h i r d e t é s

A kormány "digitális oktatása" egy pedagógus szemszögéből

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

A kormány "digitális oktatása" egy pedagógus szemszögéből

2020. június 13. - 13:08

 

Csak elfedjük a problémát, ha azért nincs erőszak az iskolában, mert ott van valaki, akinek a jelenléte félelmet kelt – véli Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke.

Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke - Forrás: aspektus.eu

Jól szórakozott az utóbbi hetekben?
Hogy érti?

Kásler Miklós humánminiszter szerint a pedagógusok, diákok, szülők is élvezték a járvány miatt elrendelt digitális távoktatást.
Aki munkamániás, az elmúlt hetekben, hónapokban remekül szórakozhatott. Magam is közéjük tartozom, így jó néhány héten keresztül reggeltől éjfélig ültem a számítógépem előtt. Tehát sok más kollégámmal együtt kiválóan volt módom szórakozni, nem csak heti negyven órában. A tanárok nagy része munkájának többszörösét végezte március óta. Ez az időszak azonban nem csupán a tanároknak okozhatott nehézséget, hanem a diákoknak és a szülőknek is.

Ön általános iskolában tanít. A kisebbekkel hogy ment a távoktatás?
Az ő otthoni tanításuk volt a legnagyobb kihívás. Persze nekik is lehetett küldeni feladatokat, lehetett tartani videós órákat, de egy elsős vagy egy másodikos gyerek esetében, például a betűtanulásnál a tanítónak fizikailag is ott kellene lennie, meg kellene fognia a gyermek kezét, hogy segítse. Ez távolról nem igazán lehetséges, így ez a feladat a szülőkre hárulhatott. Voltak persze más, kihívást jelentő helyzetek is.

Például?
Hiába döntött a tantestület egy digitális platform alkalmazása mellett, attól még a gyerekek sok más felületet is használtak. Voltak olyan pillanatok, amikor négy-öt helyen – a Kréta-rendszerben, Facebook-on, Messengeren, Google Classroom-on, e-mailben – kellett keresgélni, honnan jött a kérdés, feladat. Aztán sok családban ott volt például „harc” a számítógépért. Ha otthon egy számítógép áll rendelkezésre, de kettő, három vagy több iskolás gyerek van, ráadásul a szülőnek is otthonról kell dolgoznia, nem volt egyszerű feladat beosztani, mikor ki használhatja, kinek van éppen a legnagyobb szüksége a gépre.

Erre mondták a kormány képviselői, hogy a szülők megoldották: van, aki vett laptopot, számítógépet, van, aki kölcsönkért ismerősöktől vagy akár az iskolától.
Én is tudok olyan esetről, hogy az egyik kollégámnak a „roppant magas” fizetéséből új laptopot kellett vennie, másként nem tudtak volna otthon négyen dolgozni, tanulni. Ehhez viszont semmilyen iskolai vagy állami támogatást nem kaptak. Az természetesen dicséretes, hogy kaphattak eszközöket azok a családok, akik maguktól nem tudtak szerezni, de kérdés, volt-e otthon hozzá internet-előfizetés? Sok olyan diákunk is van, akik telefonról próbálták teljesíteni a feladatokat, de vannak olyan feladattípusok, amelyek telefonról nem megoldhatók. Vagyis szép számmal előfordultak technikai kihívások.

A diákok teljesítményére milyen hatással volt a távoktatás?
Voltak közöttük olyanok, akiknek sokkal jobb volt ez az oktatási forma. Tapasztalatom szerint különösen a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeknél jelenthetett könnyebbséget az otthoni tanulás, hiszen a szülők tudják, hogyan segíthetnek nekik, a gyerekeknek nem kell kötelezően végig ülniük több 45 perces órát. De másoknál is előfordult, hogy sokkal jobban szerepeltek most, mint egy hagyományos órán. Ennek a fordítottja is igaz: egyes diákokról, akik az osztályteremben nagyon látványosan „működnek”, most kiderült, ha otthonról, önállóan kell dolgozniuk, kevesebb energiát fektetnek a munkába. Általában hiányoztak a diákoknak az osztálytársaik. S esetenként a tanórai személyes jelenlét is. Az persze mindenkinek jobb volt, hogy nem kellett olyan korán kelni. Ez nem vicc, a kamaszoknál különösen fontos. Számos tanulmány igazolta, nem tesz jót nekik, hogy reggel nyolcra, negyed kilencre kell iskolába menniük. Én a távoktatás alatt nem tartottam tíz óra előtt tanórát. 

Önöknél voltak olyan diákok, akiket nem sikerült elérni a digitális oktatással?
Igen, nagyon kevesen. Én leginkább azt tapasztaltam, voltak, akiket el lehetett volna érni, de nem hagyták magukat. Megvoltak az eszközeik, tudták is kezelni, de nem használták. Volt néhány diákom, akik hónapokig nem csináltak semmit, aztán a tanév vége felé közeledve észbe kaptak és értékelhető feladatokat küldtek. A mi iskolánkban ez párját ritkítja, de tudok róla, hogy egyes térségekben, különösen, ahol hátrányos helyzetű családok laknak, ez sokkal nehezebb feladatot jelentett, még akkor is, ha papíron megkapták a feladatokat a gyerekek.

