Az ellenzéknek a Parlamentben kéne dolgoznia a rabszolgatörvényes botrányos ülés után is, véli a magyar közvélemény egésze, amit az IDEA Intézet mért fel január végén a közösségi médiában 2000 fős mintán, tehát a túlóratörvény elleni tüntetéshullám után. Ugyanakkor a tüntetéseknek van értelme, lehet velük politikai változást elérni, ígaz, ebben már megosztottak a válaszadók: a kormánypárti szavazók 69 százaléka szerint inkább nincs ezeknek értelme, az ellenzéki pártok szavazóinak 60-70 százaléka szerint viszont igen. Leginkább a DK-sok hisznek a tüntetésekben, legkevésbé az LMP-sek.

Érdekes, hogy ki miért menne ki az utcára, mit tart a legfontosabbnak: a kormánypártiak a kormány mellett állnának ki leginkább, 18 százalékuk, de legnagyobb csoportjuk, 23 százalékuk soha nem menne ki az utcára. A sajtószabadságért mindössze 1 százalékuk állna ki tüntetve. Nem mintha az ellenzéki szavazóknak sokka többet jelentene ez utóbbi: 3-6 százalékuk tüntetne a sajtószabadságért, a legmagasabb ezen a téren a Momentum szavazóinak 11 százaléka.

Az igazságszolgáltatás függetlensége és a bérek, juttatások a két legfontosabb terület, ami miatt megmozdulnának az ellenzéki szavazók. Az MSZP-s szavazóknál kiugróan magas a nyugdíj jelentősége, a momentumosoknál és DK-soknál a választási rendszer váltana ki heves reakciót, a korrupció pedig az LMP-s szavazókat nyugtalanítja ezen a téren a legkevésbé: 6 százalékuk áll szemben az ellenzéki pártok átlagosan 20 százalék körüli értékével.

A tanszabadság alig érdekel valakit, ahogy a bevándorlás is leginkább a kormánypártiakat késztetné tüntetésre, de őket is csak 7 százalékban - a nemzeti szuverenitás ugyanilyen értéket ért el. (24.hu) / hvg.hu