h i r d e t é s

A Facebook az Orbán-rezsim Achilles-sarka

Olvasási idő
11perc
Eddig olvastam

A Facebook az Orbán-rezsim Achilles-sarka

2021. május 11. - 06:55

 

A sebezhetőséget jól jelzi, hogy a kormány már akkor is roppant ideges, ha pár órára gyengül elérése a közösségi médiában, vagy letiltják/felfüggesztik a holdudvar egyik profilját.

A kép illusztráció! - Forrás: Városi Kurír

Jajveszékelésük beszédes. „Önök hisznek a véletlenekben?” – szisszent föl Varga Judit nemrég, azt orrontva, hogy a techcég suttyomban átállította az algoritmusokat, így akadályozva bejegyzéseinek szétterülését. A kabinet ráébredt, hogy a közösségi média tán az egyetlen felület, amit bajosan tud megzabolázni. Azért persze megkísérli – a miniszter Facebook-törvényt ígér, a kormány szakértői pedig harsány megjelenést.

Ám amíg ez meglesz, valamit kezdeni kell azzal, hogy a politikával olykor finnyás a Zuckerberg-szisztéma. Jöjjenek hát a civilek, őket támogatja pénzzel-paripával például a Megafon Központ. Amelyik Rákay Philip posztjait 5, A kopasz oszt oldalt 1,6 millióval lódította meg. A projekt bevallottan harcosokat toboroz, mondván: a 2022-es választást a social médiában kell megnyerni. Macskás posztok, fasírtfotók, kapaszkodjatok!

Jó tíz éve még óriásplakátokra és médiahirdetésekre fókuszáltak a pártok a kampányban. Aztán a plakátpiacot bekebelezte, a televíziókat és rádiókat leszabályozta a Fidesz: a megyei lapok például nem fogadnak be hirdetést kampányidőszakban, és a tévék is dönthetnek így. Az említett fókusz a közösségi médiára állt át. Nem véletlenül: 2010-ben alig 450 ezer magyar ismerkedett a Face­book idővonalával, ma 5,5 millió él ott. A 18–35 éves generáció tagjai közül annyian követik a posztokat, mint az összes többi korosztályból együttvéve. Ráadásul éppen azok a fiatalok használják készségszinten, akik a legkisebb arányban fogadják el a „fiatal” demokratákat.

„Orbán Viktor már a 2010-es választást követően arról beszélt, hogy a választást a Facebookon nyerték meg. Ezt talán még ő sem gondolta komolyan, mindenesetre a közösségi média már akkor téma volt a Fideszben. Amint az is, hogy mennyit számíthatott ez a felület a kampányban, pedig ak­kor még objektív szempontok miatt is jóval kevésbé volt releváns ez a platform” – mesél a kezdetekről Bene Márton, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, akinek tavaly jelent meg a Virális politika: Politikai kommunikáció a Facebookon című kötete.

A „kerüld és cuppanj rá” dilemma

Orbánék se kiköpni, se lenyelni nem tudják a közösségi médiát – pedig mindkettővel beljebb volnának. A konzervatív értékrendnek nem természetes közege ez az információs környezet (a Fidesz is sokáig ezt hirdette), ugyanakkor előnyeit szívesen élvezné a kormánypárt. Csak az a roppant kellemetlen, hogy az előnyökből az ellenzéki pártok és vélemények is részesülnek, sőt: a kormánykritikus hangok jóformán már csak a Facebook terében hallhatók „vágatlanul”.

Bene Márton szerint is jó ideje megfigyelhető a „szeretni vagy nem szeretni” kettősség a kormányoldalon. „Az egyik vélemény szerint ez egy szörnyű találmány, ahol a konzervatív oldalt elnyomják, ezért a kormánypártok kezdetben csökkenteni igyekeztek a közösségi média jelentőségét, és megpróbálták óvni tőle híveiket. A másik nézet ugyanakkor azt vallja, hogy ezt a platformot is fel kell használniuk, és igenis át tudják venni fölötte az irányítást. Csakhogy nem lehet egyszerre szidni a Facebookot és azt szorgalmazni, hogy a fideszes szavazók is ott tájékozódjanak” – véli a kutató. A Fidesz – médialeágazásaival együtt – a legutóbbi időkig eredményesen uralta a közösségi platformot. Erre a harmadik kétharmad a bizonyság. A 2018-as kampányban csak migránsvideót lehetett látni a kampányban, és háttérben mindig kirajzolódott Soros György képe.

