h i r d e t é s

A maradandóság városában

Olvasási idő
14perc
Eddig olvastam
a- a+

A maradandóság városában

2019. június 24. - 12:45

Ma úgy látszik, csak a megmaradt koncért lesz marakodás, itt az ellenzék előre feltartotta a kezét, megadta magát. Vajon ezek után mi a helyes választói magatartás?

Debrecen Városháza - Fotó: infopoly.info

"Debrecen népe! Íme, én a nemzet nevében Debrecen városát a magyar szabadság őrvárosának nyilatkoztatom, s az országgyűlést a debreceniek becsületérzésének rendíthetetlen sziklájára helyezem." (Kossuth kiáltványa Debrecen népéhez; Debrecen, 1849. január 6.)

Nagy utat tett meg a cívis város Kossuth megtisztelő mondatai óta. Ennek a feldolgozása a történészeknek és nem az én szerény írásomnak a feladata. Jómagam - egy kis háttér felidézésével -azt a rejtvényt próbálom kitalálni, hogy a látszat szerint miért nem jön létre az őszi önkormányzati választásokra a demokratikus ellenzék pártjai között Debrecenben a teljes körű együttműködés. Milyen út vezetett ahhoz, hogy a baloldal az elmúlt 21 évben immár a Fidesz sokadik nagy győzelméhez fog asszisztálni, megfordítva: mivel magyarázható a várhatóan újabb kiütéses veresége a pártoknak Debrecenben.

Ha valaki azt gondolja, hogy könnyű feladatra vállalkozom, nagyot téved. Eleve ingoványos talajon próbálom meg a kényes, sokak érzékenységét sértő témát körbejárni. Teszem ezt úgy, hogy a valóság minden szeletének a kifejtésére - esetenként a megfejtésére - a terjedelmi korlátok miatt és - mondjuk így - az információk teljességének hiányában nincs is lehetőségem. Mivel nem vagyok politológus, senki se várjon tudományos igényű elemzést, egyszerű újságolvasó emberként próbáltam a mozaikokat összerakni. Ebben talán az is a segítségemre lehetett, hogy mivel nem vagyok tősgyökeres debreceni, így sem cimborája, sem boldog őse nem vagyok senkinek, természetesen az érintettek egy részét jól-rosszul ismerem. Lehet, hogy a végeredményt olvasva többen lesznek, akik inkább azt fogják mondani, hogy félreismerem a szereplőket vagy egy részüket. Mivel a bölcsek köve nincs a zsebemben, ez is előfordulhat. De minek mentegetőzzek, ráérek arra később is. Inkább csapjunk a lovak közé.

Sokan mondják ma, hogy a kálvinista Róma eredendően jobboldali város, a baloldali értékekre csak egy viszonylag szűk kör fogadókész. Sok sebtől vérzik ez az állítás, a rendszerváltás óta történtek fényében is, minimum kétséges ennek az igazsága. (Egyszer talán majd elvégzi egy hozzáértő például annak elemzését, hogy a rendszerváltáskor - a város nagyüzemeinek bezárásakor, magánkézbe történő átjátszásakor - a városban utcára került tízezrek és családjaik élete hogyan alakult, mi lett a sok ezer kényszernyugdíjassal, a munka nélkül maradt ezrekkel.) A rendszerváltozást követő nyolc évben Debrecenben, SZDSZ-es polgármester vezette a várost, 94'-től szocialista többségű közgyűléssel. A Fidesz abban az időben nem volt több a városban - ahogy hallani - mint egy "postaláda", ahova a leveleit kézbesítették.

A várost vezető két párt vezetői között számos fontos kérdésben óriási ellentétek feszültek, ezek olykor személyi konfliktusokban is jelentkeztek. Kifelé gyakran úgy jelent meg az ellentét, hogy irányítatlan a város, a koalíció tagjai a koncért marakodnak. A város fejlődése megállt, jelentősebb beruházás a nyolc évben nem történt. Ennek az árát a két párt 1998-ban drágán meg is fizette, a fideszes Kósa Lajost, aki addig a város politikai életében semmilyen szerepet nem játszott, választották meg polgármesternek.

