h i r d e t é s

A kiegyezés

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

A kiegyezés

2022. május 29. - 06:52

Mit adott nekünk a kiegyezés? - teszi föl a kérdést a Mércében Cieger András. És ad rá alapvetően hiányos vagy téves válaszokat!

Kiegyezés - Forrás: ma7.sk

1./ Mindenek előtt arra az egyszerű kérdésre keresi a választ, hogy "miért nem épült be a kiegyezés a nemzeti emlékezetbe"?

Aki ezt nem érti, az nem érti az egész magyar történelmet, kiemelten pedig a XX. századit, és azt sem, hogy miért, hogyan jutottunk idáig az elmúlt tizenkét évben!

A válasz roppant egyszerű! A kiegyezés hozta el Magyarországra a polgárosodást, méghozzá jellemzően (csaknem kizárólag) német és zsidó iparosok, polgárok betelepedése útján.
A polgár és az értelmiség ekkor jelenik meg Magyarországon, mint importcikk, hatszáz év késéssel, kevés számban, politikai erőt nem képviselve és, legalábbis ami a polgárságot illeti, mindössze néhány szűk évtizedre.

Hogy aztán a Horthy-, majd az azt követő kurzusok során, más és más megfontolásból, de egyaránt végig, előbb nemzettől németként, főleg zsidóként, de életformájában, mentalitásában, eszményeiben, ízlésében, kultúrájában, politikai felfogásában, vállalkozó kedvében és sikereiben egyébként is idegennek tartott/ítélt, a kommunista rendszerben retrográdnak bélyegzett, mindkét rendszerben elpusztítandónak szánt lénye és eszményei végképp eltűnjenek egy lélekben urizáló, másfelől jobbágyi alázattal a hatalom előtt meghajlónak a "népi demokráciában" is megmaradt ország feudális porában.

Ahol a pedigré, a feszület és a csendőr kakastolla jelentette (jelenti ma is, egy újabb, két évtizedes, kivételnek számító kísérlet kudarca után ma megint) a rendet, és az évezredes mozdulatlanság örök tohonyaságát, mint régi dicsőséget.

(Ez az az attitűd, melyet Orbán idejekorán felismert, és sikeresen meglovagolt, miközben politikai ellenlábasai és értelmiségi holdudvaraik tán a mai napig nem fogták föl, hogy ez a nemzet így érez és gondolkodik.)

Ahol a teljesítmény, a kockázatvállalás nem érdem, a tőke, a profit valami nem egészen gilt, szégyellni való dolog. Ellenben birtokot elkártyázni, az aztán az igazi virtus!

Ahol a három nagy internacionális ideológiából és világrendből: katolicizmus, kommunizmus, kapitalizmus, az utóbbi kettő máig szitokszónak számít.

Miért tekintené a köz gondolkodása ezt a korszakot a magyar történelem integráns és sikeres időszakának?
Hiszen mindabból, amit a kiegyezés nyújtott, az egyetlen: hamis illúziót, Magyarország, mint újra nagyhatalom, tudta a magyar szívnek oly kedves módon felmutatni.

2./ A szerző szerint a kettős Monarchia olyan sikeres képződmény volt, melyet csak a külső körülmények ítéltek halálra.

Nem vitás, hogy a vesztes világháború okozta a Monarchia végét!
Mint ürügy és alkalom!

Mert a kettős Monarchiának mindenképpen vége volt!

Természetesen ne menjünk bele annak mérlegelésébe, hogy mi lett volna, ha nem tör ki a világháború!
A történelem nem ismeri a "mi lett volna ha?"-kérdését! Mert az események így zajlottak, és nem másként.

Maradjunk a tényeknél!

A tények:
Ferenc Ferdinánd trónörökös, reménybeli uralkodó a kettős Monarchia felszámolásában, egy győztes Balkán-háborúban megerősödött új, birodalmi Habsburg Monarchiában látta a soknemzetiségű állam túlélésének egyetlen esélyét, mely új államberendezkedés, koncepciója szerint Magyarországot egyszerű birodalmi tartománnyá tette volna!

Nem tudjuk, mit tudott volna ebből megvalósítani, de a szándék a potenciális uralkodói szándék a kiegyezés felmondására kétségtelenül megvolt!

Nesze neked kiegyezés, nesze neked kettős Monarchia!

A másik ok, mely a kettős Monarchia, sőt a bármilyen Monarchia (és benne Nagy-Magyarország) felbomlása irányában hatott, a nemzetiségi kérdés kezelése, pontosabban kezeletlensége volt. mely önerejénél, a centripetális hatásánál fogva a világháborútól függetlenül is kérdésessé tette nem csak a Monarchia, hanem a mai államhatárokon túl jellemzően kisebbségbe szorult magyarok szupremáciáján alapuló Nagy-Magyarország jövőjét is.

A nemzetiségi kérdés, mely a XIX. század harmincas éveitől jelent meg a politikai fogalomtárban, és mely kérdésben a magyar uralkodó körök, méghozzá olyan, egymással minden másban szögesen ellentétes nézeteket valló tényezők is, mint Kossuth 1849-ig, csaknem a bukásig, és Tisza, a legkisebb kompromisszumtól is elzárkóztak.

A nemzetiségeknek a horvátokon kívül kollektív jogaik nem voltak, így aktív, sőt passzív választójoguk se: még magyar képviselőkre sem szavazhattak.

A török uralom visszaszorulásával újra önállósodó balkáni államok léte, a cseh függetlenségi törekvések kezelhetetlen kihívás elé állították a Monarchia, egyben Magyarország vezetését.

Különös tekintettel arra, hogy a Monarchia, benne a történelmi Magyarország utolsó hivatalos népszámlálási adatai szerint (1910), a mai államhatárokon kívül (néhány keskeny határ menti sáv: Kassa, Arad, Újvidék és környéke meg egy messze a mai államhatártól fekvő, körös körül románok lakta, az anyaországtól elzárt terület, a Csángóföld kivételével) a magyarság mindenütt jelentős kisebbségben volt.

És ezek megbízható adatok, már csak azért is, mert, finoman szólva sem számított előmeneteli előnynek, ha valaki valamely más nemzetiséghez tartozónak vallotta magát.

3./ Bár a szerző hevesen bírálja ezt a nézőpontot, a kiegyezés alapvetően mégis a kényszerűségek kompromisszuma volt, egy ötven évre sikeres, időben korlátozott politikai megoldás, melynél jobbat akkor egyik fél sem tudott elérni az orosz segítséggel levert szabadságharc után kialakult patthelyzetben.

Melyben, mint minden kompromisszumban, benne volt annak felismerése, hogy egyik fél sem tudja maradéktalanul elérni a fő célját
A Habsburg-ház a korábbi uralmi viszonyok helyreállítását a magyarországi, itáliai, a porosz háborúban elszenvedett katonai kudarcok miatt, mi pedig függetlenségünk kivívását.

Ezt a menyegzőt nem világra szóló lagzinak, hanem mindkét fél által fogcsikorgatva megkötött kényszerházasságnak hívják!
Még akkor is, ha mindkét fél számára előnyökkel járt.

Ezért nem volt, nem lehetett több, mint átmeneti megoldás!
És, mint ilyen, minden más szemponttól függetlenül ezért sem épülhetett be sikerként köz tudatába

A szerző kritikájával ellentétben Bibónak igenis tökéletesen igaza volt: "a feleket nem a célok és tervek, hanem a félelmek és az aggodalmak közössége hozta össze"!

Címkék: