Az eseményről a sajtóban napi szinten kapunk majd híreket, érdemes azonban visszatekinteni a 30 éves évfordulós híres Rio de Janeiró-i csúcskonferenciára – népszerű nevén a riói csúcsra – is, ahol többek között az UN FCCC-t is hitelesítették.

A riói csúcs (1992. június 3–14.) hivatalos neve bonyolult, de már magába véve is sokatmondó volt – az ENSZ környezeti és fejlődési konferenciája (UN Conference on Environment and Development – UNCED). A konferencia környezeti mérföldkő volt, azóta tekinthető az ún. „fenntartható fejlődés” a világpolitika egyik meghatározó részének. Hogyan is történt mindez?

Fenntartható fejlődés

A fenntartható fejlődés elve az 1972-ben lezajló stockholmi nemzetközi környezeti konferencián lett megfogalmazva, ezután az elv továbbfejlesztésében nagy érdemeket tulajdonítottak Gro Haarlem Brundtland akkori norvég miniszterelnök asszonynak. A fenntartható fejlődés alapvető tétele arról szólt, hogy a jövőben már lehetetlen a gazdasági fejlődés úgy, hogy közben tönkretegyük az életünk környezetét. Ezt az elvet volt hivatott a legmagasabb ENSZ-szintre emelni 20 évvel később az UNCED Rióban. Természetesen ez nem ment simán, tulajdonképpen tényleg 20 év kellett az előkészületekhez. A legintenzívebb az utolsó két év volt, 1990 és 1992 között több nagy előkészületi találkozó volt (Nairobi, Genf, New York), itt készültek el a Rióban elfogadott dokumentumok. Azonkívül, hogy ez az időszak meghatározó volt a fenntartható fejlődés szempontjából, különleges volt világpolitikai szempontból is.

Politikai háttér

Nézzünk csak utána: 1990-ben ébredeztek újra a szocialista tábor volt országai, már nem volt berlini fal, de még mindig létezett az NDK, szét- esőben volt a Szovjetunió és Jugoszlávia, de még léteztek, Csehszlovákia is omladozóban volt. Az egykori erős kelet-európai blokk az ENSZ-en belül szétesett, ezeket az országokat „átmeneti gazdaságok” (economics in transition) jelzővel illették. Talán ezek az események is elősegítették a tárgyalásokat és a megegyezést, hiszen a szocialista országok hagyományos – politikai, jogos vagy alaptalan – ellenvetései már elvesztették az élüket. Így hát a vitákban a legélesebb ellentét – ami piros fonalként húzódott a tárgyalások egész folyamán és húzódik a mai napig – a fejlett és az ún. fejlődő országok népes és erős csoportja között zajlott. Ennek a vitának a lényege – erősen leegyszerűsítve – az, hogy a globális környezetkárosodásért a fejlett világ felelős az által, hogy kihasználja a fejlődő világ természeti és emberi erőforrásait, de visszafelé a túlhaladott szennyező technológiákat szállítja. Ezért hát a fejlett országoknak fizetniük kell. Ezt a fejlett országok tulajdonképpen elismerték, de az, hogy mennyi ez a fizetség és milyen formában történjék, még inkább borzolta és borzolja a kedélyeket. Ebbe a témakörbe tartozott a klímaváltozásokért vállalt felelősség is, ami éppen a klímaváltozásokkal foglalkozó keretegyezmény tárgya volt.

Három pillér

A riói csúcs leglényegesebb eszmei eredménye a fenntartható fejlődés piedesztálra emelése volt. Megfogalmazódott, hogy a fenntartható fejlődés messze nem ugyanaz, mint a gazdasági növekedés, sőt néha teljességgel ellentétben van azzal (csak példaként: az energiafogyasztás növekedése ellentétben van a fenntartható fejlődés elvével). Továbbá megfogalmazódott, hogy a fenntartható fejlődésnek 3 egyenrangú pillére van, mégpedig környezeti, gazdasági és szociális, amelyeknek összhangban kell lenniük, valamint meg lettek határozva a fenntartható fejlődés mutatói. Mindezek dokumentumok formában is megjelentek.

AGENDA 21

A már említett klíma-keretegyezmény mellett itt fogadták el a biológiai sokrétűségről szóló ENSZ-egyezményt is, amely pl. a genetikailag módosított szervezetekkel való kereskedelmet is szabályozza. Meg lett fogalmazva a Környezetvédelmi Nyilatkozat, amelyben máig érvényes elvek lettek lefektetve, pl. a közös felelősség elve vagy a „szennyező fizet” elve. Szakmai szempontból legértékesebbnek az ún. AGENDA 21 elnevezésű terjedelmes, 40 fejezetből álló dokumentumot tartom, amely felölelte és alaposan elemezte a fenntartható fejlődés minden szempontját, beleértve a megoldási lehetőségeket is – már akkor kitekintve a 21. század felé. Ezt a dokumentumot máig a környezetvédelemi politika bibliájának lehet tekinteni, és azt is el lehet mondani, sajnos, hogy 30 év alatt nem nagyon tudtuk az itt leírt elveket lényegesen felülmúlni, nem lettek teljes mértékben kiaknázva és teljesítve az itt elfogadott célok. Mindezekért az AGENDA 21-et a mai napig tanításra méltónak tartom.

Fogadalom a Földnek

A riói csúcsot 1992-ig az ENSZ New York-i székházán kívül szervezett legnagyobb konferenciának tartották. Részt vett rajta több mint 120 állam és kormányfő, beleértve néhány egzotikus sejket, királyt vagy akár Fidel Castrót. A fenntartható fejlődés elvét közlelkesedés fogadta, megerősítve a konferencia nagyudvarán felállított táblán nagy betűkkel felírt „Fogadalom a Földnek” (Earth Pledge) kamerák által kísért aláírásával. Azóta eltelt 30 mozgalmas év, a lelkesedés bizonyosan apadt, a fenntarthatóság elve szintén hányódott a hullámok hátán, egyszer fent, egyszer lent. De azt talán bátran el lehet mondani – annak ellenére, hogy a környezetvédők soha sem lehetnek megelégedve az adott helyzettel, hogy a riói csúcs elindított egy folyamatot, amit már nem lehetett megállítani. Hiszen ma már elképzelhetetlen, hogy bármilyen emberi cselekvésnél ne vizsgáljuk a környezetre való hatást, teljesen mindennapivá vált a szennyezések vitatása, az erdőirtás elítélése stb. És természetesen ide tartoznak a klímaváltozásokhoz kapcsolódó aggodalmaink is, amelyeket a nemzetközi jog szintjére éppen a riói csúcs emelt 30 évvel ezelőtt az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének elfogadásával.

E folyamat folytatása az éppen folyamatban lévő Sarm es-Sejk-i COP27 klímakonferencia is.

Miklós László/ujszo.com