Az anyuka három bírósági tárgyaláson és ezernyi megpróbáltatáson van túl, de a harc végül meghozta gyümölcsét: fiának nem kellett éveken át tudatmódosító szert szednie. Csak becslések lehetnek arra, hány szülő járhat még ugyanebben a cipőben Magyarországon. Agyi fejlődési rendellenesség, mondják a pszichiáterek, a diagnózis felállítása mégis csupán a gyermek teljesítőképessége alapján történik – hiába is kérné a szülő az agyi vizsgálatokat, hiszen ilyenek nincsenek. Így történhetett meg, hogy Koppány, a szuper értelmes kisfiú, akit édesanyja éveken át kitartóan megóvott a kényszergyógyszerezéstől, most végre megszabadulhatott ettől a bélyegtől.

2017 óta tartó kálváriája kezdetén mondták ki először Koppányról, hogy ADHD-s. Korábbi családi traumákból adódóan a fiúnak magatartási problémái voltak, nehezen viselte az iskolai körülményeket. Mindenre kíváncsi, mindent tudni akar, mindent látni akar, mindent kipróbálna – így bizony cseppet sem illik bele az osztályterem fegyelmezett csendjébe. Az ebből adódó iskolai konfliktusok miatt édesanyja már korábban elvitte őt egy szakemberhez.

A gyermekgyógyász természetes eszközök segítségével meggyőző eredményeket ért el a fiúnál, a tanulmányai is ígéretesen alakultak. Egy nap azonban egy, az akkori iskolájából érkezett feljelentés okán a Gyámhivatal eljárást kezdeményezett az édesanya ellen. Kötelezni próbálták őt arra, hogy az ADHD-ra alkalmazott pszichiátriai szert adja Koppánynak, ám az édesanya, miután megfelelően informálódott ennek a szernek a veszélyeiről, erre nem volt hajlandó.

Amikor a gyámhatóság már a családból való kiemelést is kilátásba helyezte, az édesanya egy jogvédő szervezet segítségével peres úton támadta meg a hivatal határozatát. Alapos okkal tette ezt, elvégre több szakértői vélemény is született arról, hogy Koppány szépen fejlődött az addigi kezelésektől, és nincs szüksége ADHD-szerekre.

Egymást követték a bírósági tárgyalások, ahol a gyámhivatal képviselője ádáz küzdelmet folytatott azért, hogy Koppányt elszakítsa édesanyjától, és végül ne ússza meg, hogy pszichiátriai szereket kelljen szednie. A sors fintora volt talán, hogy a bírónak feltűnt egy jogi szabálytalanság a gyámügy részéről, ezért a másodfokon hozott gondozásba vételi határozatukat a bíróság semmisnek nyilvánította. Mielőtt a további jogi csatározások folytatódhattak volna, a világ figyelme a koronavírusra szegeződött, így a viharfelhők egy időre elvonulni látszottak.

Koppány édesanyja kitartásának köszönhetően soha sem kényszerült pszichiátriai szerek szedésére, a feltételezett ADHD viszont úgy tűnik, mostanra ennek ellenére is megszűnt nála. A legfrissebb szakértői vélemény kimondta, hogy nem figyelemzavaros, így semmi szüksége nincs ADHD-szerekre. A „vérlázító” talán még enyhe kifejezés is lenne arra, hogy egy magától is megszűnő „betegség” miatt szétszakítottak volna egy családot, a kifejezetten értelmes kisfiút pedig idegenek között, tudatmódosító szerek által letompítva nevelték volna fel. Joggal feltételezhetjük, hogy ha mégis szedte volna az ellentmondásos tablettákat, majd ugyanígy megszűnik a figyelemzavara, a „gyógyszer” áldásos hatásának könyvelték volna el a sikert – holott láthatóan azok nélkül is megszabadult a nemkívánatos állapottól.

Az ADHD, vagyis "figyelemhiányos hiperaktivitás zavar" egyike azoknak a pszichiátriai címkéknek, amelyekkel egyre több gyermeket bélyegeznek meg világszerte – annak ellenére, hogy semmilyen valódi tudományos vizsgálat nem támasztja alá, hogy orvosi értelemben vett betegségről lenne szó. Mégis, az állapotra gyakran olyan pszichiátriai tudatmódosító szereket írnak fel megoldásként, melyek csupán arra alkalmasak, hogy kémiai kontroll alá vonják a gyermek nemkívánatos tüneteit, ám hosszú távú hatásaik akár tönkre is tehetik a gyermek életét. A gyermekek tanulási, viselkedési problémáira felírt pszichiátriai szerek aggasztó terjedése komoly viták tárgyát képezi szerte a világon, tudományos és társadalmi körökben egyaránt.

Belegondolni is rossz, hány szülő lehet ma Koppány édesanyjának helyzetében, aki a kényszer hatása alatt még mindig a kisebbik rossznak gondolja a pszichiátriai szert, így bűntudattal ugyan, de beadja gyermekének a tablettákat. Kétségtelen, hogy ezzel a legtöbb esetben a feszültség enyhül, a gyermek kémiai befolyás alatt képes olyan lenni, mint a többiek, odafigyel a tanórán, így a probléma megoldottnak látszik tőle. Sok gyermek számol be arról, hogy a serkentőszerektől elvesztik saját személyiségüket, olyan érzés, mintha nem önmaguk lennének tőle – ez az érzés pedig nagyon ijesztő és elnyomó egy gyermek számára.

Az édesanya pártját fogó jogvédő szervezet, a CCHR reméli, hogy Koppány esete erőt és reményt ad azoknak a szülőknek, akik ugyanezzel a nehézséggel néznek szembe, egyszersmind felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekek pusztán tüneti alapon történő pszichiátriai megbélyegzése, viselkedési vagy tanulási nehézségekre hivatkozva, súlyos károkat okozhat a felnövekvő generációnak. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)