A mi "fejlett civilizációnk" kultúrájában vannak témák, melyekről nem etikettszerű beszélni. Videóink vérben áznak, életünket áthatja az erőszak, hazugságokhoz szoktunk, de témákat, melyek egészségünk védelmét szolgálják, esetenként gusztustalannak tartunk. Az análhigiénia egy ezek közül. Az análhigiénia, a végbél tisztántartását, azaz az ember higiéniai gyakorlatát jelenti székelést követően. A végbél és fenék mosása vagy törlése (tipikusan toalettpapírral, vagy nedves törlőkendővel), a széklet és más szennyeződés eltávolítását szolgálja.

A Hindu és Muszlim kultúrákban, Délkelet Ázsiában és Dél-Európában erre a célra vizet használnak. Ez lehet bidé, szórófej, kanna és a tisztitást kézzel végzik. Ezt követi a testtájék megszárítása, ami történhet törülközővel, szövetdarabbal vagy toalettpapírral. A nyugati országokban székelést követően általában csak toalettpapírt használnak, de ott is előfordul, hogy páran vízzel, vagy nedves törlőkendővel tartják tisztán ezt a testfelületet, de van, aki letusol, lefürdik. A fejlődő országokban van, ahol karavánutakon, táborozáskor növények leveleit, talajt, havat, köveket, botokat vesznek igénybe.

Az análhigiénia feltételeinek megléte a toalett helyiségeiben és bárhol, ahol székelés végezhető, lényeges a közegészség fenttartásának szempontjából. Ha a háztarsásokban nem állnak rendelkezésre a megfelelő tisztálkodási eszközök, hasmenés és más fertőzések is könnyen a higiénia hiányával okolhatók. Az ókori Rómától, Görögországtól kezdve egészen Japánig, Kínáig szivacs, botok, víz és papír voltak használatban.

Az Iszlámban az anális és reproduktív szervek hihiéniáját Isztindzsá-nak nevezzük, aminek betartása kötelező. Ez azt jelenti, hogy a tápcsatorna bemeneti és kimeneti nyílásaiból el kell távolítani minden maradékot, szennyeződést. Erre a célra használható víz, kő vagy bármi, ami tiszta és képes a tisztátlanság (nadzsaszah) eltávolítására. Szóba jöhet kavics, toalett és egyéb papír is, ha azon nem szerepel Allah neve vagy neveinek bármely szinonimája. Csontok és ürülékkel, vagy szerves maradványokkal szennyezett talaj nem használható. Székelés és vizelés után az Isztindzsát késlekedés nélkül el kell végezni.
A tápcsatorna bemeneti és kimeneti szakaszának tisztán tartása, ahol a táplálék bemegy, illetve a kiválasztás utáni maradék elhagyja az emberi testet, valamint a test egészének tiszta állapotban tartása az ember felelőssége.
A tisztálkodás napi gyakorlatát az alábbi áyából vezetjük le:

Ezek a Wudu, a rituális tisztálkodás szabályai. 1. Az egész arc alapos megmosása vízzel, 2. Mindkét kéz megmosása könyékig, 3. A fejtető bedörzsölése vízzel (a fejtető általában védve van és aránylag tiszta). 4. Lábfejek megmosása bokáig. Továbbá a Próféta gyakorlata szerint a száj kiöblítése, az orr kifújása, még az arc megmosása előtt.
Lásd 4:33.
A szexuális kapcsolat utáni szennyezettség rituálisan is szennyezettségnek minősül. Ez a teljes test megfürdetését igényli.
A Tayammum tiszta homokkal való bemosakodást jelent, ha nincs víz.

