Márpedig Áder minden elképzelhetőt megtett annak kedvéért, hogy minden idők legalkalmatlanabb köztársasági elnökévé váljon. Tette mindezt a párthűség, helyesebben az Orbán iránti feltétlen lojalitását bizonyítandó.

Magyarországnak ragaszkodnia kell ahhoz a nyugati kultúrához, amelyhez Szent István királyunk a sorsunkat kötötte – mondta augusztus 20-ai ünnepi beszédében Áder János államfő. /168 óra/

Ez nem teljesen felel meg az orbáni, értsd: félázsiai politikának, de tény, hogy a nyugati kultúrához illene végre felzárkóznunk. Külön érekesség, hogy ennek egyetlen akadálya jelenleg az a kormány, amelyhez Áder is szervesen ízesül.

A tisztek zsibbasztóan unalmas, többrendbeli napszúrással is felérő avatásán a köztárssági elnök e kultúra orbáni értelemben vett védelmét is méltatta néhány szóban.

Az államfő a honvédekhez szólva azt mondta: hazánk békéje és biztonsága csak Európa békéjében és biztonságában teremthető meg. Hazánk Szent Istvántól „magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott", első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik.

Ezzel pedig lényegében újra rárántott egyet a jó öreg xenofób retorikára. Van ebben valami mélyen bájosan otromba. Annak a nagyszerű eseménysorozatnak mementót állító ünnepén beszélni a kirekesztés és a zárkózottság szükségéről, melyeknek köszönhetően népünket megtűrik az európai kontinensen, a politikai öngyilkosság új, eddig ismeretlen szintje.

Magyarország a történelem viharjaiban is megmaradt, mert erős volt – mutatott rá a köztársasági elnök –, miközben nálunk nagyobb népeket is kifújtak már kisebb forgószelek a történelemből.

Igazán nem szeretnénk belepofázni, de ismereteink szerint történelmünk során kizárólag ellenfeleink könyörületének köszönhetjük, hogy Magyarország jelenlegi formájában egyáltalán létezhet.

Áder János felidézte első királyunk fiához, Imre herceghez írt intelmét: „légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson”.

Persze egy idézethez nem árt ismerni a hallgatóságnak a szöveg teljes egészét, amiben a szerencséről szóló rejtélyes passzuson kívül, számos, kevésbé rejtélyes jó tanács is helyet kapott. Persze Áder ezekről mélyen hallgat, hiszen akkor kiderülne, hogy politikánk cseppet sem méltó államalapító királyunkhoz.

Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.

/Szent István intelmei Imre herceghez/

Bizonyára ez is csak valamiféle baloldali csalók munkája, akik ezeregyszáz éve arra készültek, hogy ma lejárassák az államfőt.