A tanév lezárásában okozott bármilyen nehézséget ez a rendkívüli helyzet?
A tanévet le tudtuk zárni, de az biztos: senki nem gondolhatja, hogy a most kapott értékelések ugyanolyanok, mint a fél évvel korábban kapottak. A diákok szorgalmának, aktivitásának most különösen nagy szerepe volt, éppúgy, mint a tanárok hozzáállásának. Én például a távoktatás alatt hónapokig nem írtam be rossz jegyet, csak jót. Ha értékelhető feladatokat kaptam, csak „kisötösöket” és „nagyötösöket” adtam, természetesen szükség esetén megírtam, milyen hibák voltak, legközelebb mire kell jobban figyelni. Ezzel a módszerrel két-három körben jutottunk el oda, hogy meglegyen a megfelelő megoldás, ami minimum kétszeres munkát jelent a tanár számára, de hosszabb távon hatékonyabb lehet az a tanítási, tanulási folyamat, amikor elsősorban a pozitívumokra koncentrálunk. Jó lenne máskor is így tanítani, de „normális” keretek között idő sajnos nem nagyon van rá. A következő tanév elején nyilván több időt kell majd fordítani az ismétlésre, a távoktatásban tanultak rendszerezésére is.

Kásler Miklós szerint „tömeges igény” van arra, hogy a jövőben nagyobb jelentősége legyen a digitális oktatásnak.
Ez egy olyan üdvös pillanat, amikor miniszter úr kijelentésével részben egyetértek. Lehetnek olyan tanórák vagy akár tanítási napok, amikor a távoktatás jól használható, olyan időszakban is be lehetne iktatni, amikor nem kényszerként, hanem lehetőségként alkalmazzuk ezt. Például, ha olyan diákot kell oktatni, aki hosszú ideig beteg volt, esetleg magántanuló, vagy külföldön tanuló diákokkal is lehet így kapcsolatot tartani. Egyes tanári értekezleteket is meg lehetne tartani online, nem kell minden esetben a személyes jelenlét. A távoktatás egyes tapasztalatainak megvalósításához viszont módosítani kellene a szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptanterven (NAT) és a kerettanterveken.

A kormány szerint erre nincs szükség, mert az iskolák a helyi tantervekbe is beépíthetik a tapasztalatokat.
Ezzel nem értek egyet, például a tananyag mennyiségének változtatásához szükség lenne a NAT módosítására. Az elmúlt néhány hónapban beigazolódott: a kevesebb több lehet. Nincs olyan tanár, aki ugyanazt a tananyagmennyiséget tudta volna megtanítani a távoktatásban, mint korábban. Természetesen nem is ez volt a feladat. Fontosabb lett a lényegkiemelés, a kompetenciafejlesztés. Sokkal nagyobb teret kapott a diákok egyéni munkája. Egyes esetben a diákok össze is dolgozhattak egymással. Mindehhez viszont idő kell. A jelenleg előírt tananyagmennyiség megtanításával ezt nem lehet megoldani. A távoktatás tapasztalatait is figyelembe véve jelentősen csökkenteni kellene az ismereteket. Helyi szinten erre nincs mozgástér. Érdekesség, hogy a magán tankönyvkiadók jól használható, digitális anyagai – nagyon helyesen – elérhetőek és az állam által is ajánlottak voltak a távoktatás időszakában, de a nyomtatott könyveiket már nem lehetett megrendelni a hivatalos tankönyvjegyzékről. Ennek a tanulságát is érdemes lenne levonni a kormányzatnak.

Érdemes lenne, viszont még az állami tankönyvek sem készültek el az új NAT-hoz.
Igen. Pedig most, amikor azzal vagyunk elfoglalva, hogy a diákok munkáját értékeljük és a tanévet lezárjuk, még a helyi tanterveken is dolgoznunk kell, miközben még az új tankönyveket sem ismerhetjük. Ez így ugrás a sötétbe. Ötödikben úgy kell majd elkezdeni a történelemoktatást, hogy csak részben tudjuk, mi fog következni. Az is bizonytalanságot okoz, hogy ez egy olyan tanév lesz, amikor a kötelező beiskolázás miatt sok hatéves gyermek éretlenül kerülhet be az iskolába. Ez nagyon súlyos helyzeteket teremthet. A mi iskolánkban emiatt eggyel több – négy helyett öt – első osztály indul, emellé a kihívás mellé jön még a NAT is.

Illetve az iskolaőrök, hogy megvédjék a tanárokat az erőszakos diákoktól.
Egyes iskolákban valóban súlyos probléma lehet az iskolai erőszak, de ezeknek az intézményeknek érdemi segítséget kellene adni. Például olyan szakembereket, szociális munkásokat, fejlesztőpedagógusokat, akik képesek arra, hogy pedagógiai, szakmai úton, közösen lépjenek egy ilyen helyzetben. Persze sokkal olcsóbb és látványosabb, ha odaküldenek egy gumibottal, gázspray-vel felszerelt biztonsági őrt. De ez nem pedagógiai megoldás, sőt azzal ellentétes lehet. Ha azért nincs erőszak, mert ott van valaki, akinek a jelenléte félelmet kelt, azzal nem megoldottuk, hanem elfedtük a problémát. Ráadásul az egész társadalomnak egy rossz üzenet: erőszakra erőszakkal kell válaszolni.

 

Miklós László / névjegy

Általános iskolai tanár. 1989-ben kezdeményezte a Történelemtanárok Egyletének megalapítását, amelynek 1995-ig ügyvivője, azóta elnöke. Nevéhez fűződik az 1991-től évente megrendezett Történelemtanárok Országos Konferenciájának szervezése. Iskolai munkája mellett tankönyveket, segédanyagokat is bírál. 2005-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

nepszava.hu


 

Kommentek

h i r d e t é s