h i r d e t é s

A nagykoalíció

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

A nagykoalíció

2022. április 22. - 09:37

Avagy egy karaktergyilkosság kronológiája.

Egy friss felmérés szerint a baloldali szavazók háromnegyede szerint is jobb lenne, ha Gyurcsány visszavonulna.

Ezzel pont került az "i"-re, a feladat bevégeztetett! Orbán a szocialisták szíves közreműködésével, akik végig fúrták-faragták, megásta Gyurcsány sírját, nincs más hátra, mint belefeküdni!

Nézzük, mit történt!

Mindenek előtt egy közbevetés: a szociáldemokrácia hagyományosan frakció- és személyi harcok színtere volt, kevés megértéssel aziránt, hogy a ráadásul gyakran a nyilvánosság elé vitt belharcok csakis a politikai ellenfeleknek használnak, erodálják a pártot/mozgalmat, és bizalmatlanságot szítanak a szavazókban.

Nem akarok itt teljes történelmi elemzésbe fogni, de a rendszerváltás után történtek – mint jellemzőek – magyarázatul szolgálhatnak arra, miért támogatta (szó szerint) az MSZP MSZMP-ből átszármazott pártbürokrata (apparatcsik) káderállománya, a régi, a késő-kádári időkből jól bevált módon Orbánnak Gyurcsány elleni akcióját.

Horn vasmarka alatt nemigen ugráltak, de Medgyessyt máris megbuktatták.

Az Orbánt első ízben elpáholó Medgyessy, Kovács mellett az egyetlen européer, ráadásul nem apparatcsik, pártfunkci szocialista, hanem elismert, sokat bizonyított szakember, nem sokáig húzta.

Kétségtelenül pénzügyi nehézségeket okozott, hogy be kívánta tartani a választási ígéreteit, mely magatartás – és nem csak itthon – merőben szokatlan. A szocialisták tehát – az SZDSZ szíves és hathatós közreműködésével – puccsal eltávolították.

Talán emlékszünk a történtekre: az ürügy Medgyessy és a szabad-demokrata miniszter, Csillag vitája volt. Utóbbit Medgyessy le akarta váltani, mire Kuncze hörögve megfenyegette, hogy Csillag miniszteri posztja kulcskérdés a koalíció fennmaradása szempontjából!

Aztán nem Csillag repült, hanem – és ebben nyilván Gyurcsány, a kiszemelt utód is részes volt – maga a miniszterelnök.

Az egész ügy mocskosságát jól jellemzi, hogy öt perccel később Csillagot is kirúgták, már nem volt rá szükség.

(Hogy mi lett volna, ha Medgyessy végigviszi a ciklust – nem tudni, végső soron mindegy is! A történelemben egyetlen kérdést nincs értelme föltenni: mi lett volna, ha!)

Gyurcsány tehát jött, látott, győzött, és rögtön vihart kavart a szocialisták háza táján. Kilógott közülük a szürkénél élesebb árnyalatával, a stílusával, az egyéniségével.

Szakmai ellentábora is támadt Mesterházy és Szanyi személyében, akik alkalmatlannak tartották.

De hát, vitte a szekeret. Két év múlva Orbánt is sikerült laposra vernie.

Orbán pontosan felmérte, hogy Gyurcsány az, akivel face to face nem bír el, mert ugyanolyan öntörvényű, agresszív mint ő, ráadásul sokkal felkészültebb, vitaképes, szellemes. Vele kell leszámolni, és vége az MSZP-nek!

Orbánnak nagy szerencséjére Gyurcsány eltávolítását sokan az MSZP, főleg a régi nómenklatúrából szép számban maradt közép- és felsővezető káderei is szükségesnek tartották. Mi az, hogy népszerű, mi az, hogy öntörvényű, mi az, hogy a fejünkre nőtt?

És egyáltalán, elvtársak! Mi ezt így szoktuk meg!

Mert kérem! A világhírű öszödi beszédet a szocialisták közül szivárogtatták ki valakik, nem törődve a máig ható következményekkel.

Mely beszédet aztán Orbán ordas módon meghamisított, kiforgatta a mondandóját.

(Gyurcsány arról beszélt, hogy az egész politikai elit hazudott, inkluzíve tehát Orbán is.)

Ezt pedig a szenzációhajhász sajtó (az akkori kormánypárti is) kritika nélkül átvette, és fújja azóta is.

Márpedig Hitler megmondta: ha egy hazugságot elég sokszor ismételgetnek, végül elhiszik az emberek!

(Emlékezetes, hogy Hitler, aki mindig minden rezdülését mérte a közhangulatnak – Orbán ezt is átvette tőle –, már 1933-ban le akarta bonyolítani a Kristályéjszakát, de a hangulatjelentésekből ráébredt, hogy a német nép ezt nem támogatná.

