h i r d e t é s

„A hazám árult el engem és még sokakat”

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam
a- a+

„A hazám árult el engem és még sokakat”

2023. május 02. - 08:54

Magyarok ezrei várnak az amerikai vízumlottó-sorsolásra 

A kép illusztráció! - Forrás: The Romania Journal

Napokon belül sorsolják az amerikai vízumlottót. A munkavállalásra jogosító zöldkártya egy idő után állampolgárságot jelenthet az Egyesült Államokban. Magyarországról 10-15 ezren pályáznak évente, tavaly 65 szerencsés nyertes volt. Sokan az egészségügy és az oktatás szebb kilátásait keresik, vagy éppen a floridai klímát. Mások az orrlógató nemzet acsarkodásait unták meg. Házak helyett hazát is cserélnek, mert a haza nem becsüli meg őket. A dilemma feloldásáig megállíthatatlan az elvándorlás.

A vízumlottó, hivatalosan, Diversity Immigrant Visa az ingyenessége miatt népszerű Szabó Ádám, a 47 ezer tagú Amerikai bevándorlás Facebook-csoport szakértője szerint. Megtakarítás azonban kell hozzá, nyeremény esetén 14 ezer dollárnak kell lapulnia a bankszámlán fejenként. Bár még így sem garantálható a beutazás lehetősége, azért 10-15 ezren vesznek részt rajta évente. – A túlnyomó többség nem elsősorban az USA-t választja, hanem „el innen Magyarországról” alapon dönt. És ha már kivándorlás, akkor az Egyesült Államok mindig is első számú célország marad.

A kilátástalanság mellett a kalandvágy is a motivációk között van. A sorsolás nem a legnépszerűbb és leggyakoribb módja a magyarok kiutazásának. Legtöbben az illegalitást választják, és erre mindig egy válaszuk van: akkor is jobb, mint Magyarországon. Sokan becsapva érkeznek ide, mert a „híres” magyar munkaközvetítők átverik őket. A Covid-19 és az orosz-ukrán háború kitörése után sokkal több lett a minőségi bevándorló, műsorvezetők, tudósok, producerek, kutatók, üzletemberek érkeznek – mondja a jogvédőként is dolgozó FB-adminisztrátor.

Florida egészségben

Dóra és férje (nevezzük őket így) történelmet írt a vízumlottó-sorsolások történetében. Mindkettejüket kihúzták 2020 májusában. Miután erre még nem volt példa, bizonytalanok is voltak, hogy külön-külön vigyék-e tovább a folyamatot, de végül a nagykövetségi egyeztetés után így tettek. A fél évig tartó felkészülési időszakban a mintegy százoldalas vízumkérelemmel foglalkoztak, beszerezték a szükséges dokumentumokat. Az orvosi vizsgálat az erre kijelölt rendelőben történt, megszerezték a szükséges oltásokat, igazolták az alaptőkét (úgy tudni, felnőttenként 10, gyerekenként 5 ezer dollár a penzum), ami azért elvárás minden jelentkező felé, hogy ha nem találnak azonnal munkát, legyen anyagi hátterük. Az útlevélbe vízumpecsét került. Ez fél évre szólt, amíg elkészült a zöldkártya, és megkapták az adókártyát is. Tavaly nyáron költöztek.

Idehaza a multiszektorban dolgoztak, ő 31 évesen egy gyógyszergyár könyvelésén, Benő 38 évesen élelmiszermérnökként. A közélet távol állt tőlük. Annál inkább húsba vágó volt az egészségügy lehetetlensége és oktatási rendszer kilátástalansága.

– Nem láttuk biztosítottnak a gyermekeink jövőjét, az utolsó két év egyenesen borzasztó volt

– meséli Dóra, aki floridai otthonukban fogadta a hívásunkat. – Számos egészségügyi problémába belebotlottunk: sosincs időpont, sosincs orvos. – A második gyermekük éppen a Covid-járvány idején született, ennek minden hátulütőjével, a nagyobbik pedig már iskolás volt, de az intézmény a pandémia lecsengése után inkább hasonlított gyermekmegőrzőre, mint a fejlődést biztosító tanodára.

Családi házban éltek a főváros vonzáskörzetében. Itt kezdték tervezni az amerikai életüket. Korábban többször jártak a tengerentúlon, New Yorkban, Chicagóban, Floridában, de a nyugati parton is megfordultak. Mindig jól érezték magukat az Egyesült Államokban, és sosem tapasztalták, hogy lenézik a magyarokat. Európában ezt nemegyszer érezték.

Végül a páradús klíma miatt döntöttek egy pálmafás floridai kisváros mellett, gondolván, a gyerekek kevésbé lesznek betegesek, nagyszülők ugyanis értelemszerűen nem lesznek a segítségükre. A számításuk bejött.

