Vagy hogy egy közlekedési vállalat elnöke buszon utazik? Hogy a kannásbort gyártó cégek vezetői nem drága francia borokat fogyasztanak? Hogy a Monsanto főrészvényesei génkezelt répát zabálnak? Hogy a Pick tulajdonosai párizsis zsemlyét csomagoltatnak reggel a gyereknek a nörszszel? 

Hülyék lennének. 

Nos, nem tudom, miért várunk mást a politikusoktól. A hadügyminiszterek fiai sosem vonulnak háborúba, az egészségügyi miniszterek anyját sem látni a zsúfolt sürgősségi várókban. Tökmindegy, milyen a kormány - ezek ugyanazok. Az oktatási államtitkár gyerekei sem fognak az oktatási államtitkár hathatós segítségével lezüllesztett közoktatásban tanulni (abban a közoktatásban, ahol lassan több az államtitkár, mint a tanár). 

A politikusok pártoktól függetlenül a tulajdonuknak, a birtokuknak tekintik az országot, bennünket pedig a jobbágyaiknak. Márpedig melyik földesúr járatta a gyerekeit a községi elemi iskolába, a sok tátogó, mezítlábas kódis kölök közé? 

Így megy ez, mert hagyjuk. És amíg hagyjuk, addig ezen borongani olyan, mint Orbán Ráhel szaros pelenkáján lamentálni: értelmetlen és félrevezető. Utálom a szót, nem is szoktam használni, de ez az igazi gumicsont. 
Azon is csak mi rágódunk, nem a politikusok.

Konok Péter / Karcegylet