h i r d e t é s

A minőség forradalma

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

A minőség forradalma

2021. május 15. - 12:29

Nekem Németh László se ingem, se gatyám!

Írói tehetségét elismerve, főleg a háború előtti gondolkodói produktumával, háború utáni köpönyegváltásával, Kádárt legitimáló (élni kell?) minimálisan sem tudok azonosulni.
(Nem volt egyedül: Illyéssel az élen – kinek magán- és közéleti ténykedését, a Nyugat irányítása megszerzéséért kifejtett működését még szégyenletesebbnek tartom, a megkésett – ne mondjam: jól időzített – Egy mondat a zsarnokságról sem tudott ezen az életúton javítani.)

Tehát Németh László itten nem rúg labdába. Csak a cím! Azt kölcsönöztem.

Kölcsönöztem pedig a mondandómhoz, annak apropóján, hogy az egy karámba sorolható, Mussolini és Hitler emlőin nevelkedett újkori népvezérek, Trump, Orbán, Netanjáhú, és egyelőre kevésbé sikeres társaik állandó, szétbombázhatatlan bázisát, sőt – itt-ott kivétellel – folytonos győzelmét általában az idősebb és iskolázatlanabb rétegek voksainak, nálunk mellé távolmaradásának – a szavazásra jogosultak átlag negyven százaléka! – köszönhetik.

Olyan emberek (tanulatlan déli farmerek, vallásos, ortodoxok) vállán jutnak hatalomhoz, verik szét az államrezont, és tartják meg a hatalmukat, akik tudás, tanulmányok, (nálunk plusz) minimális érdeklődés híján kevéssé képesek kompetensen megítélni azt, hogy akár saját szűk személyes, vagy csoportérdekük alapján kire, mely politikai irányvonalra kellene szavazniuk.
Ők, meg az elvakult fanatikusok, és (nálunk) a rendszeres távol maradók pedig, zömmel feltehetően szintén alacsony végzettségűek (utóbbiak minimális érdeklődést se tanúsítva az államügyek és saját jövőjük iránt, passzivitásukkal mindenütt ugyanazt a mozgalmat támogatják, ezzel) mások alól is húzzák ki a szőnyeget.

Arra jutottam, hogy érinthetetlennek látszó tabukat döntve felül kell bírálni az általános választójog intézményét.

Már hallom a fölhördülést, az érinthetetlen polgári demokratikus intézményrendszer védelmezőitől! A demokrácia sarokkövét készül ez a valaki kimozdítani! Le vele!

Mindenek előtt: nem vagyok azonos, messze és semmiben nem vagyok azonos a kérdést másfelől felvető Toroczkaiékkal!
Az ő ötletük a cigányság kizárására irányul. Másra nem is irányulhat, hiszen saját szavazóik zöme is az iskolázatlanabbak közül kerül ki!

Az én felvetésem a választási felmérések tanulmányozásán kívül azon alapul, hogy a választási rendszer és parlamentáris berendezkedés, a mai formájában csaknem kétszáz éve, korlátozott választójoggal, a szárnyaló, világelső Brit Birodalom szívére lett modellezve!

Hol vagyunk már ettől! A világ megváltozott. Ortega tömegtársadalmában élünk, annak minden igénytelenségével, megvezethetőségével megáldva, amint ezt már Mussolini és Hitler pompásan kihasználta. A tanulatlan, tudatlan tömeg pedig nem tanul semmiből.

Azt gondolom, hogy azok akik se a Kádár-rendszerben, se azóta nem voltak képesek, vagy hajlandóak legalább középfokú végzettségig elrugdosni magukat, nem érettségiztek, vagy nem szereztek szakmunkás képesítést, mindezt már nem az anyagiak hiányának, hanem saját (és környezetük) igénytelenségének, a saját- és a köz gondjainak megoldásában való érdektelenségüknek, mozdíthatatlanságuknak köszönhetik.
Ők nem képesek ország-világ dolgaiban önállóan mérlegelni, dönteni.
(És még egyszer! Nem cigány ügy! Ők jellemzően el sem mennek szavazni.) Kiskorúaknak tekintem őket? Igen!

Én tehát úgy vélem, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz valamilyen, szerintem képzettségen, legalább középfokú végzettségen alapuló cenzusos választójog bevezetésén gondolkodni.
Önmagában a végzettség észt nem ad, ezt tudjuk! De az esélyét annak, hogy az illető, már csak a megszerzett tudásával is jobban át tudja látni a lehetőségeket, a csapdákat, igenis megadja.

Bármennyire is alapvető polgári demokratikus vívmány a korlátlan választójog, az elmúlt évszázadban inkább visszaéltek, mint éltek vele. Nem a tabukat kell a való élethez igazítani!

Minden politikai berendezkedés, intézményrendszer adott korban működőképes, egyik sem örök érvényű. Legalább korszerűsíteni – létkérdés. Akkor is, ha visszalépésnek tűnik.
Különben lassan arra eszmélünk, hogy most a mienk az Ancien régime.

Ami pedig a tömegek tudásszintjének felemelését és egyéb hasonló, szépen hangzó törekvéseket illeti, melyek kiküszöbölhetnék e problémát – ez Alízka Csodaországába való idea. A tömeg mozdulatlan és mozdíthatatlan. Általában kivéve demagógok által, rossz irányba.

Amíg mindezt nem látjuk be (világszerte ugyan, de én most a hazai dolgainkról beszélek), újból és újból kiszolgáltatjuk magunkat a diktátorok kényének-kedvének, akik pont a demokratikus intézményrendszerrel, a joggal visszaélve telepednek ránk.

A kiút a válságból ez az út lehet.

Hazai pluszként pedig (egyáltalán nem egyedülálló módon) meg kell vonni az életvitelszerűen itt sosem élt, a hazai közterhek viselésében részt soha nem vállalt, határon túli szavazók szavazati jogát (leszámítva a külföldön munkát végző, egyébként Magyarországon élőket).
Nem azért, mert a Fideszre szavaznak! Azért, mert ne ők döntsenek arról, hogy egy másik ország milyen politikai irányvonalat vigyen!

Jó sok tabuba sikerült most belerúgnom! Nyilván rengetegen el fognak parentálni. Nekik, elsősorban egykori elvbarátaimnak csak egy kérdést teszek föl: hazatérve valamely nagy ívű politikai, netán programalkotó eseményről, baráti, eszmetársi megbeszélésről, vagy hátradőlve egy tanulmány végére érve, sosem merült fel mindez, egyedül, magukban, ahol senki nem hallja?