"Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallás- felekezet miatt sohasem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiót mint a XIX-ik század embere szégyellem; mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom..." Kossuth Lajos, 1882

"Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni. A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók" – Demeter Szilárd, 2020.

A két idézet között, valahol a félúton volt egy holokauszt.

A show szempontjából Szájer performansza verhetetlen, Demeter Szilárd féktelen őrjöngése azonban védhetetlen és vállalhatalan. Míg kizárólag piaci alapon a Digi havi egy euróért korlátlan mennyiségű pornót szállít a békés háztartásokba, addig Szájer mutatványán egyszerre sápítozunk és röhécselünk, és nem vesszük észre, hogy ez nem csak Szájer, hanem az egész társadalom képmutatása.

A járványügyi szabályok megszegése törvénysértés. Bagatell. Láttunk már ilyent, el is felejtettük. Nem éri el az ingerküszöböt. Extasytablettákkal a hátizsákban járkálni Brüsszelben törvénysértés. Jó kis sztori, de ebbe sem bukna bele senki, még egy kereszténydemokrata politikus sem. Húszévesen partikról ablakon át meglépni jó buli, de hatvanévesen már mémikonná válsz.

Mindennek ellenére Szájer József nem abba bukott bele, hogy törvényt szegett, hanem abba, hogy a közízléssel, illetve a feltételezett többségi erkölccsel összeférhetetlen szexbotrányba keveredett.

Demeter Szilárd a hatalmát fitogtatta. Éppen ezért nem annyira a szöveg maga a lesújtó teljesítmény – hisz stílusban hasonlókat szinte naponta adagol nekünk a magyar média –, hanem az a tény, hogy egy kulturális intézményrendszer vezetője ezt leírhatja. Ez a vulgaritás az, ami messze felülmúlja Szájer félresikerült coming outját. Egyébként Demeter nem azért vonta vissza a cikkét, mert belátta, hogy erkölcstelen, hiszen ilyen dilemmái valószínűleg rég nincsenek, hanem azért, mert szólhattak neki, hogy kimeríti a közösség elleni uszítás és a gyűlöletbeszéd fogalmát, és nem hiányzik az újabb diplomáciai balhé. Szájer lemondott, hogy ne rúgják ki, Demetert megvédik és titokban megdicsérik.

Azonban nem árt, ha tudjuk, hogy melegnek lenni magánügy, és nem bűn. A szex magánügy, ameddig a felek kölcsönös beleegyezésével és kiskorúak megrontása nélkül élik meg. Attól függetlenül magánügy, hogy átlagemberről vagy közszereplőről van szó. Akkor is, ha ketten, vagy többen vesznek benne részt. (Értsd: általában, de a járványügyi intézkedések most éppen korlátozzák a létszámot.)

Joggal tesszük fel a kérdést, hogy mi az, ami nem minősül magánügynek, és mi az, amit jogunk van tudni? Mi az, ami nem csak a mémgyári fantáziát, valamint a bulvár kielégíthetetlen kíváncsiságát táplálja? Főleg a történet tanulsága.

Szájer József, amikor több mint harminc évvel ezelőtt részt vállalt a Fiatal Demokraták Szövetségének megalapításában, erősen hitt abban, hogy a másságot tisztelni és védeni kell, az övét is, másét is. Bátorság volt az akkori politkai establishmenttel dacolva, nyíltan, liberálisként fellépni. A bátorsághoz az erőt az a meggyőződés adta, hogy jó csapatban, a jó oldalon áll: "elfogadhatatlannak tartunk minden olyan nemzeti érdekként feltüntetett szándékot, amely az egyén és a közösségei szabad akaratát korlátozza" – írja a Fidesz 1989-es politikai programjában. Az 1990-es választási programjában pedig ez áll: "A demokrácia letéteményese, végső biztosítéka ugyanis nem az államhatalom, hanem a demokratikus politikai kultúrájú társadalom…Oda jutottunk, hogy halasztást nem tűrő gyorsasággal kell megszerveznünk saját magunk védelmét a hatalom társadalomellenes politikájával szemben. Valljuk, hogy a demokratikus gondolkodás és a szervezettség a leghatékonyabb eszközök a hatalom hibás, önérdekű politikájával szemben… Mindezek értelmében elutasítunk és elítélünk mindenfajta hatalomkisajátítására irányuló törekvést és gyakorlatot; a polgárok fajra, nemre, nemzetiségre, világnézetre, felekezetre, politikai meggyőződésre és életmódra tekintettel való bármely megkülönböztetését, az erre történő felhívást, vagy ebben való részvételt." Lehet, hogy pont Szájer írta ezeket a sorokat, és Demeter valószínű, hogy soha nem olvasta.

Szájer politikai bukásában benne van az elmúlt harminc év,

Nagy Imre újratemetésétől az alkotmány felszámolásán és az alaptörvény legfrissebb módosításán át az ablakon át való menekülésig. Szájer József tragédiája a Fidesz érték- és irányváltása. Harminc évvel ezelőtt lett volna ki megvédje őt, és nem kellett volna lemondania azért, hogy egykori bajtársai ne rúgják ki.

(Több mint 30 évvel ezelőtt Cicciolina – Staller Ilona – nem árult zsákbamacskát, és öt évre beválasztották az olasz parlamentbe. Meredek megnyilvánulásai nem botránkoztatták meg saját szavazóit, csak a másokét. Magánélete összhangban volt közéleti szerepével. Bár politikai pályafutása nem igazán volt sikeres, legalább hiteles és következetes volt abban, amit képviselt.)

Ebben a kontextusban Szájernek nem egykori barátaitól és szavazóitól kellene bocsánatot kérnie, hiszen saját meggyőződése ellenében is szolgálta a pártot. Szájer Józsefnek az LMBTQ közösséget kellene megkövetnie, azt a közösséget, amelyhez tartozik, és amelyet politikusként nemcsak megtagadott, hanem megbélyegzett és hátrányos helyzetbe kényszerített.

Szájer a saját politizálásának az áldozata. Demeter Szilárd pedig köszöni szépen, jól van, épp citerázni készül… kalapáccsal holmi zsurnaliszták ujjain.

Szász Attila / Transindex