Igaz, ha alkotsz, egy feje tetejére állított világban alkotásod is fordított megítélést kap. Ha építesz, azt nézik, hol büntessenek. Ha létrehozol egy egyedülálló művet, rá se hederítenek, de ha lefoglalsz egy hidat, az embereknek kellemetlen órákat okozol, akkor tömegek gyűlnek köréd, fellázíthatod őket és meghatározó politikus leszel. Ha végig nézed a mai történéseket, nem fejlődéssel, hanem botránnyal lehet bekerülni a köztudatba. Ha Isten is így alakította volna ki a teremtett világ rendjét, akkor nem a harmóniát, illeszkedést tette volna meg az evolúció alapjául, hanem a feltűnést, disszonanciát és oktalanságot. Robbantások, bűnügyek, szinte más sincs a hírekben. Ha pedig ez a tendencia, akkor minden őrült ilyen eszközzel akar élni ahhoz, hogy magára felhívja a figyelmet. Mert a figyelemfelhívás, szenzáció, alap a közléshez. Régen elég volt egy dobszó, szignál, ma ehhez össze kell dőlnie egy épületnek. Ezzel nem a tüntetéseket, felvonulásokat becsmérlem. Az jogos véleménynyilvánítás. A feltűnési viszketegségben szereplő, tartalmatlan emberek, bűnözők felkapását nem értem a semmiből. Ők magukkal hozzák azt az ürességet, erőszakot, amire odafigyelőkké válunk és egy idő múltán csak az üresség és erőszak válik tartalommá. Ez annyira hat, hogy egy társaságban el sem lehet mondani nyugodtan egy véleményt. Nem várnak, hogy végig mondd, ezerszer megszakítanak, üres poénokkal lazítják fel a mondanivalót majd az dominál, aki a leghangosabb, egyben nem tartalmat közöl, hanem valami figyelemfelkeltő bugris dolgot. Gondolat? Arra nincs vevő. Bulvárra van vevő és a bulvár ma már nem egy kikapcsolódást segítő, felfrissülést hozó elem, hanem a selejt mainstream.

Lehet szidni az „átkost” annak ezer negatívumával, de ne feledjük annak letűnt társadalmát, melyet nem lehetett ennyire palira venni. Az emberek mindent olvastak, ebben volt a szépirodalomtól a bulvárig minden, mert ez kapu volt a bezártságban a külvilág felé. A hírekben nem csak Szovjetunió és a magyar párt kapcsolata szerepelt, hanem tájékoztatást kaptunk a Csendes óceáni szigetvilágtól kezdve a Dél-amerikai történéseken keresztül a világ különböző országairól, eseményeiről, sokkal színesebben, mint ma. Most vonatkoztassunk el a politikai megközelítésektől. Biztos, hogy egyfajta „diktatúrában” éltünk, amit az én generációm azért nem fogott fel, mert abban szocializálódtunk. A külső diktatúra mellett létezett egy annál sokkal erősebb rendezőerő, a műveltség, belső meggyőződés. Ez elnyomta azt az identitástudatot, ami ma felülír mindent. Akkor a belső tartalom rendezőelvként hozott össze különböző embereket.

A sekélyesedés következménye az, hogy a rendezőelvek kikopnak, mert „nincs rájuk igény”, vagy divatosan szólva „eladhatatlanok”. Egy sekélyessé váló tömeg pedig rendezőelvek nélkül egy amőbaszerű masszává válik, amit nem a tudatra, hanem az ösztönökre ható eszközökkel terelni lehet. Azaz egy ideig lehet, majd a tehetetlenség és rendezetlenség átcsap káoszba és a káosz lesz az egyetlen rendezőelv. Ez az elszegényedett, tudatuktól megfosztott emberek, általuk nem tervezett, nem összeesküvés-szerűen kialakított menekülési útvonala, mely csak úgy jön. Nem is tartható vissza, mert a tömegek már nem képesek fizetni vízért, áramért, egészségügyi szolgáltatásokért, a gyerek iskolájáért, ruhájáért és még enni is kéne. Ha pedig tömeges a nem-fizetés, akkor az tudatosul, hogy a káosz a kiút, tehát a káosz a rendezőelv. Ez áthatja a kötelezettség vállalásokat, törvényességet és az embereknek nem lesz füle meghallani kéréseket, felhívásokat, figyelmeztetéseket. Tanításokat pedig, ami visszahozná a klasszikus rendezőelveket végképp nem fognak meghallani. Egy rapper énekesnek már ma is nagyobb a sikere, mint egy szónoknak. Ezt felismerve a politikusok is egyre nagyobb számban hoznak be kampány csapataikba celebeket, illetve a hitszónokok is inkább énekben, táncban, vagy zenés dramaturggal adják elő lebutított mondanivalójukat. Semmi más nem vész el, csak a tartalom. Ez a nagyhangú, semmitmondó populista megszólalók kora, akik egyöntetűségre hívnak, mert tudatukban az egyöntetűség az egység.

A trend talán egyetlen pozitív eleme az, hogy a káosz hosszútávon felfalja előállítóit. Ha pedig nem tudatosan állították elő, akkor okozóit. Ember csak dumál a fékek és ellensúlyok rendszeréről, de Isten ezt gyakorlattá teszi. A sötét középkorban két pestises patkány átírta Európa erőviszonyait. A tengerek szennyét a hullámok partra sodorják, kihalt városok helyén vegetáció éled még akkor is, ha mi a teremtés egyensúlyát felborítjuk. A teremtés rendjében okozott káosz nem a természetet károsítja végső soron, hanem az okozót, az embert.

Mondd: „Uram! Vezess be engem az Igazság kapuján és vezess ki engem az Igazság kapuján. Juttass Színedből olyan hatalmat, mi pártomat fogja.” (Korán 17:80)

A kapuk a következő jelentésekkel bírhatnak: 1. Halálba vezető kapu, minek kivezető kapuja a Feltámadás. 2. Medinába vezető kapu, ami új életet nyit a Próféta és Muszlimok számára. A kivezető kapu pedig Mekka, szabadulás az üldöztetéstől és a tudatlanság miliőjétől. 3. Általában véve az élet különböző szakaszaiba való be és kimenet.

Mondd: „Eljött az Igaz és szertefoszlott a hamis. Mert bizony, a hamis szertefoszló.” (Korán 17:81)