Csakhogy 2019-ben beütött a ­krach.­ Kiderült, a Facebookra szorult ellenzéki mondások sem hatástalanok, ha független médiaeszközön kapnak lehetőséget. Mert nincs az a Patyi András-i (volt NVB-elnök) szolgálatkészségébe oltott Karas Monika-i (a Médiahatóság elnöke) igyekezet, amely megregulázhatná a szabadon áramló valóságot Mészáros Lőrinc dubajozásáról vagy Szijjártó Péter jachtozásáról.

Tiltás a tűréshatáron

„A szabadságot ritkán adják ajándékba. Most a digitális szabadságért is meg kell küzdenünk! Hajrá, Magyarország!” – fújta meg a csatakürtöt Varga Judit az év elején, amikor bejelentette a lex-Facebook tervét. A kormány azt rögzítené, hogy a közösségi oldalak miként törölhetnek felhasználókat vagy bejegyzéseket, miként kell biztosítaniuk a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát, és mikortól tekinthető egy lépésük cenzúrának. Érdekes kísérlet – és nem egyedülálló.

A politika sok helyütt rátehénkedett a billentyűzetre, észlelve a lehetőséget, hogy milyen rendkívüli hatékonysággal mondhat/lódíthat bármit élő egyenesben, anélkül, hogy egy valamirevaló szerkesztőség a józan ész és az egyetemes etika alapján ­korlátozhatná. A hírügynökségek ­másodhegedűssé léptek elő a trumpi Twitter-kultúra korában. De amikor nevezett unortodox, bukott republikánus elnök privát posztjai a Capitolium elfoglalására buzdítottak, akkor értelemszerűen nyúlt a kézifékért a teljes közösségimédia-tulajdonosi há­­lózat.

Cenzúra! – sikoltott föl egyemberként a Fidesz. Csakúgy, mint Kovács Zoltán államtitkár, amikor a Twitter lekapcsolta a magyar kormány fiókját. „Az elmúlt napokban számtalan hír, elemzés és kommentár jelent meg a techóriások legújabb hobbijáról, ami semmi másból nem áll, mint hogy felfüggesszék vagy letiltsák a nekik nem tetsző – általában konzervatív, jobboldali – hangokat” – tudatta akkor Kovács. Ezt a nyilvánvaló butaságot azóta zászlajára hímezte a kormány, melynek tagjai azóta is látványosan fetrengenek a politikai pálya füvén, ha sérelem éri őket. A Twitter-fiókot egy órára, tévedésből kapcsolta le a techcég, amelynek mentségére szolgáljon, hogy Amerikában tízezrével kellett likvidálnia az olyan összeesküvés-elméleteket terjesztő profilokat, mint amilyennek január első felében Donald Trumpé bizonyult.

A nemzeti oldal mai hozzáállását Rákay Philip fogalmazta meg, amikor belépett a szorítóba az év végén. Szerinte a közösségi média világában is lehet sikeres egy hazafi, és a tét óriá­si: minden közéleti kérdés ma már a neten dől el, így a ’22-es választás is itt, a Facebookon zajlik majd. Csak akkor tud felülkerekedni a nemzeti oldal, ha mindenki beleáll. „Legyünk bátrak és hangosak!” – szól a Fidesz extévésének és prémiumlovászati felelősének csatakiáltása.

Nemzeti Megafon

„Tekerd meg a volumét, attól vad, / Azt mondják, hogy jön a vég, / És kell a nagy / Hangerő.” A kispáli kultsorok idevágnak ugyan, de a Fidesz-barát Kossuth-díjas énekes, Feró megidézését biztos jobban szívelné a jobboldal. Fel is fedezte magának jó háttéremberként a Me­gafon Központ. A két éve elindított kormánypárti szövetkezés úgynevezett patrióta közösségimédia-harcosokat kíván képezni, megszólalásaikat fel kívánja hangosítani. Facebook-oldalukon idézik is a nemzeti oldal csótányát. „Nagy Ferót is megdöbbenti a balliberális tábor és annak szélsőséges megnyilvánulásai, amellyel nap mint nap mindannyian találkozunk. A zenésznek azzal a jelenséggel is szembesülnie kellett, amelyet jobboldaliként sokszor átélünk: a közösségi médiában a véleményünket nemegyszer letiltják vagy épp csökkentik egy-egy poszt elérését”, hirdeti az oldal. És ugyanez az énekes saját szavaival: „Elszomorít: olyan szélsőséges baloldali nézetekkel találkozom, hogy olykor még én is megijedek. Ezt gondolják ők demokráciának?”

