában így működik most. Neki inkább az a furcsa, hogy Szombathely miért nem büszke egy országos hírű műhelyre.

Abszurd töketlenség

Nem érti, hogy a magukat gerinces macsónak gondoló képviselők miért döntenek úgy, hogy nem döntenek, miért nem vállalnak felelősséget döntéseikért. Ezt töketlenségnek, gyávaságnak tartja, az ilyen politikusokat pedig alkalmatlannak. Az teljesen abszurd, hogy egy képviselő egy színházi pályázatról az alapján dönt, hogy személyesen neki egy adott rendezés tetszik-e. Tisztességesebb lett volna azt mondani,

mi nem akarjuk Jordán Tamást, mert ő ezt meg ezt vallja a világról, mi meg mást. Idehívott olyan embereket, akikről mi úgy gondoljuk, hogy az ő filozófiájuk és világnézetük nem alkalmas arra, hogy a mi hatalmi törekvéseinket támogassa. Ezt lehet mondani, ez egy férfias és nyílt dolog, ezért lehet vállalni a felelősséget, ezzel kapcsolatban kérdéseket lehet feltenni. Ahogy ez zajlik, az a puhapöcsűség, nem tudom másként mondani, ahogy ez el lett kenve-nyalva-maszatolva…
Még azt se vállalják, még ahhoz is gyávák, hogy azt mondják, mi nem akarjuk Jordánt, mindegy ki lesz, a színház lényegtelen, de Jordán ne legyen itt.

Ő mindvégig azt érezte, hogy nem akarják a szombathelyi színházat – utolsó vidéki mentsvárként – egy olyan ember kezében hagyni, aki azt vallja a világról, hogy

le kell ülni egymással beszélgetni, és nem függ a művészi teljesítmény attól, ki milyen párttal szimpatizál. Ezért lehetett ez az egész nagyon dühítő számukra, hogy nem sikerült elsöpörni csak úgy Jordánt.

Azt sem érti, Dér András  – akit nagyon finom lelkű embernek ismer – miért mászott bele ebbe. Alföldi Róbert ezt követően visszatér a Volponéra, és elárulja, hogy a virágvasárnapra rendezett profán Passió XXI egyedi alkalom volt. Folytatódnak viszont külföldi munkái, megy vissza Dél-Koreába, Németországba, ahol pontosan tudják, mi történik Magyarországon.

Európában  döbbenten nézik, nem értik, miként lehetséges ez,

ha pedig őt kérdezik, akkor – mivel egzisztenciálisan független – kutya kötelessége elmondani, mit gondol. Ha olyan előadást csinálna, amit nem néznek, könnyebb lenne a hatalom helyzete, de így nem tudnak vele mit csinálni. Úgy látja, nem fontos ő politikának, csak Magyarországon mindenkit besorolnak, akarata ellenére. ezt nem szereti, ő szabad ember szeretne maradni, szeretné megőrizni a függetlenségét és azt gondolni a világról, amit akar. A rendező a Facebookon előzőleg közzétette állásfoglalást, amely szerint a civileket megkérdőjelezni, nemtelen és hazug vádakkal illetni, üldözni és lehetetlenné tenni aljas és gyáva arrogancia. A civilek szabadsága a demokrácia alapja.

24.hu