A mai oktatás diákszemmel

Mendi Virág Éva vagyok, 10 éves, jelenleg 4. osztályos tanuló Dunaújvárosban, egy állami iskolában.

Az osztályom angol tagozatos. Első osztályban fél évkor írtunk egy angol felmérőt, ami alapján külön válogattak minket. Én nem maradtam tagozatos, átkerültem a sima angolba, ami azt jelentette, hogy a tagozatosok tanulják tovább az angolt, mi simások korrepetálásra járunk addig, negyedik osztályban vehettük fel újra a nyelvet, azt is külön, másik tanárral.
Ami itt nem jó, a válogatás, a csúfolódás, amit ezért kaptunk a tagozatosoktól.  Engem az osztályfőnököm mentett fel, mondván, hogy a többi tantárgyból „gyengébb” vagyok.
1.,  Miért is vagyok gyengébb? 4-es tanuló vagyok, csak 4, 5-ös érdemjegyeim vannak.
2.,  Az angol órák ideje alatt az udvaron játszunk, sétálunk, ritka, ha feladatokat végzünk, márpedig ha gyengébb vagyok, akkor fel kéne zárkóztatni engem, nem?
Itt már szülő szemmel nekem kellett volna lépnem, hogy ez a gyerek lelkivilágának bizony nem tesz jót. 

Az osztályfőnököm társasjáték órát is tarthat kísérleti jelleggel. Ehhez kaptunk még egy tanárt, hogy ő segítse az osztályfőnököt. Nagyon jó hangulatú órák, társasozunk, új játékokat tanulunk, van, hogy mi vagyunk a bábuk, van, hogy konkrétan játékkal játszunk.  Eddig szép… Második osztályban nyert a tanárunk egy pályázatot, amit önállóan ő pályázott saját ötletből. (Itt már volt szó a tanárok portfoliójáról, később értelmet nyer).  A pályázatot megnyerte 17 gyermeket vihet magával 3 napra, Keszthelyre. Az osztálylétszámunk 27 fő, tehát megint előkerül a „válogatás”. 3 gyermeket a másik testvériskolából választott ki, akik sosem szerepeltek velünk társasjáték órán, a mi osztályfőnökünk nem is tanít abban az intézményben, a többi 14 az osztályunkból került ki. Én első körben természetesen nem estem a választottak közé (vannak ismerős családok, régi kapcsolatos szülők). A többiektől itt megint csúfolódás volt, én megyek, te nem, bibibbibibi… Nekik meghatározott napokon tovább kellett maradniuk gyakorolni.
Itt szülő szemmel már elindult egy fajta véleménynyilvánítás a nem tetszésekről, amit a tanárnő azzal zárt le, hogy ő pályázott, megnyerte, ennek örülni kell és nem támadni. Az, hogy ő ezzel hány gyerek lelkébe gázolt bele, már nem számított. A szülők felvetették, hogy legyen egy kirándulás keretében, amíg nekik van a bemutató óra, addig a többiek játszanak, a szálláson maradnak. Ebbe nem egyezett bele sem a tanárnő, sem azok a szülők, akiknek megy a gyermekük, mondván ők oda dolgozni mennek, semmilyen versenyre nem kísérjük őket (itt nyert értelmet a portfolió). Jó… Majd eljött az utazás előtti nap, amikor is mehetett a lányom mégis, mert lebetegedtek. Így tapasztalatból elmondhatom, hogy pénteken reggel elindultak, délután volt egy 45 perces bemutató óra a keszthelyi iskolában. Onnantól fogva kalandpark, séta, múzeumok, stb., stb. programok. Tehát bőven belefért volna a „nagy munka” mellett osztálykirándulás keretében.
Az osztály másik fele pénteken az Eleven Parkba ment, kompenzáció gyanánt. 

