h i r d e t é s

Áció, káció, provokáció

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Áció, káció, provokáció

2022. augusztus 30. - 10:07

Horthy Miklós mellszobrát avatták tegnap Dúró Dóra országgyűlési alelnök irodájában, a Toroczkai-párt teljes asszisztenciájával, természetesen a kormánypárt, és természetellenesen az ellenzék hallgatásától övezve.

Forrás: mihazank.hu

Ezzel, Orbán posványosi fajgyűlölő beszéde után nem sokkal, egy orbánista "egyesületnek" a király nélküli királyság visszaállítására vonatkozó követelését néhány nappal követve, újabb szintet lépett Horthy felmagasztosítása.

Antall, aki szinte mindenben alaposan melléfogott, amihez miniszterelnökként hozzányúlt, és aki, tökéletesen érzéketlenül és értetlenül állva az elmúlt száz évnek a világban és az országban történt változásai iránt, származása, neveltetése folytán Bethlen István politikai krédójába akart új életet lehelni,

Óvatlanul kiengedte hát a palackból a Horthy-kultusznak az előző negyven évben a földbe döngölt szellemét.

Figyelmen kívül hagyva a nyilvánvaló tényt, hogy a Kormányzó Úr kultuszának akár legcsekélyebb revideálása törvényszerűen a rendszer mind a négy alappillérének, az antikommunizmusnak, a demokrácia- és Nyugat-ellenességnek, az irredentizmusnak és az antiszemitizmusnak újjáéledését eredményezi.

Az ekkoriban még halálra rémült szocialisták és a Hyde-park mámorában élő szabad demokraták hallgatása mellett a szenny azonnal a víz felszínére bukott.

Csurka testvér, Lezsák testvér, Pokol testvér, Hegedűs Lóránt testvér (pedig milyen rendes ember volt a nagypapája: tudós pénzügyminiszter és Ady híve), Raffay testvér, Franka testvér and Co teljes hangerővel (bár egyelőre mérsékelt sikerrel) a négy "eszme" propagálásához látott.

Nem fogom most végigvenni az egész harmincéves folyamatot, melynek során az alig másfél százalékból (MIÉP) kétharmados Fidesz és további mandátumokat szerző Toroczkai-párt lett.

(A rend kedvéért: mindvégig tartózkodom tőle, hogy nevén nevezzem e pártot, minthogy ez nem az ő hazájuk!)

Csak megemlítem a Horthy-szobrok sokasodását, először magánterületen, aztán vidéki köztereken is.

A vihart kavart utcanév-elnevezéseket.

Kenderes újjászületését.

Osztie testvér emlékező ceremóniáit a Belvárosi Főplébánia templomban, ahol a volt pufajkás parancsnok, Kádár cimborája, aztán Antall belügyminisztere és utóda, az MDF-et hátba szúró Boross, Lezsák parlamenti alelnök és Gulyás miniszter is megjelent.

A Hóman-szobor körüli cirkuszt.

A nyilas Nyírő (hivatalos minőségben részt vett Bajcsy-Zsilinszky kivégzésén) és a tehetségtelen, grafomán Wass Albert (mellesleg Antonescu barátja) piedesztálra emelését.

(Úgy látszik, erdélyi irodalmunk reprezentánsaként már Tamási Áron és Tersánszky se jöhet szóba, de hát, min vagyunk meglepve? Takaró testvér és a rocker "kalapácsos" Demeter kultúrpápa szerint a Nyugat kis, zsidó lapocska!)

Szakály, Schmidt Mária szerecsenmosdató történelemhamisítását a Kamenyec-Podolszk-ügyben, a Numerus Clausussal kapcsolatban, és minden másban. Például az iskolai tankönyvekben is.

A Kitörés Napja című cirkuszokat.

És a többit.

Fontosabb ennél, hogy Orbán maga, kormányzati szintre emelte Horthy kultuszát, nem véletlenül.

A Horthy-rendszer diktatórikus, fajgyűlölő, gumi-jogrendszerrel operáló, a statáriális bíráskodást huszonöt évig fenntartó, kizárólagos hatalmat biztosító, ál-parlamentáris rendszere, mely a keresztény egyházak támogatásával az irredentizmusra és az antiszemitizmusra épült, és mely a Kormányzó Úr számára élethossziglani, majd dinasztikus államvezetői posztot teremtett (melyet csak a háborús vereség számolt föl), Orbán számára tökéletes, és minden ízében követendő minta lett.

2012 óta vélem, mondom, írom, hogy Orbán élethossziglani abszolút uralkodó akar lenni, homokozó-parlamenttel, függetlenül attól, hogy államfőnek, vagy kormányzó úrnak kell-e majd szólítani.

Nem sok minden választ el minket e vízió realizálásától. Legfeljebb az uniós tagság. Egyelőre.

Ami a szobrot illeti, az Ország Házába nem való egy olyan ember szobra, aki háborús bűnös volt. Antonescuval, Mihajloviccsal, Quislinggel, Tisóval, Seyß-Inquarttal egy sorban.

Akik, elnyerték méltó büntetésüket.

Horthyt az elvbarátaival ellentétben nem állították bíróság elé a háború után (a per előkészületei megtörténtek, de Sztálin közbelépett: nem óhajtotta ezzel a perrel maga ellen hangolni a publikumot).

Így aztán távollétében se ítélték el.

Öreg hiba volt!

Most aztán az Ország Házában szemez egymással az egykori Kormányzó Úr, és örök híve, a kormány által protezsált kis nyilas párt parlamenti alelnökké avanzsált picinyke propagandistája.

Akinek a jelenléte már ki se akaszt senkit!

Annyi gazember ült ott az elmúlt évszázadban, ül ott napjainkban, hogy eggyel több, vagy kevesebb már valóban nem számít.