Szerinte ez különösen igaz Kínára, amely már kiigazította és újraigazította álláspontját Oroszország katonai lépéseivel kapcsolatban, közben pedig kínos diplomáciai táncot folytat, hogy elkerülje Moszkva kritizálását, egyúttal ne mondjon ellent külpolitikája kulcsfontosságú pilléreinek, például a be nem avatkozás és a határok sérthetetlenségi elvének.

Kínai tisztviselők menet közben módosítottak az orosz lépésekkel kapcsolatos megfogalmazásukon, de tartózkodtak Moszkva elítélésétől. Hua Csun-jing, a kínai külügyminisztérium szóvivője átvette az orosz kijelentéseket, miszerint az ukrán városokat nem veszik célba, sőt megkérdőjelezte, hogy az orosz inváziót egyáltalán inváziónak kell-e nevezni. Peking az Egyesült Államokat hibáztatta a válság „lángjainak belobbantásáért”. Ugyanakkor néhány fontos kérdés is adódik az ügyben Reid Standish szerint. Különösen az, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök tudott-e Vlagyimir Putyin terveiről, és hogy Oroszország egyre inkább kiszámíthatatlan lépései miatt Peking átértékeli-e a Moszkvával ápolt szoros viszonyát.

Yun Sun, a Stimson Center egyik főmunkatársa úgy vélte, Peking nem hitte, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát, és most úgy érzi, hogy a Kreml vele is játszik.

A támadást megelőző este a kínai állami média még dezinformációnak nevezte, hogy az Egyesült Államok az orosz invázióra figyelmeztetett, pekingi tisztviselők pedig nagyrészt blöffnek és tárgyalási taktikának gondolták Putyin katonai lépéseit.

A Szabad Európa tudósítója a The New York Times cikkét idézi, amely szerint az Egyesült Államok magas rangú tisztviselői számos találkozót tartottak kínai kollégáikkal, és megosztották velük a hírszerzési információkat Oroszország csapatösszevonásairól Ukrajna körül. Sürgették a kínai tisztviselőket, hogy gyakoroljanak nyomást Moszkvára a támadás elkerülése érdekében. A kínai tisztviselők azonban elutasították az amerikai figyelmeztetéseket, és azt mondták, nem hisznek abban, hogy lesz invázió.

Egyéb jelek is arra utalnak, hogy Peking valóban nem hitte, hogy közeleg az invázió. Más országokkal ellentétben Kína nem evakuálta állampolgárait Ukrajnából, akik közül sokan az országban rekedtek vagy a háború kitörése után elmenekültek. Kína vezető szakértői közül sokan nyilvánosan elutasították az Egyesült Államok háborúval kapcsolatos figyelmeztetéseit az orosz invázió előtt, Csen Ji, a sanghaji Fudan Egyetem professzora pedig nevetségesnek nevezte Washington előrejelzését az ukrajnai háborúról, és „rossz minőségű” amerikai hírszerzésről beszélt egy hosszú videóban.

Ugyanakkor bizonyos jelek arra engednek következtetni, hogy Peking készülhetett a válságra, és Oroszország finanszírozásának növelésére tett lépéseket már az invázió előtt.

Kevesebb mint egy héttel az orosz támadást megelőzően Moszkva bejelentette, hogy húszmilliárd dolláros szerződést köt széneladásáról Kínával, és néhány órával az invázió előtt Kína feloldotta az orosz búzára vonatkozó exportkorlátozásokat, annak ellenére hogy továbbra is aggódik a növénybetegségek miatt.

Bármi is a helyzet, egyértelmű, hogy az ukrajnai háború komoly próbatétel Peking és Moszkva kapcsolatára nézve, bár egyelőre úgy néz ki, hogy teljesíthető feladat a két ország számára – írja Reid Standish.

Peking úgy érzi, hogy tiszteletben kell tartania Oroszországgal fennálló partnerségét – amelyről néhány héttel ezelőtt mindkét ország úgy beszélt, hogy „nincs határa” –, és közel tartani magához Moszkvát a „közös nyugati nyomással” szemben, mondta Jon Yuan Jiang, az ausztrál Queenslandi Műszaki Egyetem kínai–orosz kapcsolatok elemzője a Szabad Európának.

Jiang azt mondja, hogy Kína „finom diplomáciai rosszallását” jelezte Moszkva inváziójával miatt, emlékeztetve a kínai elnök és Putyin közötti, február 25-i telefonbeszélgetésre, amelyben Hszi megjegyezte, hogy „Kína tiszteletben tartja minden ország szuverenitását és területi egységét”.

Ugyanezen a napon Kína tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Oroszországot elítélő szavazáson, ami annak a jele lehet, hogy Peking nyugtalan amiatt, hogy túl közel van Moszkvához.

Bonny Lin, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának China Power Project igazgatója arról beszélt Reid Standishnek, hogy Peking és Moszkva partnersége egyáltalán nem feltétel nélküli, de Oroszország még nem lépte át Peking vörös vonalait – bárhol legyenek is azok.

Szerinte ahogy a háború fokozódik, és az orosz erők egyre több kárt okoznak a polgári lakosságnak és a nem katonai célpontoknak, Peking egyre jobban próbál majd távolodni Moszkva hadjáratától, és a háború regionális konfliktussá fokozódásának veszélye „alapvető kérdéseket fogalmazhat meg a kínai szakértőkben arról, hogy Putyin vajon racionálisan működik-e” – fogalmazott Bonny Lin.

„Bizonyos szempontból megértik Putyin taktikáját a háború kezdeti szakaszában, amely megpróbálta minimalizálni a veszteségeket, és katonai erőt használt a politikai célok érdekében” – mondta Lin. De ha a civil halottak száma tovább növekszik, az már más számítást tesz szükségessé arról, hogy Kína valóban szeretné-e, hogy úgy tűnjön, vér tapad a kezéhez – tette hozzá.

Reid Standish beszélt Ferenczy Zsuzsa Annával is, a tajvani National Dong Hwa Egyetem munkatársával, az Európai Parlament korábbi tanácsadójával.

„A megosztó Oroszország eddig Peking érdekeit szolgálta, de most az elszigetelt Oroszországgal való szorosabb kapcsolat miatt Kína egyensúlyozó játéka nehezebb és költségesebb lett. Tajvan potenciális inváziójáról gondolkodva Peking most aggódva figyeli, hogy erősödik egy globális demokratikus szövetség és az ukrán nép ellenállóképessége. Oroszország Ukrajna elleni háborúja próbatétel Európa számára és lecke Kínának” – fogalmazott Ferenczy.

Az Európai Unió eddig átment a próbán, de vajon Kína levonja-e a tanulságokat Ukrajnából? – teszi fel a kérdést a tajvani egyetem munkatársa. Szerinte Ukrajna orosz inváziója olyan szintű európai egységhez vezetett, amely sokakat meglepett. Egységes politikai akaratot követelt az EU légterének lezárása az orosz gépek előtt, a fegyverek szállítása Ukrajnának, valamint Oroszország kizárása a SWIFT-rendszerből. Moszkva és Peking évtizedek óta a legnagyobb haszonélvezői az európaiak megosztottságának és a politikai akarat hiányának, de a helyzet most megváltozhat – mondta Ferenczy Zsuzsa Anna. (Szabad Európa)

„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.”