Általánosságban elmondhatom, hogy napközisnek indultam. Ami úgy néz ki, hogy délelőtt 4-5-6 óra, mára már 6 órák vannak minden nap. Aztán ebéd, játék, pihenés, fél 3-fél 4-ig tanulóidő egy napközis tanárral, aki 3 volt a 4 év alatt. 27 gyermek írja ebben az egy órában a leckéjét , amit aznap délelőtt kapnak. Ez matematikából (minden nap van) kb. 4-5 feladat, olvasásból olvasni, másolni, nyelvtanból általában 2 feladat, ha van környezet a napi tankönyvi anyagot tanulni, mert a következő órán röpdolgozat. Ez úgy néz ki, hogy 5 kérdés, amire ha nem szó szerint válaszolunk, nem fogadja el a tanár, körbe írom, más szóval írom nem fogadja el, de van pár kedvenc, kitűnő, nekik igen (erről még írok később).  Egy óra van ezekre, a feladatokra, a tanár nem segít semmit szinte, én egyszer kérdeztem, a válasz így hangzott: „Takarodj vissza a helyedre, ez pofon egyszerű”….   Anyu kivett a napköziből, és rátaláltunk az aerobic edzésre, kompenzációként, a napi élmények végett. Itt sikeres vagyok, érmeket, kupákat nyerek, szép helyeken járok, új embereket ismerek meg.  A napom úgy nézett ki, hogy fél 4-ig suli, 4-5-ig edzés egy héten 2x, aztán haza, a házi feladatom nem jó, mert nem segítettek, nem ellenőrizték, így sokszor este 8-kor még házit írtunk.  És anya itt vett ki a napköziből.
Mint szülő, igen, itt volt a tűréshatár, ami már lélektanilag is elviselhetetlen volt. A lány is, én is sokszor sírva írtuk a házit, ő nem értette, én nem így tanultam, nem vagyok pedagógus, HR síkon mozgok otthonosan, és 3 gyerkőcöt nevelek itthon jelenleg főállású anyaként, de nem tudtam őt a megfelelő szinten oktatni.  A mai napra eljutottunk oda, hogy hazajön, eszik, játszik az öccseivel én gyakorló füzetbe megírom a házi feladatát, ahogy tudom, az ő dolga átmásolni. A tanulnivalót tanulja meg, abban sajnos nem felelhetek helyette, de eljutottunk mostanra oda, hogy nem érdekelnek a jegyei, nem érdekel a tanárnő monológja mostantól. És ezt már nyilvánosan is vállalom, ő előtte is vállalom a legutolsó fogadó óra óta.

A fogadó óra története. Régóta figyelem, régóta hallom a tanárnő szájából, hogy a kitűnő tanulóival mennyire lehet haladni, velük mindent pályáznak, amit csak lehet. Ez kb. 7 gyermek a 27-ből. Legyenek is ilyenek, nem vagyok féltékeny rájuk, ügyesek, sikeresek. Ugyanakkor ez a többi gyerek rovására megy. Ebből a körből vannak, akik barátnők, összejárnak, stb. a tanárnővel, heti egyszer felmennek puncsolnak, külön osztálypénzen felül köszöntik őt minden napra. És a tanár néni erre vevő. Az egyik ilyen kislány, kettő van amúgy, de most nekünk pont ővele van történetünk, meg a többi szülőnek is, csak ők nem szólnak, beletörődnek és morognak maguknak, morognak, ha találkozunk. Hazajött a lányom az iskolából, hogy írtak nyelvtanból egy órai röpdolgozatot, de nagyon le volt törve, pedig 5 lett neki. Kérdeztem, hogy nyuszika mi a baj, valaki bántott a jegy miatt vagy mi?  Majd elmesélte, hogy a kis kedvencnek, aki neki éppen nagyon jó barátnője (volt, eddig az esetig) 1-t írt és elsírta magát, neki egyedül nem írta be a tanár a jegyet, másoknak igen, neki pedig mindig beírja, pedig ő is szokott rajta sírni (hurrrááááá, olyan ösztönzően hat…) és ez anya igazságos?  És kiderült nem az első eset volt….  Két nap múlva fogadó óra, összeszedem a gondolataimat és bemegyek rákérdezni, hogy ciki, nem ciki, de ez miért is fordulhat elő?  Majd a tanár válasza erre az volt, hogy biztosan ki vagyunk élezve rájuk, mert a lányok éppen nincsenek jóban és hát neki, mint pedagógusnak megvan az a jogköre, hogy eldöntheti, hogy néha tesz-e ilyet vagy nem. Mondtam neki én ezzel maximálisan, egyetértek, pozitív, szép gesztus, de vagy mindenkivel vagy, senkivel…. Majd elkezdett magyarázkodni, hogy de be van írva, mondtam rendben,  mutassa meg a naplót, természetesen nem volt ott, de jaj, ő mégis emlékszik, plusz munkát adott a kislánynak , hogy rendben van, egyest írtál, de akkor dolgozzon is érte meg.  Plusz munka semmi nem volt természetesen….  A többi ilyen jellegű kivételezés pedig ők mindent megkapnak, minden játékban, minden szereplésen ott vannak kivétel nélkül, míg a többiek , mint az én lányom, már nem jelentkezik semmire sem, mert idézem őt szó szerint:  „Anya, én nem jelentkezek, nem kérdezek, mert átnéz rajtam a tanár”.  Aztán az említett környezet röpdolgozatok, más körülírhatja a saját szavaival a többiek nem, több panasz alapján írom ezeket, de a mi nevünkben, mert én csak a saját lányom mellett állok ki, a többi szülő, aki nem szól, hát nem szól. A legtöbb esetben 3-4-es a dolgozat, mert bizony nem fogadja el a saját szavait és így 5 röpdolgozat után, van egy nagy jegy ebből.