Egy új, napjainkig tartó időszak - korszak - vette ezzel a kezdetét. Kósa Lajos és a Fidesz, ügyesen kihasználva a korábbi városvezetés hibáit, a két párt ellentéteit, fokozatosan maga alá gyűrte a várost és az ellenzéket is. Elég, ha csak annyit jelzek a kedves olvasónak, hogy 2002. óta Debrecenben egyéni önkormányzati választókerületben kizárólag fideszes jelölt nyert. Az eddigi mélypont 2014-es önkormányzati választások után következett be. A közgyűlésben a Fidesz mellett csak a Jobbiknak van frakciója, a többi párt vagy civil szervezet alacsony támogatottsága kizárólag egy vagy két képviselő bejuttatására volt elegendő.

A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a Kósa-éra 16 éve alatt a városban minden intézmény a Fidesz irányítása, befolyása alá került, Lali király tudta nélkül a városban semmi sem történhetett. Sokan esküsznek ma is arra, hogy a volt polgármester bólintása nélkül, továbbra sem történhet döntés komoly, nagy üzlettel kecsegtető beruházásokról. A család befolyását jelezheti, hogy a Fidesz volt frakcióvezetőjének a felesége az Európa Kulturális Fővárosa projektcég operatív igazgatója is lett. Biztos csak rosszindulatú pletyka, hogy a várost érintő számos kérdésben, meghatározó - a nej vezette - a város "elit" hölgyeit magában foglaló Kör Dáma Egyesület álláspontja, akik igyekeznek a két szép szemüket a dolgokon rajta tartani.

Aki nem alkalmazkodott a polgármester sokszor igen sajátos vezetési stílusához, azt a városban leírták. Legendákat beszélnek a baráti kör heti focimeccseiről, ahol a fáma szerint hasonló módon dőltek el az ügyek, mint más városokban a vadászatokon. A több mint másfél évtized alatt minden egy kézben összpontosult, a gazdasági elit tagjai tudták, kihez kell fordulni, ha éppen zsíros üzleteket akartak megszerezni. A város egy része fejlődésnek indult, a látványberuházások sora gazdagította a várost, és persze a nagyvállalkozói kört. Erre az időszakra tehető a Kölcsey Központ építése, a MODEM létrehozása, a Főnix Csarnok építése, a Piac utca új arculatának kialakítása. A korszak egyik emblematikus - a közvélemény előtt talán máig is rejtélyes - építkezése a kettes villamos pályájának a kialakítása volt, hosszú huzavonával, vitával, rengeteg kényelmetlenséggel az itt élők számára. A fáma szerint az elhúzódó építkezés mögött az akkor még erős gazdasági hatalomnak számító miniszterelnöki barát és a polgármester közötti pénzügyi vita állhatott. Ez ma már az idő jótékony homályába veszett. A Kósa-korszak jelképe mégsem a villamos, hanem a Latinovits Színháznak csúfolt torzó, amely ott ékeskedik tíz éve befejezetlenül. Az építkező - csókosnak mondott cég - természetesen ki lett fizetve, a közel ötmilliárdért felhúzott épület ma a rágcsálók lakhelye. Most úgy látszik, a "hanyatló nyugat" pénzéből egy évtized után befejezik.

Hihetetlen, hogy még csak egy halvány kísérlet sem történt arra, hogy mondjuk az Állami Számvevőszék vizsgálja, hogy jól sáfárkodott-e a közpénzzel a Kósa Lajos vezette önkormányzat. Ez már csak azért is indokolt lehetett volna, hisz Debrecen az egyik legjobban eladósodott város volt, több mint 20 milliárdos adósságállománnyal. Enyhén szólva is röhejes volt, amikor a város kulcsának és büdzséjének az átadásakor a leköszönő polgármester nagy komolyan arról beszélt, hogy adósság nélkül adta át a várost. Ami persze igaz is volt, csak azt felejtette el, hogy a fideszes kormány közpénzből - mindannyiunk pénzéből - fizette ki a felelőtlen gazdálkodásuk során felhalmozott óriási adósságot. Voltak azért, akik másképpen vélekedtek, így a város főterén egyik reggel órási betűvel, számmal ott díszelgett a Mr. 20% felirat. Vajon miért?