– Ha mégis orvosra volt szükségünk, akkor tíz percen belül jó kezekben voltunk, öt különböző orvos állította föl a diagnózist, és vázolta föl a lehetőségeket.

Az egészségügy nem olcsó, de ha két tb-fizetőt számolunk odahaza, és emellett a magánellátást, akkor szerintem semmivel sem kerül többe egy amerikai kórházi számla.

Munkát hamar találtak, mindketten a szakmájukban. Benő már otthonról, Dóra odakint talált munkát. Ő home office-ban dolgozik, csakúgy, mint Magyarországon. A kislányuk nyelvtudás nélkül kezdte az első osztályt, vele heti háromszor foglalkozik külön tanár az iskolában.

Az amerikai filmek hétköznapi hőseinek legendás szorongása, a „miből fizetjük a gyerek egyetemi tandíját” még nagyon távoli kihívás, de nincsenek megijedve. Megtakarítási alapokkal lehet készülni az éves átlagfizetésnek akár 40 százalékát is elkérő felsőoktatási kiadásokra, ami szerinte előtakarékossággal nem kifizethetetlen. Floridában működik az adó-visszatérítési rendszer is, iskolakezdéskor pedig adómentes hét várja a szülőket, ilyenkor a tanszer és a gyermekruházat után sem kér egy cent forgalmi adót sem, és ez tudomásuk szerint nem csak a délkeleti szövetségi államra igaz. De ha azt nézzük, hogy mindazok a magyar szülők, akik megengedhetik maguknak, már egyetemre is külföldre íratják be a gyerekeiket, akkor vajon mennyivel drágább az amerikai felsőoktatás? – teszi föl a kérdést a kétgyermekes édesanya.

– Szeretünk itt lenni – összegez Dóra. – Jobb és élhetőbb hely, mint Magyarország. És az árak is rendben vannak a fizetéshez mérten.

Itt két óra munkám van egy tank benzinben, odahaza másfél napot dolgoztam ezért. Ez nem kis különbség. A család és a barátok természetesen hiányoznak, meg a fűszeres-magyaros ételek. És az otthoni stabilitás, hiszen mindenünk megvolt. Itt a házvásárlás lesz egy nagy falat, de két-három éven belül ez sem lehetetlen. Ezért nem keveset kell tenni, de ha itt valaki keményen dolgozik, akkor annak megvan az eredménye.

Nemzeti orrlógatás

Márk a házukat árulja a feleségével. Nem mintha a vízumlottó eredményében biztosak lehetnének, de abban igen, hogy nem Magyarországon képzelik el a gyermekeik jövőjét. – Éltem már Angliában, Skóciában, Kanadában összesen hét évet. Így van viszonyítási alapom a „Nyugat versus Magyarország” kérdésben. Hawaiin turistaként jártunk, de annyira megtetszett, hogy 2022-ben jelentkeztünk a feleségemmel a DV-lottóra.

Bárhová mennek, próbálnak nem turistaszemmel látni. Amennyire lehet, pár hét alatt a negatívumokat is igyekeznek észrevenni egy-egy adott helyen, ami letelepedés előtt érthető szempont. – Rossz döntés volt, hogy hazajöttem, viszont így legalább megismertem a feleségemet. Itthon ragadtam, de azóta is elvágyódom. A feleségem a jó családi helyzete miatt soha nem foglalkozott a politikával és az anyagiakkal, kissé buborékban élt elég sokáig.

De a 2022-es választás – vagyis az, ami utána kibukott – már neki is betette a kaput.

Sok „barátja” elfordult tőle, miután „politikailag kibújt a szög a zsákból”. Mi az átlagnál jóval jobban élünk. Ez köszönhető a szülői háttérnek is, és annak, amit én hoztam magammal külföldről. No meg a tapasztalatoknak, az erős angolnyelv-tudásnak.

Mindketten vállalkozók, diplomások. Több szakmával rendelkeznek, és a vállalkozásukat külföldön is folytathatják. Nem az anyagiak csábítják, hanem az itthoni környezet taszítja őket. – A lényegében nem létező szociális háló, a katasztrofális egészségügy, az orrukat lógató, kedvetlen emberek milliói élhetetlen országot eredményeztek. Ahogyan egymással szemben viselkednek a magyarok, elképesztő. A legtöbben gondterheltek. A boltba belépve azt éreztetik az eladók, hogy mi a francnak jöttetek ide be? Nyugaton, ha nem is tökéletes, cukormázas minden, de fényévekkel jobb bármely tekintetben. Ha az anyagiakat is hozzáteszem, akkor meg pláne! Mindig azt kell nézni, hogy egy adott országban mire futja egy alapfizetésből, és mire Magyarországon.