Negyedik osztály év eleje. Új napközis tanárnő. Már a második nap mondogatta, hogy folyamatosan rángatja őket a tanár. Több szülő, barátnők körtelefon, mindenhol ezt mondják a lányok, rángatja őket. Az én lányomat és egy másikat pedig különösen. A másik lány anyukája pénteken közli velem, hogy a lánya kézfején ott a tanárnő körme nyoma, ezek után az én lányom hétfőn hazajön és a kulcssontján ugyanez.  Telefon másik anyukának, mi is így jártunk, stb. Majd én felhívtam a lányom apukáját (előző házasságomból született), hogy ez van, be kéne menni, mert a következő az lesz, hogy megüti?  Másik anyuka hallott erről, szólt, jönne velünk. Mi hárman szülők felkerestük, tagadott végig, de átbeszéltük a dolgot, másik szülő másik időpontban szintén volt bent ez miatt.  Lezártnak tekintettük, miután elmondtuk, hogy ez nálunk otthon nem szokás, ért ő a szóból, ha nem is mindig, de azért lehet hatni rá, na…. Verés nélkül, rángatás nélkül is sikerül, bármilyen furcsa is.  Eltelt pár nap és kapunk egy beírást, hogy rendkívüli szülői értekezlet…. A napközis, érintett tanárnő elment az alsós igazgatóhoz, hogy őt megkerestük és neki nem tetszett a hangnem!!!! Azon a gyűlésen végig az ő pártját fogták, majd eldurrant az agyam, ami ritkán esik meg nálam. Felálltam és közöltem, hogy na akkor most: Azért vagyunk itt, mert a tanárnőnek nem tetszett, hogy megkerestük?  Nekem nem tetszett, hogy a gyerekem úgy jött haza, hogy meg van karmolva, a körme nyoma benne van a kulcscsontjában, én is műkörmöt használok, 10 éve egyszer sem maradt ott  a nyoma. Lehet őt védeni, hogy nem, nem hisszük, hogy rángatná a gyereket, vagy szándékosan karmolja őket, de a mi gyerekeinket ki védi meg, ha mégis ez történik?  Felnőtt emberek módjára megbeszéltük, ő tovább megy „árulkodni”, mint az óvodások, hogy még őt érte sérelem….  Itt mondtam a férjemnek és a kislány apukájának, hogy ők még maradhatnak nyugodtan hallgatni én távozom, mert gyomorforgatónak találom.  Ott volt az oszályfőnök egy szót nem szólt egyszer sem, soha nem állt ki mellettünk szülők mellett, pedig az első körben neki jeleztük a panaszt.  És itt a másik felháborító dolog a pedagógusokkal szemben is. Ő mint osztályfőnök nem szólhat a társának, hogy ilyen jellegű panasz érkezett, míg én szülő nem beszélek vele, mert a napközis tanár védekezhet azzal, hogy őt megkerültük.  Hát no comment …..

Ezek most amik nagyjából eszünkbe jutottak, de még sok-sok van. Ami említésre méltó és nagy hangot érdemel, azok ezek.

A tananyag pedig annyi, hogy ők most 4. osztályosak, én ezeket mind-mind felső tagozatban tanultam. Az olvasókönyvük olyan, mint egy történelemkönyv, elvétve szerepel benne talán 10 mese, a többi történelem….  Környezetből, mint ha anatómiát és biológiát tanulnának összevetve. Kb. gimnáziumi szintű tananyagot, kapnak, amit főiskolai szinten kell tudniuk visszaadni. 
Nem egészséges ez 10 éves korban.
Nagyon nem….. 

Amit még említésre méltónak találok, de ezt nem szeretném nevesíteni, hogy év elején úgy kellett a Mozaikos bevált tankönyveket matematikából megrendelni, hogy 3 részletbe, mert a KLIK figyeli, hogy osztálylétszámnyi mennyiségben korábbi tankönyv nem rendelhető. 3 részlet és 3 név, így lett megrendelve a tankönyv, hogy ne csak az állami hibáktól hemzsegő tankönyv legyen.

Nos, röviden ennyi a mi történetünk, de lehetne ezt még tovább fűzni, de már én sem szeretném.

Dunaújváros, 2016.05.15.

Mendi Virág Éva 4. osztályos 10 éves állami tanuló
Bán Nóra, az anyuka

Tudja meg ország-világ, hogy telnek az iskolában a mindennapjaitok! Aszerkeszto@civilhetes hu emilre várjuk leveleiteket!