Habermas legalább volt valaki, aki fénykorában remek dolgokat hordott össze!

Tóth Csaba Tibornak (egyelőre) ez a mentsége sincs arra, hogy világmegváltó tévképzetekkel áll elő, másfelől általános igazságokat vezet fel novumként!

"Ez már egy másik háború: mi változott február 24. óta" című zsengéjében (Mérce) azt fejtegeti, hogy, "mivel Putyin villámháborúja kudarcot vallott, és emiatt a háború az első világháború borzalmas anyagcsatáivá, és mégis jövedelmezővé válhat", ezért aki az ukrán nép érdekeit viseli a szívén, annak "azonnali tűzszünetet és tartós garanciákat kell követelnie!
A hadianyag-szállítás és Oroszország ellehetetlenítése ennek a lehetőségét ássa alá"!

Hát, kérem! Fantasztikus!

És mégis, mi a baj ezzel a méregerős felvezetéssel? Sok minden:

1./ Először is azt sugallja, hogy (nyilván a szovjet időkben nálunk "katonai-ipari komplexum" néven elhíresült) amerikai/nyugati színtársulatnak, pusztán profitszerzési célból a háború végtelenítése, de legalábbis elhúzása lenne az érdeke.

2./ Azaz bárki itten nem az ukránok, hanem a saját érdekében ténykedik, és terjeszti ki a háborút, legalábbis időben. Magyarán az ukránok honvédő háborúját egyesek (na, ki?) aljas módon imperialista haszonszerző beavatkozássá próbálják változtatni.

3./ E felvezetés szerint nem az a cél, melyet a szerző megfogalmazott: hogy tűzszünetet, majd garanciákkal biztosított békét érjenek el!

Mind ezzel szemben:

1./ Kétségtelenül a saját hadi/hírszerzési újdonság-mütyürkéik kipróbálása/tesztelése mellett és folytán az amerikaiak beavatkozása nélkül katonai szakértők egyöntetű véleménye szerint Ukrajna húsz napon belül elvesztette volna a háborút, a mégoly gyatra orosz hadvezetési-utánpótlási produkció ellenére is, olyan lehengerlő fölényben voltak
Az amerikai hírszerzés segítsége, mely nem hogy napra, de percre kész az orosz parancsnokságok, utánpótlási szállítmányok pillanatnyi helyzetének meghatározásában, tette lehetővé ennek a nyomasztó anyagi fölénynek az ellensúlyozását, orosz hadvezetési pontok, ott vagy húsz tábornok és stábja likvidálását, utánpótlás-szállító vasúti és közúti konvojok, sőt a "Moszkva" megsemmisítését.

Továbbá és általában, az orosz csapatmozdulatokról nyújtott információkkal az ukrán hadvezetés megfelelő stratégiájának, taktikájának és súlypont-képzésének megvalósítását, melyekkel, ma úgy néz ki, hogy megváltoztatták a háború kimenetelét – legalábbis, ha az oroszok nem eszkalálják, még nagyobb erők bevetésével.

2./ Az amerikai/európai fegyverszállítmányok ügyét, mely a másik nélkülözhetetlen eleme volt az ukránok helytállásának, nem kell a selejt hadianyagot csillagászati áron szállító Ouvrard utódainak szintjén kezelni: nem a haszon volt itt a cél!
Attól függetlenül sem, hogy a konfliktus nyilván fel fogja pörgetni a hadiipari bizniszt: a németek máris jelentős hadsereg-fejlesztésbe fogtak.
De hát ez érthető az új orosz fenyegetés fényében.

Ez még mind hagyján! Egyenesen fel kell hagyni a fegyverszállításokkal!
Aminek egyenes következménye Ukrajna veresége lenne!

3./ A szerző, miközben áthallásos módon az USA felelősségét firtatja, elfeledkezik a tényről, miszerint Oroszország támadta meg Ukrajnát, Oroszország az agresszor, és nem nagyon lehet másképpen értelmezni/véleményezni az amerikaiak segítségét az ukránok számára, mint Roosevelt hasonló támogatását, melyet a Hitler által megtámadott Szovjetuniónak nyújtott.
Vagy az is önős szempontú akció volt?

4./ Megjegyzem továbbá, hogy a hadiipar profitja aprópénz lesz ahhoz képest, amit Ukrajna újjáépítésével lehet majd keresni, és ez sem a háború elnyújtásának szándékát erősíti.

Végül pedig:
5./ A kívánalom, hogy tűzszünet és utána garanciákkal biztosított béke érdekében kell munkálkodni, nem a szerző fantasztikus eszmélése által forrt ki és kapott nyilvánosságot, hanem ez az ukránok, és az összes, őket támogató nációk, politikusok, meg tömegek/magánszemélyek egyértelmű, természetes és sokszor deklarált óhaja.

Magyarán semmi újat, falrengetőt nem sikerült elővezetni!

Miközben a szerző, mindezt számon kérően követelve elfeledkezni látszik arról az egyszerű, közismert tényről, hogy a tűzszünet és a béke egyedül Putyinon múlik! Őt kellene nógatnia!

Mert ellenkező esetben az egész eszmefuttatás, hivatkozzék bár számos hozzá hasonlatos elemzőre Slavoj Žižektől Geoffrey D. Sachsig, akik rendre abból indulnak ki, mintha az ukránokat már megverték volna, legalábbis a sugalmazásaival – nyilván szándéktalanul – nagyon is hasonlít a moszkovita propagandisták fejtegetéseire.

Amire nincs szükség!