A pénzhez való viszony
Nem tudom, miért, talán, mert így vagyok összerakva, talán, mert a társadalmi leszakadás problémájában dolgozok, vagy, csak mert igazságtalannak tartom, hogy tömegek élnek esélytelenségben, a pénzzel való villogás nagyon taszít, és egyszerűen felfogni sem bírom azokat a viszonyulásokat, amelyekhez nem tudom, miféle teljesítmény juttat hozzá embereket.
Miközben tudom, ez a világ üzenete, "az vagy, amid van, amit mutatsz magadból, magadon, magad körül, mutathatod, mert megteheted….". Látom, ahogy nem tud ennek ellenállni az sem, akinek nagyon be kellene osztani a pénzt. Akik legalább a hó elején szeretik eljátszani a gazdagot. Nem maguknak, hanem a többieknek. Mutatni, kitenni a facebookra. És látom, ahogy ugyanígy ott van ez azoknál is, akik úgy tudják pozícionálni magukat, hogy nekik futja rá, akár hónap végén is. Bármikor. Ők állandóra vehetik ezt a szerepet. Ezt, ami a külvilágnak szól. Náluk is, épp úgy, mint a szegregátumokban.
Vajon miért nem elég, hogy tudják, nekik van… miért kell ehhez a "mindent megtehetek" érzést társítani?
Miért jön hozzá az a kommunikáció, metakommunikáció, ami csak arról szól, hogy nekik van? Talán, mert csak ez van? A pénz?
Egyre többet hallani ezt a szót is: proli. Negatívként persze, "mit akar ez a kis proli?", jelezve, hogy csóró, műveletlen, primitív…de mihez képest? Emblematikus sztori volt a jachtról a hattyúra szórakozásból ráugró "úriember" a horvát tengerparton. Biztosan nemcsak én emlékszem erre. Megtehette. Ezt is. Bármit. Akinek pénze van, cinikusan, provokatívan mindent megtehet. Kinek mi köze hozzá?
A pénz hatalom. Nyilvánvaló. És a hatalmat mutatni kell. A hatalomnak semmi sem ciki. Hiszen megteheti.
"Van az a pénz…"-hallani ezt is gyakran, amikor rácsodálkozunk, hogy a csudába bírta a nevét adni valaki valamihez, ami szerintünk vállalhatatlan, és korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ezt ő megtegye. Mert neki is más volt a véleménye. Egy darabig.
De úgy tűnik, mindenre akad ma már ember. Mert a pénz hatalom. Azzal lehet ma a legjobban motiválni, elkötelezetté tenni valakit. Pénzért képes valaki a szaktudását teljesen ellentétesen használni, mit korábban. A pénz gyógyír mindenre? Képes elhallgattatni a lelkiismeretet is?
Kellene nekem is másképp gondolni rá. Úgy gondolni az iskolánktól elvont kiegészítő támogatásra, hogy ne háborogjon az igazságérzetem. Ne gondoljak arra, hogy jövőre miből fogjuk bepótolni a hátrányos helyzetűek térítési díját, azt a 17 milliót, amire a digitális oktatás miatt annyira nagy szüksége volt az államnak. Miközben mi, adományokból sokmilliót fordítottunk arra, hogy a gyerekek otthon is tanuljanak, és a családok is túléljék valahogy. El kellene már engednem azt a "bíztató" mondatot, hogy "Jó a maga fundraising-je, úgy hallom…"
És nem kérdezni, hanem rántani egyet a vállamon, mikor az egyetemistával beszélgetek, hogy él, aztán, arról, hogy tudnak megélni az anyjával annyi pénzből… hogy a francba nem őröli fel a napi anyagi gond a lelkesedését, az erejét.. hogy diplomát szerezzen. Nem kellene kérdezni semmit. Csak tudomásul venni, hogy ez van. A tehetség és a pénz nem mindig találkozik. Sőt, úgy tűnik, egyre ritkábban.
Annyira elegem van. És tudom, nem mindenki ilyen, akinek pénze van. Ebbe próbálok kapaszkodni. Hogy van, aki más...
