A 20. században a Romániában élő magyar kisebbség identitása sok változáson ment keresztül. Az első világháború után, amikor Erdélyt Romániához csatolták, a magyarok kisebbségbe kerültek a saját földjükön.

Az új határok átrendezték a területeket és a magyarok elvesztették a korábban birtokolt területek jelentős részét. Az erdélyi magyarok számára a 20. század eleje és közepén a kisebbségi létben való megmaradás volt az elsődleges cél.

Az első világháború után a trianoni békeszerződés következtében a magyar kisebbség hirtelen Romániába került, és az országban élt magyarokat egy új, román államhoz való hűséggel és lojalitással szembesítették. Ez a helyzet azzal járt, hogy a magyaroknak meg kellett tanulniuk beszélni a román nyelvet, és alkalmazkodniuk kellett a romániai társadalomhoz. Az identitásuk azonban gyökereiben maradt, és továbbra is fontos szerepet játszott a magyar kultúra és hagyományok megtartása.

Az 1920-as években a kisebbségi identitás erősödése volt tapasztalható, ami az autonómiatörekvések megjelenésével párosult. Az 1940-es években a második világháború és a második bécsi döntés következtében Erdély egy része visszakerült Magyarországhoz, majd a háború végén ismét Romániahoz került. A kommunista hatalomátvétel után az 1950-es években a kisebbségi identitás elnyomása volt tapasztalható, a magyarok kulturális és nyelvi jogai korlátozódtak. Az 1960-as években azonban enyhült a politikai helyzet, és a kisebbségi jogok ismét valamelyest javultak.

Az 1940-es években a második világháború idején a magyarokat ismét Magyarországhoz csatolták, majd a háború után visszatértek Romániába. Az új politikai rendszer, amelyet a kommunista hatalomátvétel követett, a kisebbségeket hivatalosan elismerte, de a magyarok számára számos nehézséget jelentett. A kulturális életüket korlátozták, a magyar nyelv használatát is visszaszorították, és a kisebbségi jogokat is szűkítették.

A második világháború után a romániai magyar kisebbségnek újra meg kellett küzdenie az identitásáért. Az állam nacionalista politikát folytatott, és az anyanyelv használata korlátozott volt.

Az 1980-as években a kommunista rendszer összeomlása és a demokrácia bevezetése újabb változásokat hozott a magyar kisebbség életében. A politikai, társadalmi és kulturális élet sokkal szabadabbá vált, és a magyar kisebbség képviselői nagyobb mértékben vettek részt a döntéshozatalban. Az identitásuk megőrzése továbbra is fontos szerepet játszott, és a magyar kultúra és hagyományok megőrzése, ápolása a központi elemek közé tartoztak.

Az 1989-es rendszerváltás után a romániai magyar kisebbségnek újra lehetősége volt arra, hogy erősítse identitását, és az anyanyelv és a kultúra szabad használatát biztosította a törvény.

Azóta a romániai magyar kisebbség kulturális, politikai és gazdasági integrációja jelentős előrelépéseket ért el, és ma a romániai társadalom integráns részének tekintik magukat. Az identitásuk változása azonban még mindig folyamatban van, és az anyanyelv és a kulturális örökség megőrzése továbbra is fontos számukra.