Már tavaly nyáron is vakarhatta a fejét, aki nyaralni készült Magyarországon. És amikor eljött a várva várt pihenés, akkor az étteremben ráncolhatta a szemöldökét a számlára pillantva. - írja a Portfolio

Nos, a rossz hír az, hogy idén ennél is kellemetlenebb lesz a helyzet. A Covid ugyanis a csőd szélére küldte a turisztikai szektort, rengeteg szálláshely szűnt meg, ami visszavetette a versenyt, miközben a cégek költségei elszálltak. Az erős kereslet és a visszaeső kínálat miatt pedig most éppen az történik, mint a tankönyvekben: a piaci egyensúly magasabb áron áll helyre.

A Covid miatti "összeomlás után most árrobbanás és munkaerőhiány jellemzi az ágazatot, ami a szolgáltatásminőség kapcsán is kérdéseket vet fel. Idén nyárra így eljutottunk oda, hogy egyre több külföldi nyaralás vált árban versenyképessé a magyarországival". Mostanra a helyzet annyit változott, hogy az árak újabb erőteljes növekedésen mennek keresztül itthon. A két számjegyű növekedés mindenhol garantált, de több szálláshelyen 50-60%-os drágulás látható a válság előtti szinthez képest.

A nagymértékű áremelkedésnek számos oka van. Az egyik az, hogy a Covid időszakában rengeteg embert rúgtak ki a szektorból, miután hazánkban nagyon visszafogott volt a Kurzarbeit (bértámogatás). A képzett munkaerő visszacsábítása a kereslet visszatérésével nem egyszerű, hiszen sokan új állást találtak más szektorokban, és már csak jelentősen magasabb bérért mennek vissza a turizmusba, hiszen a járványhullámok miatt sokkal bizonytalanabbá váltak a kilátások. A másik tényező, hogy mindeközben nagyot nőtt a többi költség is: megemelkedtek az energiaárak és drágulnak az élelmiszerek is.

De miért nem nyeli le a költségek emelkedésének érdemi részét a szektor? Azért, mert sok szálláshely a koronavírus-járvány időszakában egyszerűen becsődölt, egy másik része pedig – amelyek most nyitva állnak – nagyon komoly veszteséget könyvelt el vagy a csőd szélére került. Akik túlélték a válságot, azoknak helyre kell állítani a mérlegeiket. A költségek emelkedését pedig azért tudják áthárítani, mert nem túl éles a verseny.

A kínálat ugyanis olyan mértékben szűkült az elmúlt két évben a hazai turizmusban, amit kevesen gondoltak volna. Tavaly nyáron – a korlátozások feloldása után – a működő szálláshelyek száma nem érte el a 2800-at, miközben a koronavírus-járvány előtti években nyaranta 3500 volt.

Tavaly év vége felé 1900 szálláshelyből válogathattunk, miközben a járvány előtti időkben ilyenkor 2700-as adatokat láttunk. Vagyis a kínálat a válság előtti időszak 70-80%-ára esett vissza, miközben a (belföldi) kereslet visszatért a Covid előtti szintre.

Az utolsó békeévig a megfizethetőnek mondható árakat az garantálta, hogy az erősödő kereslet tartósan magas kínálattal találkozott. Ebben a helyzetben a szálláshelyek a versenyhelyzetnek köszönhetően csak kismértékben tudták emelni az árakat. Most viszont a koronavírus-járvány miatt szűkült a kínálat, az állami segítség sokaknak kevés volt a megmaradáshoz, a kevesebb szálláshely pedig most érdemi kereslettel találkozik.

A JELENTŐSEN CSÖKKENŐ VERSENY ÉS AZ ERŐS KERESLET HATÁSÁRA A SZÁLLÁSHELYEK FOLYAMATOSAN EMELIK AZ ÁRAIKAT – AMI RÉSZBEN KÉNYSZER IS A KÖLTSÉGEK ELSZÁLLÁSA MIATT –, HISZEN DRÁGÁBBAN IS EL TUDJÁK ADNI A SZOBÁIKAT.

Nem panaszkodhat rájuk senki: aki túlélt a lezárások és korlátozások időszakában, az is rendkívül nehéz helyzetben van. Sokan hiteleket halmoztak fel, és amikor helyreállítanák a profitabilitást, megérkezett az évtizedek óta nem látott energia- és élelmiszerinfláció. Előnyben azon kevesek vannak, akik érdemi állami segítséget kaptak a válságban. A legtöbbeknek nincs mit tenni: fizessen a vendég, hiszen úgyis olyan gyorsan nő a fizetése és annyi transzfert kap, amire hosszú ideje nem volt példa. Ezzel azonban nagyon úgy tűnik, hogy a hazai pihenés melletti két fő érv – a gyönyörű tájak és a viszonylag kedvező árak – közül az egyiknek egy időre búcsút inthetünk. (Portfolio)