Az utóbbi években egyre jelentősebb Kína kereskedelmi és katonai jelenléte az Indiai-óceánon, de messze nem lehet arról beszélni, hogy Peking pozíciói nagyon stabilak lennének. - írja az Origo

Az ázsiai nagyhatalom gazdasága nagyban függ azoktól a kereskedelmi útvonalaktól, amik az Indiai-óceánon vannak, de egy katonai konfliktus esetén Kína riválisai nagyon könnyedén elvágnák ezeket a vonalakat. Érdekes sakkjátszma zajlik az Indiai-óceánon, mindez pedig áttételesen Európát is érintheti.

Kína az új tengeri selyemút programjának keretében egyre látványosabb gazdasági és politika térhódítást folytat az Indiai-óceán térségében. 

Kína katonai megjelenése az Indiai-óceánon sokakat nem érhetett meglepetésként, mivel Peking számára is fontos, hogy meglévő kereskedelmi útvonalait megvédelmezze.

Az új nagyhatalom gazdasága nagyban ki van téve a külföldi szállításoknak, így egy-egy útvonal kiesése komolyan visszavetné Kína gazdasági növekedését.

Mindezen veszélyek ellen pedig érthető módon megpróbál fellépni. Az ország vezetői reálisan számolnak azzal, hogy egy fokozódó kalóztevékenység, az Egyesült Államokkal, vagy pedig az Indiával való konfliktus esetén veszélybe kerülnének ezek az útvonalak.

Az Indiai-óceáni pozíciók megerősítése azért is fontos Peking számára, mert így olyan információkat tudnak beszerezni a térségbeli hatalmi mozgásokról, amiket a kínai szárazföldről nem tudnának megoldani. A legfontosabb célkitűzése Kínának, hogy

a legfőbb riválisáról, az indiai haditengerészetről minél pontosabb információkat tudjon begyűjteni,

és feltérképezze a jövőbeli fejlesztési irányokat. Mindez pedig komoly előny lehet Peking számára egy elmélyülő konfliktus esetén.

Szűk kínai mozgástér

Azonban a teljes geopolitikai képlet nem ilyen egyszerű. Egyrészt India manőverezési lehetőségei meglehetősen szélesek, mivel évszázadok óta jelen van a térségben, és könnyen lehet, hogy egy kiélezett helyzetben több szövetségest tud maga mellé gyűjteni, mint Peking.Kína számára jelenleg egyértelmű szövetségesnek csak Pakisztán tűnik,melynek évtizedek óta mély vallási és területi konfliktusa van Indiával. Ezzel szemben az Egyesült Államok és Ausztrália - akik komoly erővel bírnak a térségben - egy kiélezett helyzetben inkább India mellé állnának. Az erőegyensúly így pedig egyértelműen India felé billenne.

Egy konfliktus esetén Kína mozgásterét nagyban behatárolná, hogy Indiának Andanaman és Nicobar szigetén, míg az Egyesült Államoknak a Diego Garcia szigeten vannak jól kiépített katonai létesítményei. Ezek az egységek teljes mértékben képesek lennének a kínai kereskedelmi hajózást megakadályozni, így pedig egy fontos utánpótlási vonalat veszítene el Kína. Hasonló a helyzet a Szunda-szorost illetően. A szoros Indonézia területén fekszik, de a Malaka-szoroson kívül ez az egyetlen hely, ahol Kína ki tud jutni az Indiai-óceánra. A szoros közelében ausztrál katonai támaszpontok vannak, amik szintén veszélyeztetnék a kínai érdekeket.

Aszimmetria

Összességében jól látszik, hogy milyen törékeny is Kína befolyása a térségre, mivel riválisai lényegesen jobb pozícióban vannak, és egy rendkívüli helyzetben sokkal gyorsabban tudnának reagálni, mint Peking. Egy aszimmetrikus helyzetet látunk az Indiai-óceánon, mivel Kína gazdasága nagyban függ az itteni szállításoktól, de katonai téren jelentős hátrányban van az amerikai-ausztrál és indiai hármastól. Elemzők szerint

Peking a következő években elsősorban a béke megőrzésére és meglévő pozíciójának az erősítésére fog koncentrálni,

mivel a pekingii döntéshozók is világosan látják, hogy egy esetleges konfliktusban mekkora kár érné az ázsiai országot. A sakkjátszma tehát folytatódik, a nyertest egyelőre nem ismerjük.

origo.hu