Ha a szeleken kívül semmi nem távozik, az Isztindzsát nem kell elvégezni.
Vizelést követően elegendő, a pénisz vizelettel szennyezett szakaszának megmosása. Vizelet maradvány nem maradhat a péniszen. Vizelés után nem kell fenekei is megmosni, ha azon nem távozott szennyeződés.
Az anális rész funkciója után minden maradványt el kell távolítani, a végbél záróizmát, meg kell tisztítani a szennyeződésektől, majd meg kell mosni.
A következőkben a könnyítés folyamatának Iszlám szerinti etikettjét közlöm, ahogy az „musztahabb”, tehát a vallás szerint előnyben részesített:

1. A szunna szerint „Bismillah”-ot (Allah nevében) mondunk a fürdőszobába való belépéskor. Ali ibn Abi Talib (Allah legyen vele megelégedve) szerint Allah prófétája (béke reá) így szólt: „A dzsinnek szeme bezáródik és látásuk nem vetődik Ádám gyermekeinek szeméremrészeire (’awraat), ha a fürdőszobába lépéskor Biszmilláhot mondunk.” (Al-Tirmidhi, al-Jumu’ah, 551, Autentikusnak minősítve al-Albani által a Saheeh Sunan al-Tirmidhi műben, no. 496.)
2. A belépéskor bal lábat használunk, kilépéskor jobbat.
3. Amennyiben nem erre kialakított helységben történik a székelés, emberektől távol kell erre megfelelő helyet találni.
4. Nem illendő székelés alkalmával úgy helyezkedni, hogy akár testünk első fele, akár hátsó fele a Qibla (Mekka) irányába nézzen. Az erről szóló hadisz, mely a próféta (béke reá) szájából hangzott el, így szól: „Ha bárki közületek könnyít magán, ne tekintsen a Qibla irányába és hátat se fordítson annak. Tekintsen keletre, vagy nyugatra. (Ez Mekkára igaz, ami Medinától délre fekszik.)” (Al-Bukhari, Al-Wodoo’, 141).
5. Vizeléskor ügyelni kell arra, hogy ne kerüljön vizelet ruhára, testre.
6. Nem használható végbél tisztításához a jobb kéz. Csak bal kézzel végezhető el az Isztindzsa, mivel a bal kéz a „piszkos kéz” és jobb kéz a „tiszta kéz”. Jobb kézzel eszünk és fogunk kezet, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem egyenlő arányban mossuk meg kezeinket. Ez a szabályozás segíti megelőzni fertőzések átadását, ha azok jelen vannak.
7. A péniszt vizeléskor nem érinthetjük jobb kézzel, mert a próféta (béke reá) így szólt: „Ha közületek bárki latrinára megy, ne érintse péniszét, sem privát részeit jobbjával. (Al-Bukari, Al-Wodoo’), 149.)
8. Nem könnyebbülhetünk meg utcán, vagy fa árnyékában. Erre vonatkozólag a próféta (béke reá) így szólt: „Vigyázzatok két dologra, ami átkot hozhat rátok! Melyek azok, Allah prófétája, kérdezték a követők? Erre ő: Ha dolgotokat az utcán, vagy egy fa árnyékában végzitek.” (Muszlim, Al-Taharah, 397)
9. Gyűlöletes (makruh), ha könnyebbülés közben beszéltek.
10. Ha elhagyjuk a fürdőszobát, mondjuk: „Ghufranak” (Megbocsátásosodat kérem Allah). Ez Istennek tetsző (musztahabb). (Al-Tirmidhi, al-Tahaarah, 7, melyet Al-Albani minősített autentikusnak a Saheeh Sunan al-Tirmidhi műben, No. 7).

Hogy miért foglalkozom ilyen nevetségesnek tűnő precizitással, teológiai irodalmakat hivatkozva a segg-mosással? Azért, mert ezzel a témával minden klasszikus kultúra ilyen részletességgel foglalkozott, míg a mi prűd Európánk, ami olyan átkozottul büszke kultúrájára, csak két évszázada jött rá a kézmosás fontosságára. Ebben Semmelweis Ignác klórmeszes kézmosása jelentett forradalmi áttörést, mellyel jó eredményt értek el a gyermekágyi láz leküzdésében.
Sok van, ami miatt tanulni kell egymástól. Elég azt hallani, hogy nálatok ez a gagyi meg az a gagyi, bezzeg nálunk ez milyen modern. Álljunk le! Mindenhol van gagyi, idejétmúlt és van követendő.
Próbáljunk meg előítélet nélkül leülni és áttekinteni dolgainkat. Tudom, sok esetben megmosolyogtató, amit a fenti cikkben írtam. De tegyétek szívetekre a kezeteket. A sok idézet, hivatkozás mellett, nem voltak olyan elemek az Isztindzsá gyakorlatában, amit a legmodernebb orvostudomány ne igazolna?