Elöljáróban leszögezem, hogy rendszeres olvasója és tisztelője vagyok Csepeli Györgynek, miközben személyes kapcsolatom nem volt vele. A Népszavában /  https://nepszava.hu/3004611_meg-a-halottaknak-sem-kegyelmeznek / megjelent riport azonban olyan mértékben felkavart, hogy kényszert éreztem, hogy néhány gondolatom megosszam az olvasóval!

Mivel magam is a rendszerváltók generációjának tagja vagyok és a rendszerváltáshoz erős felnőtt korban érkeztem, van néhány tapasztalatom és gondolatom a Kádár és Orbán rendszerrel kapcsolatban.

Az első, hogy a Kádár rendszerben tényleg nem volt más lehetőség a hajózásra, - Csepeli hasonlatánál maradva -, mint az, hogy behúzódni a kikötőbe és várni a vihar elültét. Azonban van néhány lényeges különbség a két rendszer között! Például az, hogy Kádárt az idegen fegyverek legitimálták, Orbánt pedig 2010-ben, bár vitatott, de egy demokratikus úton megszerzett 2/3.

A Kádár rendszerben a magántulajdon alig létezett, az Orbáni világban a magántulajdon létezik, szabadon mozgatható, más országba átvihető.

A Kádár rendszer totális ellenőrzése alatt állt a média, napjainkban a hálózatos társadalomhoz kapcsolódó közösségi média alapvetően szabad.

A Kádár rendszerben tilos volt minden ellenzéki politikai megnyilvánulás és megmozdulás, ami nem a fennálló rendtől kapta a legitimációját! Ma lehet egyelőre politikai megmozdulásokat szervezni. Csepeli György, ha csak a töredékét mondta volna el a Kádár rendszer kritikájaként, mint ami ebben a riportban benne van, sosem tudott volna a tudományos világban és a közéletben talajt fogni, ma beszélhet és mások is beszélhetnek (mellé is). A kockázatokat magunk mérjük, mi baja lehet egy nyugdíjasnak, vagy egy középkorúnak, főleg ha nyelvet is beszél? Maximum elmegy és talán szabadabban, vagy könnyebben él!

Igen az állami alkalmazottakat fenyegeti a veszély, de leginkább az, hogy egyszer ezt az alaptalan, túlságosan költséges, felesleges állami alkalmazotti és tisztviselői túlfoglalkoztatást fel kell számolni.

Csepeli szerint a rendszerváltás illúzióinak elmúlása jelentős mértékben hozzájárult a társadalom kiábrándulásához! Igen.

Mikor az alábbiakban összefoglalt események történtek, a józanész szabadságon volt?

Gondoljunk csak bele azokba az ezermilliárdokba kerülő politikai marhaságokba, mint a „vízerőmű, vagy demokrácia”, aminek következményeit ma is fizetjük a szlovákoknak és osztrákoknak.

Az orosz piac politikai alapon történt felszámolása: nem nyitottunk konszignációs raktárakat Oroszországban 50-100 milliárd értékben, mert az kockázatos!?

Helyette 1000 milliárdokkal konszolidáltuk a bankokat a semmirevaló projektjeik és hazug üzletpolitikájuk, valamint a korrupció miatt. Így esett áldozatul, az Ikarus, a MOM, Mechlabor, Medicor. a teljes vasúti mozdony és kocsigyártás, a Rába jelentős része, a Videoton, a teljes magyar konzervipar, a húsipar jelentős része, a szeszipar, a szerszámgépgyártás, a Taurus. Hozzájuk kapcsolódóan, megalapozatlan programok alapján számolták fel a termelő szövetkezeteket, ÁFÉSZ hálózatot, hagyták magára a vidéket, ahova megérkeztek a városokból az építőipar leállása miatt munkanélkülivé vált romák.

Mára már a koncepciótlanság, a piac mindent megold, meg mi megvédünk benneteket verbális katyvasz miatt úgy néz ki, mintha a nép meghülyült volna, pedig ez nem igaz!

A nép nem hülyűlt meg!

Először csak nehéz helyzete, majd a kilátástalanság miatt „beszopta” a devizahiteles és brókeres „balhék” maszlagját, beesett a gátlástalan politikusok uszályába.

Az MSZP-SZDSZ kormányok, a holtig való tanulást, (miközben a képzett munkaerő halálozási arány többszörösére emelkedett) az állandó megújulás elvárását nyújtotta a szavakban!

A „szakértő” Bajnai kormány elvette a 13-havi nyugdíjat, amivel gyakorlatilag lemészárolta az MSZP szavazóbázisát. Majd akik ezt az egészet elkövették ma Orbánban látják mindennek az okát, röhej.

Orbán csak a tünet, nem az ok!

Tudja, mit „kajál” a nép és meg is adja nekik, ami jár hazug ígéretekben! eljátssza Orwell Állatfarm című művét, még csak nem is virtuálisan.

Igen, adott nekik közmunkát, még ha gyalázatos bérért is és minden munkamorál megkövetelése nélkül.

Nem azért mert nagyvonalúan kegyes, hanem azért mert ismeri a vidéket, ami nem hasonlít arra a vidékre, amelyik a budapesti értelmiség fejében létezik.

Orbán tisztában vele, hogy három generáció már nem lett gyerekkorában széles körben megetetve! Ők fizikailag durván fel nem épült állapotban vannak, nincs tüdőkapacitásuk, erős csontozatuk és vázizomzatuk, jó ízületeik. Mivel tudja, ott is hagyja őket, ahol vannak, nem tesz pénzt a rendszerbe, mert a ma még többségi társadalom nem tolerálná azt a legkisebb mértékben sem! Ráadásul rövidtávon a hatékonysága egyenlő lenne a nullával.

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy ez roma probléma, akkor nagyot téved! Ez ma általános gond a magyar vidéken, a tágabban értelmezett Budapest nélküli országban.

Változás kell, igen, azonban Orbán nem fog változtatni! A mai ellenzéknek tekintett „kongregáció” pedig nincs abban az állapotban, hogy a társadalomnak értékelhető, hihető és elfogadható alternatívát adjon.

A fővárosi értelmiség, az ellenzék romjain is kifáradva, megrogyva, program nélkül még most is azt lihegi, hogy összefogás, összefogás, miközben ez nem program, csak technika!

Orbán nem moralista, csak hatalom technikus! Ez az előnye és egyben a hátránya! Nála az érzelem piaci árú, amely az igényhez alakítható, az ellenzéknek még árucikke sincs csak igénye, aminek teljesítését a Fidesztől és Orbántól várja el.

Ebből adódik, hogy a népet nem lehet leváltani, Orbánt le kellene váltani („elkergetni”), az ellenzéket meg le kell váltani.

Új ellenzéknek kell szellemi légkört teremteni, nem ilyen MOMENTUM -os ficsúrokat előkaparni!

Amikor lesz ügy, gondolat, megjön a választói akarat és megjön az a csoport, csapat, mozgalom, párt, amelyik képes lesz Orbánt elküldeni (jó messzire) és helyreállítani a társadalmi rendet, az államiságot konszolidálni!