A közmédiában eddig sem szólalt meg érdemben az ellenzék, most már papírja is van róla, hogy ez így helyes
Amikor kormányzati médiabirodalomról beszél az ellenzék, általában a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (röviden KESMA) által tömörített és központilag koordinált több száz sajtóterméket érti e kifejezés alatt.
Forrás: index.hu
Tény azonban, hogy a legnagyobb agymosást a választók fejében azok a közszolgálati médiumok végzik, melyeket úgymond megszokásból néznek, olvasnak vagy hallgatnak a polgárok. A Fidesz 2010 óta tudatosan küldi legfőbb üzeneteit azokon a csatornákon keresztül, melyeket egyrészt közpénzből tart fenn az állam, másrészt nevében még mindig ott a megtévesztő „közszolgálat” kifejezés.
Az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap) által összefogott közszolgálatinak mondott szerkesztőségek vezetői nem is igazán leplezik, hogy a kormány zsoldjában állnak. Lényegében küldetésüknek tartják, hogy a rájuk bízott eszközökkel és munkatársakkal utat vágjanak a politika bozótjában a kormánynak, az ellenzéket pedig a lehető legtávolabb tartsák a megszólalás, a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Ez eddig is elég aggasztó volt, de a 2022-es parlamenti választás előtt egy évvel, és egy precedens értékű bírósági ítélettel megtámogatva kifejezetten kiábrándító.
Ez utóbbi finoman szólva sem egyezik az Orbán-kormány által hozott médiatörvény szellemiségével, mely kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás célja - többek között - a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás. Ennek alapvető feltétele lenne, hogy a hírműsorokban megfelelő arányban szólaljanak meg kormánypárt és ellenzéki vélemények. A Kúria napokban meghozott, és az MTVA részéről ítélete épp ennek mond ellent.
Nem akarjuk Ádámtól és Évától kezdve bemutatni az M1 hírcsatorna és néhány ellenzéki parlamenti képviselő küzdelmét, mely tulajdonképpen arról szólt, hogy a közszolgálatinak titulált televízió a nevében viselt feladatot ellátva adjon hangot a kormánytól eltérő véleményeknek is, amivel nem a mandátummal rendelkező kormánykritikus politikusok óhaját elégítenék ki, hanem azokét a polgárokét, akik szeretnének adott ügyekben világosan látni. Ha ugyanis egy vitás kérdésben csak az egyik fél véleménye artikulálódik, az annyit tesz, mintha egy bíróság előtt csak az egyik oldal kapna szót.
A stúdióban ülők ugyanis lényegében lehülyézhetik azokat, akik nem értenek egyet velük, és erre ráfoghatják, hogy szóban elhangzott a másik oldal álláspontja is.
Magyarul, a „hallgattassék meg a másik fél is” elve sérül akkor, amikor közpénzből fenntartott médiumok teljesen egyoldalúan tájékoztatják a polgárokat az országban zajló eseményekről. Az MTVA felfogásában az ellenvélemények meglétének említése is elegendő ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsen a kormányt képviselő politikusok, szakértők, elemzők (és sokszor riporterek) hosszas okfejtéseivel szemben. A Kúria most ezt a meglehetősen visszás érvelést törvényesítette, így adva alapot arra az MTVA-nak, hogy a jövőben minden következmény nélkül folytathassa ezt a gyakorlatot.
Lényegében most már papírja van arról a közszolgálatinak mondott médiumoknak, hogy negligálhatják a kormányéval szembemenő véleményeket, és amikor megemlítik azt a tényt, hogy vannak olyanok, akik mégsem értenek egyet a központi irányvonallal, azt olyan hangsúllyal és szövegkörnyezetben tehetik meg, amely inkább árt, mint használ a kiegyensúlyozottság elvének. A stúdióban ülők ugyanis lényegében lehülyézhetik azokat, akik nem értenek egyet velük, és erre ráfoghatják, hogy szóban elhangzott a másik oldal álláspontja is.
Ez a felfogás régóta dívik mondjuk a kínai, belorusz vagy a türkmén közszolgálati csatornáknál, de mostantól nálunk is ez lesz a bevett gyakorlat. Eddig legalább kicsit kordában tartották a bírósági verdiktek az MTVA prominenseit, ám mostantól lényegében semmitől sem kell tartaniuk. Ez a Kúria döntésének legfontosabb üzenete, amely szögesen ellentmond a korábban a Fővárosi Törvényszék által meghozott elsőfokú ítélettel, amely nem tartotta elegendőnek a kiegyensúlyozott tájékoztatás szempontjából, ha csak említés szintjén szereznek tudomást a nézők az ellenvéleményekről.
Fotó: 24.hu
Az első fokon meghozott ítélet indoklásából egyértelműen kiderül, hogy az M1 a kormány álláspontját népszerűsítette, amelynek lényege, hogy szerintük az ellenzéki képviselők fenyegetik a közszolgálati tévét. Ezt a beszélgetés alatt folyamatosan fenntartott felirat is erősítette a nézőkben (Az ellenzéki képviselők fenyegetik a közmédiát), aminek egyoldalúságán az se segített volna sokat, ha egy kérdőjelet biggyesztenek a mondat végére. Mert ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha egy apacs rád fogja a puskáját, ne azt kérdezd tőle, hogy bölényre indult-e vadászni.”