A Kósa-korszak több mint másfél évtizede alatt a baloldal gyakorlatilag leszalámizásra került. Az SZDSZ megszűnt, az MSZP soraiból kiváltak a DK tagjai, majd 2010 után még további pártok helyi szervezetei is próbáltak gyökeret verni a városban. A korábban a város egyik meghatározó pártja - elsősorban a belső vitáiknak köszönhetően - mind jelentéktelenebbé vált, a korábbi szavazóik nagy része elfordult a szocialistáktól. Számos legenda terjed az akkori időkről a Kósa-féle városvezetéssel való együttműködésről, ezek ma már általam nem ellenőrizhetőek. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy - a városi közbeszédben fideszes pénzmosodának tartott - vagyonkezelő holding igazgatóságában napjainkban is ott ül a szocialista párt volt korábbi városi elnöke.

Az elmúlt 21 év alatt az ellenzék mozgástere fokozatosan szűkült, mindinkább perifériára szorult. A közpénzből fenntartott városi média gyakorlatilag a Fidesz örömsajtójává vált, ahol pártunk és kormányunk csodálatos sikereiről szerezhetünk tudomást. Abban sem volt sok köszönet, ha a DTV tudósított valamelyik ellenzéki eseményről, sajtótájékoztatóról. Az utolsó szó mindig a Fidesz képviselőjévé volt, amire már reagálási lehetőség sem adatott. Arra sem volt példa, hogy valamelyik fideszes megmondóember által a városi televízióban elmondottakról megkérdezték volna az ellenzék véleményét. Így az ellenzék pártjai Debrecenben igen erős ellenszélben, egyenlőtlen feltételek közepette próbálták a lakosságot meggyőzni arról, hogy a virágkarnevál árnyékában azért még történik egy s más a városban. Ezek a kísérletek igen kevés eredménnyel jártak. Így nem lett például semmi hatása a a város több vezetőjének a floridázásából, amikor éppen a napsütötte Floridában kellett tanulmányozniuk - mint utóbb kiderült "magánzsebből" fizetve - a biomassza hasznosítását. A nem elfogult rendőrség természetesen megszüntette az eljárást. Talán ezzel is magyarázható,hogy az ellenzék mindinkább légüres térbe került, tömegtámogatás, bázis hiányában a tevékenységük többnyire egy-egy semmi hozadékú sajtótájékoztató megtartását jelentette. Jelenlétük a város közéletében általában hatás nélkül maradt. Egy-egy bulvárízű hírrel volt olyan párt ,amelyik még az országos médiába is bekerült, különösebb hozadék nélkül. Az itt élők ingerküszöbét ezek az ügyek nem érték el. Összefogni már akkor is képtelenek voltak, a külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy nem is a Fideszt, hanem egymást akarják legyőzni. Így képtelenek voltak még egy közös március 15-ei ünnep megszervezésére is. Minden párt a maga 10 -30 fős közönségével emlékezik meg évente "méltóképpen" Petőfiről és társairól.

A városban valamilyen módon jelen levő ellenzéki pártokról pár gondolat

Demokratikus Koalíció: Tagjainak és vezetőinek a nagy része az MSZP-ből lépett át a pártba. Aktív, mozgósítható, de nem nagy létszámú tagsága van, akik az utcai akciókban is ott vannak. Tagjai többsége középkorú vagy a nyugdíjas korosztályba tartozik. A városi közgyűlésben a pártot 2 fő képviseli. A párt képviselői sokszor magányos harcosként is felléptek a korrupciós jelenségekkel szemben vagy azon vadhajtások ellen, amelyek ronthatják a városról kialakított képet.

Civil Fórum: Kizárólag helyi ügyekben lépnek fel. Tényleges hatásuk számomra nem mérhető. Időszakonként egy-egy sajtótájékoztató tartásával vetetik észre, hogy léteznek. A közgyűlésben egy képviselőjük ül.

Együtt: A közgyűlésben egy fő képviseli az időközben megszűnt pártot.