Elhalasztotta. Öt év agymosás eredményeként aztán 1938-ban széles népi támogatottság mellett végrehajtotta.)

Orbán tehát nekiesett Gyurcsánynak.

Azzal kicsit elszámította magát, hogy puccsot robbant ki a "spontán felháborodás" hullámain (valójában ő szervezte az egész cirkuszt a színfalak mögött), de a folyamatos rágalmazás, az időközben beütött pénzügyi világválság következményeivel megspékelve, melyről szintén természetesen Gyurcsány tehetett, a lakosság széles rétegeiben sikerült Gyurcsányból bűnbakot, patás ördögöt fabrikálnia, aki többek közt a mohácsi vészről is tehet. És úgy általában mindenről.

Miközben ma már látszik, hogy a sok hiba ellenére, melyet elkövetett, Gyurcsány kormányának mutatói az egyetlen GDP kivételével mindenben jobbak, mint amit Orbán tizenkét év alatt, világgazdasági fellendülés és euró-ezermilliárdok segítsége ellenére produkált (államadósság, hitelállomány, infláció, forint-árfolyam, produktív és improduktív beruházások aránya és társai).

De hát, az a publikumot nem érdekli, nem is ért hozzá!

Gyurcsány, aki mindenről tehet!

Ő a "szemkilövő" (mit keresett a bicikliügyi államtitkár úr a zavargó tömegben?).

A devizahitelesek életének megrontója (holott Orbán első kormánya ugrott fejest ebbe az akcióba).

Most pedig már az üzemanyag-árak elszállásáért is ő felel a Brüsszellel kialkudott adóügyi szabályozás csapdájában (a csatlakozási szerződésnek ezt a fejezetét még Orbán tárgyalta le, Medgyessy hagyta érintetlenül jóvá).

Gyurcsány helyzete 2009-re tarthatatlanná vált, lemondott (szerintem későn), és Bajnai követte, aki kiváló, szakszerű, kulturált, eredményes miniszterelnöke lenne bármelyik civilizált országnak, de most, itt csak egy évnyi kármentésre volt módja.

Az MSZP nem nagyon marasztalta, tartotta vissza a közügyekből távozó tűzoltó miniszterelnökét.

A 2010-es káosz után jött Gyurcsány régi ellenlábasa, Mesterházy, aki 14-ben elérte a maximálisan elérhetőt: megmentette a pártját a haláltól, tehát azonnal távoznia kellett.

Azóta is a partvonalról próbál – egyre kisebb eséllyel – visszajutni a pártvezetésbe. A szürkék rendre megakadályozzák. Úgyhogy most, lassan föl is adta.

Gyurcsány pedig időközben pártot szakított, létrehozta szoci híveiből a DK-t.

Azóta az MSZP legfontosabb célja, a saját túlélésén kívül a DK elleni bosszúhadjárat, annak megsemmisítése.

Legyünk azonban igazságosak, ez kölcsönös!

Csak hát, a DK sokkal professzionálisabban felépített és vezetett párt, amint ezt a mostani választási eredmények is igazolják.

A Momentum mellett csak a DK tudta növelni a mandátumait, a többiek, az általános vereségen kívül a pártjukkal is visszaestek.

E marakodás az előválasztási és a halott-halovány választási kampányra is rányomta a bélyegét.

Az MSZP és Karácsony, tulajdonképpen Orbán kezére játszva, végig a fő gonosz, főellenség narratívát fújva elkaszálta Dobrev miniszterelnök-jelöltségét, pontosan olyan módszerrel, amit Orbán űz!

Előkaptak valakit a sifonérből, és bizonyított tényként közölték, hogy Dobrevvel ellentétben ő meg tud szólítani billegő szavazókat.

Szóval bárki jó, csak ne Dobrev legyen! Az eredmény közismert.

Jól látható, hogy Orbán mellett a szocialisták is mindent megtettek, hogy az egyébként sokat hibázó Gyurcsány legyen az örök, és mindenért felelős bűnbak.

Márpedig a bűnbak-képzésnek nálunk óriási hagyományai vannak. Akkor nem kell szembenézni a kudarc valódi, bennünk rejlő okaival. Legyünk bár magánszemély, vagy szervezet.

Így aztán mára a döntő többség a baloldalon is Gyurcsányban látja a vereség fő okát.

Rendkívül kényelmes! Hogy hová vezet? A választ tán nem kell kimondani!

Egy biztos! Gyurcsány – ezért vagy azért – kétségtelenül és egyértelműen tehertétellé vált.

Azt is látni, az előválasztás két fordulója közti időszak ezt fényesen igazolja,hogy a baloldal szavazók ugyanúgy manipulálhatók, mint a kormánypártiak.

Csak azt nem látni, hogy ki fogja kézbe venni az ellenzék ügyét!


 

Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s