A fiatal pár nem csak az USA-ban gondolkodik. – Nyilván ebben reménykedünk leginkább, de vigaszképpen Dél-Spanyolország a B tervünk, ami nagy eséllyel elérhető számunkra. Részben a vízummentesség, illetve az itthon maradt család közelsége miatt. Könnyebben tudnánk egymást látogatni. Bár megjegyzem, én, ha lehet, soha többé nem jönnék vissza még látogatóba sem, annyira megvetem ezt az egész… keresem a szót, mert az országot, a földet nem tudom megvetni, inkább a közösséget. De a közösség túl pozitív fogalom. Itt azt jelenti, hogyan tudunk minden jót tönkretenni közösen. Közösen az önös érdeket nézni, közösen beletörődni mindenbe.

Őszintén szólva a legelső adandó alkalommal, amint megkapom egy másik ország állampolgárságát, a magyart vissza fogom adni. 

Nem hazaárulásból, hanem mert úgy érzem, a hazám árult el engem, és még nagyon sokakat.

Az éghajlat sem lényegtelen szempont országválasztáskor. Mindketten imádják a tavaszt és a nyarat. Ez sem lelkileg, sem anyagilag sem kedvező párosítás egy olyan „balkáni országnak, mint Magyarország”, magyarázza Márk. Dániával összehasonlítva például.

– A lényeg, hogy teljesen fölösleges pénzkidobásnak tartom télen a temérdek energiapazarlást azért, hogy ne fagyjunk meg.

Másrészt napsütésben, kellemes időben teljesen más perspektívák nyílnak mindenben.

Negyvenöt lobogó

Gáborék 2016-ban nyertek a zöldkártyalottón. Három gyerekkel érkeztek meg szerencsét próbálni a fővárostól nem messze egy kisvárosba. – Részben pont azért azt az apartmant választottuk, ahol élünk, mert tudtuk, hogy a körzetes állami suli nagyon jó. Itt nyilvánosan értékelik, pontozzák az iskolákat, és közel-távol ez kapott a legjobb értékelést a környéken, így a sulit még Magyarországról választottuk ki. Az iskolában nincs limit, minden körzetes gyerek járhat a suliba, ha túl sokan jelentkeznek, egyszerűen bővítik a sulit – a miénket is bővíteni kellett – írja egy blogon.

Meglepődtek, hogy nincsenek a klasszikus értelemben vett tankönyvek. Eleinte azt sem tudták, mi a tananyag, majd megjelentek a hazahozott fénymásolatok, amiket különböző füzetekbe ragasztanak. Ezek után előkerültek az elektronikus tananyagok. Már az ovisoktól is elvárják, hogy használjanak számítógépet. Néha ők is elvesztek, hányféle applikációt, weblapot kell böngészni nap mint nap.

Az iskola bevonja a szülőket is a tanulásba. Folyamatosan projekteken dolgoznak. – A „Diversity day” alkalmából a gyerek videóban mutatta be Magyarországot. Mivel az osztályból minden gyerek bemutatta a hazáját – ami az osztály felénél India volt –, behívták a szülőket egy délutáni minipartira étellel-itallal, hogy együtt ismerjük meg egymás kultúráját.

Gábornak tetszik, hogy olyan készségeket is tanítanak, mint a prezentáció, a kritikus gondolkodás, érvelés.

A harmadik osztályt azzal kezdték, hogy az állam három fő pilléréről tanultak, illetve arról, hogy mi a különbség a jog és a kötelesség között. Az olvasásóráról az osztályfőnök Twitteren küldött fotókat, mindenki úgy olvas, ahogy akar: van, aki a pad alatt fekve, mások az ablakban. Földrajzórán kekszből és pillecukorból rágták ki az összes földrészt, amit a végén jól megettek.

– A csajok is imádják a sulis programokat. Néha jelmezben, néha pizsiben kell menni suliba, de tényleg. Nagyon komolyan veszik az ünnepeket, mindig megemlékeznek róla, a szüneteket – ahol lehet – hétvégéhez igazítják. Karácsonyhoz közeledve nemcsak a karácsonyt, hanem a zsidó hanukát, az indiai divalit meg még valami afrikai ünnepet, sőt a kínai újévet is megünnepelték. Minden reggel elmondják az amerikai esküt, majd utána jön a „morning meeting”, ahol a gyerekek szabadon mesélhetnek magukról valamit, amit érdekesnek tartanak. Az amerikai zászló alapból ott van a termekben, az étkezőben viszont az összes oda járó tanuló nemzeti zászlóját kirakták – így a magyar zászlót is. Negyvenöt zászló van kint a hétszázötven fős iskolában…

Hatvanöt magyar vízumlottónyertes 

Tavaly 65 magyar jelentkezőt húztak ki a vízumlottó-sorsoláson, ez az izraeli, malawi, görög nagyságrend is. Összesen 55 882-en jutottak ki ily módon az USA-ba. Az elmúlt tíz év országstatisztikáját kontinens szerinti bontásban ide kattintva lehet elolvasni. (Népszava)