Lehet Más a Politika : Jelenlétük a városban kevésbé érzékelhető. Tagságukról nincs információ, egy-két képviselőjük a rabszolgatörvény elleni demonstrációkon hallatta a hangját. Egyéb megszólalásaik,a párt országos politikusainak helyi látogatásaihoz köthetőek. A közgyűlésben egy képviselőjük ül.

Munkáspárt : Biztosan léteznek, a város közéletében jelenlétük nem észrevehető. A közgyűlésben nincs képviselőjük.

Magyar Szocialista Párt : A 2010-es választási vereség helyben is érzékeltette a hatását, sokan elhagyták a szervezetet. Tagjaik egy része a DK-ba távozott, taglétszámuk az elmúlt években csökkent. Néhány fiatal mellett a többség az 50 év feletti korosztályba tartozik. Markáns ellenzéki szerepet nem tudnak a városban betölteni, ehhez a kellő támogatottságuk is hiányzik. Volt időszak, amikor több utcai demonstrációt szerveztek, váltakozó sikerrel. Számos ügyben is megszólaltak, azonban ezek hatástalanok maradtak. Kevés a hadra fogható, mozgósítható tagjuk. A közgyűlésben egy képviselőjük van.

Magyar Szolidaritási Mozgalom : A város közéletében különösebb hatás nélkül vesznek részt. Tagjaik ott vannak az utcai demonstrációkon, megmozdulásokon. A helyi szervezet tagjai ott vannak a debreceni hajléktalanokat segítő civilek között, már több éve.

Párbeszéd : Páran vannak, súlytalanok a városban. A közgyűlésben képviselőjük nincs.

Momentum : A párt döntően fiatalokból áll, lelkes, tenni akaró társaság. Hatásuk a város közéletére eddig nemigen volt, várospolitikai ügyekben a tavalyi, idén januári tüntetéseken szólaltak meg. De ezt cselekvés nem követte részükről. Úgy látom, hogy megpróbálják soraikba bevonni az Együtt volt tagjait, illetve azokat a fiatalokat, akik korábban a Jobbikban szocializálódtak.

Jobbik : A párt a városban is megosztott, a szétesettség állapotában van. Több tagjuk átlépett a Mi Hazánk Mozgalomba. Időnként megszólalnak a várost érintő ügyekben. A Fidesz mellett csak nekik van frakciójuk a közgyűlésben..

Mi Hazánk Mozgalom : Biztos jelen vannak a városban, jómagam nem emlékszem arra, hogy érdemleges megszólalásuk lett volna Debrecenben.

Magyar Kétfarkú Kutyapárt : Léteznek a városban, tagjaikról keveset tudok. A téli demonstrációkon szimpatikus arcokat mutattak. Most lehet, hogy a passzivistáik éppen aktivizálják magukat.

Ez az ellenzéki paletta, ahogyan én látom. Ez persze csak a felszín, hisz' a mindennapokról egyik párt esetében sincs hiteles információm.

Talán a felsorolásból is látható, hogy igen különböző értékrendű, politikai nézeteket valló szervezetekről van szó. Sok esetben a közös múlt, az okozott sérelmek szinte lehetetlenné teszik a politikai együttműködést is. A legtöbb párt és civil szervezet mögött kevés támogató van, szerintem az összes pártnak nincs 500 tagja a városban.

Számos kísérletről hallottam, amikor két vagy több párt vezetői próbáltak közös nevezőre jutni. Ezek félig meddig hivatalos, nem nyilvános megbeszélések voltak, sajnos eredménytelenül. Az EP választások eredménye egyes ellenzéki pártokat kedvezőbb helyzetbe hozott, más pártok pedig küzdöttek az 5 százalék eléréséért a városban, nem mindegyiknek sikerült.

A megyeszékhelyen a Fidesz szerepelt a legjobban, a szavazatok több mint a felét megkapták. Mögöttük a sorrend: DK, Momentum, Jobbik, MSZP-P. Öt százalék alatti eredményt ért el sorrendben : Mi Hazánk Mozgalom, Magyar Kétfarkú Kutyapárt, LMP és a Munkáspárt.

Az ellenzék Debrecenben sem tudott új szavazókat megszólítani, a tortaszelet újraosztása történt meg a szereplők között.

