A könyv 41 OECD és EU országban vizsgálja a gyermekszegénységet és a gyermekek anyagi jóllétének alakulását, valamint az ezekre adott kormányzati válaszokat a 2007 és 2014 közötti időszakban.

A kötet 11 olyan országot – köztük Magyarországot – vizsgál bővebben, amelyeket eltérően érintett a válság és ezért másképpen is reagáltak rá.

Erős területi egyenlőtlenségek

A tanulmánykötetből kiderül, hogy a gyermekszegénység az európai országok kétharmadában növekedett ebben az időszakban. A vizsgált országok többségében csökkentek a családi és gyermekeknek szóló támogatások is, az európai országok többségében reálértéken csökkentek az egy főre jutó családtámogatások, míg a nyugdíjaké nőttek.

A válság következtében csökkentett egészségügyi, oktatási és más jóléti kiadások is negatívan érintették a gyermekes családokat. A válság és a megszorító intézkedések is rávilágítottak az egyes országokon belüli erős területi egyenlőtlenségekre.

Ezt azUNICEF adatai is alátámasztják: az EU és az OECD tagállamainak többségében 2008 és 2012 között 2,6 millió fővel nőtt a gyermekszegénység.

Az EU-ban 2013-ra mintegy 1 millióval növekedett azoknak a 15 és 24 év közötti fiataloknak a száma, akik nem tanultak és nem dolgoztak.

Magyar helyzet

A gyermekszegénység magyarországi helyzetével foglalkozó tanulmányt Gábos András és Tóth István György, a TÁRKI kutatói készítették. A kutatásból kiderül, hogy Magyarországon a gyermekszegénység kockázata a 2000-es évek második felében kezdett fokozatosan emelkedni, és a válság időszakában ez a helyzet rosszabbodott.

A gyermekszegénység mértéke ekkor jobban nőtt, mint a társadalom egészében mért szegénységé vagy az uniós országokban mért gyermekszegénységé.

A szegénység által veszélyeztetett gyermekek aránya 5,8 százalékponttal nőtt 2007 és 2014 között, és bár a szegénység által veszélyeztetettek aránya a társadalom egészében nőtt, a gyermekek esetében ez a kockázat kétszer olyan magas volt.

2014-re a gyermekszegénység aránya közel 4 százalékponttal volt magasabb, mint az uniós országok átlaga.

A legveszélyeztetettebb helyzetben az alacsony iskolai végzettségű szülők, alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásaiban élő, egyszülős vagy több gyermekes családokban nevelkedő gyermekek voltak és vannak.

Magas támogatások

A gyermekeket érintő állami támogatások GDP-hez viszonyított aránya hagyományosan magasak Magyarországon:

az Eurostat adatai szerint a családokkal vagy a gyermekekkel kapcsolatos kiadások 2009-ben a GDP 3 százalékát tették ki, ami meghaladja az unió 27 tagországának átlagát (a GDP 2,3 százaléka átlagosan).

Ez még 2012-ben is meghaladta az uniós átlagos (a GDP2,7 százaléka, szemben a 2,2 százalékos uniós átlaggal). Ezt csak

• Dánia,
• Finnország,
• Svédország,
• Ausztria,
• Németország
• Luxemburg lépték túl.

A kutatásból kiderül, annak ellenére, hogy Magyarország nemzetközi összehasonlításban is relatíve „nagyvonalúan költ”

a sokféle eszközt felvonultató családtámogatásokra, és a pénzbeli támogatások szegénységcsökkentő hatása is jelentős,

mégis az 1990-es évek óta a gyermekszegénység kockázata magasabb, mint az Európai Unió tagállamainak átlaga

– kommentált az UNICEF Magyarország gyermekjogi igazgatója, Tausz Katalin.

A szakember kiemelte, hogy válság idején ez a helyzet rosszabbodott: a gyermekszegénység mértéke erősebben nőtt, mint a népesség egészéé vagy az Európai Unió tagállaminak gyermekeié.

Fontosak a megfelelő készségek

Tausz Katalin kiemelte, hogy a gyermekes családok jövedelmi biztonságát az értékálló szociális transzferek mellett a szülők munkaerő-piaci integrációját és megfelelő bérezését elősegítő intézkedésekkel kell megalapozni.

A szűken vett jövedelmi szegénység mellett figyelmet kell fordítani a legrosszabb helyzetben lévő gyermekek oktatására és egészségügyi szolgáltatásaira, valamint lakhatási viszonyaira is.

Fontos, hogy a fiatalok olyan készségekhez jussanak, amik lehetővé teszik számukra a munka-erőpiacra lépést és az önálló élet megkezdését.

24.hu