A Fidesz-kompatibilis „mi-ők”-ö­zést magas fokon űző előadótól szívesen megkérdeznénk, mit gondol az olyan szélsőséges jobboldaliságról, amely kormányzati retorikává szomorította a libernyákozást, vagy (az EB által nemrég eltanácsolt) törvénybe iktatta a civilek megbélyegzését? És miért nem attól a demokráciától fél, ahol a törvény ellen protestáló egyesületi tagokat „a taknyukon és a vérükön kell kirángatni” a Parlamentből a lovagkeresztes-fideszes publicista szerint, ha ismét megzavarják a munkát, s „ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat”. Persze az ellenzék soraiból is kihallatszik olykor méltatlan beszéd, de a karhatalommal és a döntések felelősségével bíró kormány gesztusai összehasonlíthatatlanul erősebbek.

A Megafon első számú felfedezettje azonban egy másik jobboldali elkötelezett, Rákay Philip. A támogatók között egyelőre Bayer Zsolt publicista, Deák Dániel elemző és Bohár Dániel újságíró sorakozott fel. Bene Márton szerint a Megafon érdekes és talán nemzetközileg is egyedülálló projekt, amely egyfajta politikai közösségimédia-ügynökségként a közéleti személyiségek kommunikációját fogja össze – viszont egyelőre vérszegény az eredmény.

„Az eredeti cél, a fiatalok megszólítására alkalmas influenszerek kinevelése egyelőre kudarcot vallott. Videóikban ugyanazok az arcok köszönnek vissza folyamatosan, akik évek óta jelen vannak a jobboldali médianyilvánosság fősodrában. Eddig nem sikerült érdemben új influenszereket bevonzani. Talán csak egy figura van, aki nem napi szintű szereplője a kormánypárti médiának, A kopasz oszt nevű oldal készítője. Hiába mentek el rengetegen a képzőtáborba, úgy néz ki, egyelőre nem találtak alkalmas embereket a feladatra” – véli Bene Márton.

A kopasz, vagyis Filep Dávid valóban új arc a jobboldali médiában. Nyers, belemenős. Gyurcsány a beakadása. Egyik videójában a romlásnak annyi adatát sorolja föl a volt kormányfő időszakából, mintha legalábbis hat Bogár László ülne a fejében, vagy a teljes Fidesz-központ.

„Nem azok az emberek fogják elérni a fiatalokat, akikről köztudomású, hogy egyrészt a médiában is ugyanezt csinálják, másrészt anyagilag is függenek a kormányoldaltól. Olyan influenszereknek lenne értelme, akikről el lehetne hinni, hogy hitelesen képviselik ezt azt értékrendet. Lehet, hogy Deák Dánielről is el lehet ezt hinni, de azt is tudjuk, hogy nem is mondhatna mást, mert anyagilag függ ettől a rendszertől. A hitelességnek nagy jelentősége van a közösségi média influenszerszférájában. Annak kell látszania, hogy valaki érdek nélkül, autonóm módon vallja az adott álláspontot. A kopaszt oszt ilyen, hihető, hogy azt gondolja, amit mond, és nem anyagi függésből teszi, mert nem látjuk nap nap után a kormánypárti csatornákon, és legalábbis nem ismerünk kapcsolódást a kormányoldal hatalmas intézményrendszere és közte.”

A Megafon célja az lehet Bene szerint, hogy eljuttassa a kormány­oldal által minden csatornán ezerrel közvetített – főleg az ellenzékkel kapcsolatos üzeneteket – azok számára is, akik ezeket a csatornákat kevésbé követik. Rákay Philip, Bayer Zsolt, Deák Dániel azonban szerinte ugyanazokat a paneleket használják, amit a Hír Tv-től a Pesti Tv-n és a Magyar Nemzeten át az Origóig a teljes kormányoldali nyilvánosság ismer. „Túlságosan hardcore, szubkulturális, fideszes celebritásoknak számítanak, és nem biztos, hogy a kor­mányoldal legelkötelezettebb magján túl kellően hitelesek vagy figyelemfelkeltőek. Jobban működne ez a projekt, ha be tudnának vonni olyan figurákat, akiknek a Fideszen túli világgal is van kapcsolatuk – magyarázza a kutató.” Bene Márton szerint a Fidesz szavazótábora is koncentrikus körönként épül föl:

„Vannak benne elkötelezettek, akik minden körülmények között odaszavaznának, de vannak gyengébb meggyőződésűek is, akiket nem érdekel különösebben a politika, eljutnak hozzájuk a kormánypártok üzenetei a TV2-n vagy a köztévén keresztül, de van esély a leszakadásukra. A cél ezeknek a laza kötődésű szavazóknak a megtartása lehetne. De nem biztos, hogy ők a leghatékonyabban az említett kommunikációs ketrecharcosokkal és mondandójukkal érhetők el, amelyek nagyrészt Jakab Péter, Szabó Tímea és más ellenzéki politikus karaktergyilkolásáról szólnak.”