A városban a változást akarók között elemi erejű a követelés, hogy az őszi önkormányzati választásokon az ellenzék fogjon össze, mutasson valódi alternatívát, ne csak "őfelsége" ellenzéke szerepére pályázzanak. A hétvégén történtek azt sejtetik, hogy ebből nem lesz semmi, a pártok nem tudják, nem akarják(?) meghallani a választók elvárásait. A mai (2019. június 23.) állapot szerint még az is elképzelhető, hogy minden párt külön indul, de olyan szóbeszédet is hallani, hogy lesznek egyes pártok között megállapodások, erről háttéregyeztetések - úgy hallani - folynak.

Ennek az írásnak nem feladata, nekem sem tisztem, hogy azt keressem, mely párt vagy pártok miatt látszik veszni annak reménye, hogy őszre Debrecenben összefogjon az ellenzék.

Az emberek többségének itt a mi megyénkben - és biztos vagyok abban, hogy itt Debrecenben is - elege van a Fidesz hatalmasságainak urizálásából, a csókosok, trafikosok uralmából. Elege van abból, hogy amíg azt látják, hogy lassan négymillió szegény ember országa leszünk, közel félmillió gyermek éhezik, s csak a nyomor teljesít jobban hazánkban, addig a Fidesz urai dzsentri életmódot folytatnak, "családi" segítséggel jutnak százmilliós villákhoz, telik nekik a szórványmagyarság kutatására, Rolex órákra, félmilliós Gucci táskára, Pasa parki, "naponta bővülő" sokszobás lakásra, 10 éves kisgyerek nevére vásárolnak több mint ötvenmilliós luxuslakást.

Kedves debreceni baloldali pártok, civil szervezetek! Üzengetések, egymás címkézése helyett nem kellene-e mégis újra leülni egy aszal mellé, s előítéletektől mentesen végiggondolni, hogyan is lehetne együttműködni, van-e olyan együttműködési forma - biztos vagyok abban, van -, amelyben mindenki saját önállóságát megőrizve tud részt venni a közös cél érdekében. Lendvai Ildikótól olvastam: "Tudok én baloldali lenni akkor is, ha másokkal is szóba állok. És nemcsak, nem is mindenek felett a már meglévő bázison huzakodó pártokkal."

Higgyék el az érintett szervezetek vezetői, hogy nélkülünk nem fog menni, s nem elégszünk meg azzal, hogy októberben ismét a szavazatunkat akarják.

Most úgy látszik, Debrecenben megállt az idő, ez sajnos nem most kezdődött. Pedig az országban szerencsére számos példa van, amely felülírja a provinciális gondolkodást. Már régen kinőttem abból, hogy higgyek a csodákban, de balga polgárként, baloldali emberként úgy hittem, hogy most Debrecen is kiállítja "nyalka verbunkját", és az ellenzék képes lesz felülemelkedni sérelmeken, emberi gyarlóságokon, és képes lesz arra, amit megtettek a pártok Szombathelyen, Pécsen, Egerben, Salgótarjánban, Győrben, Szegeden, Nyíregyházán és még sorolhatnám a városokat.

Ma úgy látszik, csak a megmaradt koncért lesz marakodás, itt az ellenzék előre feltartotta a kezét, megadta magát. Vajon ezek után mi a helyes választói magatartás? Tartok tőle az, hogy otthonmaradással büntetik az ellenzéket.

A Dereciner közösségi oldalán olvastam egy hozzászólást, ezzel zárnám az írásomat, mert az idézetben minden benne van, amit az "egyszerű" polgárok gondolnak:

"Itt az egy főre jutó hülyék száma két fő. Valami kollektív agybaj uralkodik el a városon, a portól fuldoklunk, mert az utcák koszosak, az utakon folt hátán folt, többet állunk a dugókban mint a pestiek, nyakig el van adósodva a város, hülyeségekre költik a pénzt, az "ellenzéknek" pedig a hangját sem hallani, csak ilyenkor, 4, most már 5 évente, akkor is csak kényszerből, - gondolom ők is le vannak fizetve rendesen."

(A cikk először a debreciner.hu oldalon jelent meg)