Felkészül: Kötter

A kopasz után a Kötter Tamás íróként ismert Biczi Tamás ügyvéd (Tuzson Bence volt kormányszóvivő cégtársa) lehet a Megafon új üdvöskéje. A regényeiből, novelláiból és irodalmi interjúiból szerencsésen hiányzó kormányhűsége megvan hozzá, a kellő antimigráns-minimummal, Merkel-ellenszenvvel, Fletó-fóbiával. Kávészünet Kötterrel című – immár profi kiszerelésű-technikájú –, a minap debütáló Facebook-videójában Kiszelly Zoltán politológussal fejtik ki véleményüket a békésen létrejött 4. Német Birodalomról, a balra tolódott CDU-ról és a zöldek uralta „agymosott német társadalomról”. Az író elegan­ciája kifogástalan, beszédmódja azonban az 1994-es balmazújvárosi helyhatósági választás jelöltjeinek stíluskönyvét követi.

De azért ezzel a bájos lelkesedéssel reméli, Dobrev Klárának nem lesz módja betartani a választási ígéreteit, mert Medgyessy óta tudott, a baloldal hazugságánál csak a felelőtlen ígéreteik betartása kártékonyabb. Kötter Jakab Péterbe is két lábbal száll bele: „A kisnyilasok feladták önállóságukat és saját magukat töltik be a Gyurcsány-kolbászba. Ne engedjük, hogy Gyurcsány nevessen a végén!” Ez a Fidesz-kommunikációt – s ezzel mintegy saját magát – parodizáló szöveg roppant kínosan hat.

Meg is kérdeztük Kötter Tamástól, nem érzi-e szorongatónak az olyan mondatokat, mint hogy „Gyurcsányékat csak a hatalom érdekli”, hiszen ezeket szó szerint mondhatná (és mondja) Dömötör Csaba vagy Rétvári Bence bármelyik tetszőleges pillanatban, vagy a Fegy­őrözést, Apró-villázást? Az írónak számos kérdést küldtünk (milyen viszonyban vannak a megszólalásaival a Miniszterelnöki Hivataltól kapott több tízmilliós ügyvédi irodai megbízások, támogatja-e a Megafon, és a többi), de időhiányra hivatkozva udvariasan kimentette magát. Talán később megtudhatjuk, hogy a Facebookon közölt ars poeticája – a polgári értékekben hisz, és egy erős, független és büszke Magyarországért küzd – hogyan viszonyul a libernyákozáshoz, Orbánnal azonosulva szerinte is ráront-e a nemzetére a baloldal, amikor csak teheti? De nem sokkal eredetibbek a többiek sem: Deák Dániel az ellenzéki oltásellenességgel operál, Rákay sze­­rint pedig Brüsszel a hibás vak­cinaügyben. De honnan olyan ismerősek ezek a szövegek?

Fideszesek félsze

A kormánypárti holdudvar fél. Fél, hogy elfogy a pénz (Nagy Feró kft.-je 2018-ban 133 millióra duplázta az árbevételét, 25 millióra az eredményét, Kovács Ákos bt.-jének ugyanekkor 562 milliós forgalommal 240 millió maradt adózás után). A partvonalon lévők attól félnek, hogy elapad a forrás, a magemberek pedig attól, hogy jön az elszámoltatás és az Európai Ügyészség. Ott biztosan szabadon és színesen lehet majd azzal érvelni Laura Codruta Kövesi előtt, hogy ők csak a nemzeti középosztályt építették, mert nem akarták a mocskos multikat pénzelni, de Tiborcz István (és még sok más kegyelt) előtt ettől még biztosan megáll a kérdés a levegőben: hol a 13 milliárd forint (Elios)?

Orbán a választásokat posztonként nyeri. Levélszavazás, média­tanács, pártfinanszírozás, ÁSZ, ügyészség, MTVA, Alkotmánybíróság, Nemzeti Választási Bizottság, hirdetési piac, zsebállamfő, szociális transzferek – a „nemzeti tizenegy” sorait csak kevés játékos képes kicselezni. A Facebook ilyen. Nem korrumpálható hatékonyan, megfélemlíteni sem lehet, és nincs hozzá mérhető, megvehető tárgy a piacon.

Ha a kínai Fudan egyetem vagy a belgrádi vasút ügyében legközelebb erre visz Hszi-Csin-ping elnök útja, hóna alatt a hitelek főkönyvével, talán érdemes lenne tőle megkérdezni. (nepszava.hu)


 

Kommentek

h i r d e t é s