Az Igazgyöngy Alapítvány naplóját VeressTamás írta. 

Január harmadik hete van. Csípős, hideg reggellel indult a nap. Ez az időjárás nem kedvez a szegregátumok világának, vagy a szociális téren dolgozóknak. Nagyon nehéz most a helyzet. Magunk mögött hagytuk a karácsonyt. Azt az időszakot, amikor a „fogyasztói világ” ellenállhatatlan hívása mindenkihez elér és mindenkit megérint. Mert hogyan is mondhatná azt egy mélyszegénységben élő hatgyerekes szülő a gyermekeinek, hogy nektek nem jár a Jézuska, mert mi szegények vagyunk és ezt csendben, méltóságteljesen kell viseljük, megéljük?

Ilyenkor természetes, hogy mindenki vágyik a jobbra, a szebbre, úgy egyáltalán a karácsony hangulatára, amelyhez az ajándékok és az „ünnepi” menü is hozzátartozik. Nem mérlegelve azt, hogy az amúgy is szűkös családi kassza kimerülése után mi lesz majd januárban. És tényleg mostanra csak az ünnep utáni csend maradt. Amikor végigmegyünk a kis faluban, az utcák csendesek, a falu kihalt, a kémények pedig délelőtt alig füstölnek. A még meglévő tüzelőt mindenki a délutáni időszakra tartogatja, amikor a gyerekek hazaérnek az iskolából. A helyzetet tovább nehezíti, hogy ebben a hónapban egy „jól átgondolt” döntésnek köszönhetően nincs családi pótlék, azt karácsony előtt mindenki megkapta, akkor két havit, most semmit. Talán ebben a hónapban is szükség lett volna rá.

Mégis, amikor a kis zsákfaluba érünk, ami tényleg az egyik legtöbb problémával érintett település az országban, a téli időszak kilátástalansága mellett, a bizakodás és a remény is ott van mindannyiunkban.  Ezt alapozhatnánk arra is, hogy már tizedik éve dolgozunk ezen a településen, az itt élő emberekkel, akikre már nem „egyénként”, hanem „közösségként” tekinthetünk. Ez a közösség rendkívül érzékeny, nagyon jó jelzőrendszer számunkra, ez minden esetben nagyon fontos, de a tél idején különösen. Ugyanis mi, az alapítvány munkatársai nem a faluban lakunk, így ha nem is vagyunk ott, hamar eljut hozzánk a hír, ha valaki bajban van, vagy segítségre szorul.

Mint az az asszony, akinek évekkel ezelőtt kisiklott az élete, tudjuk, hogy súlyos problémái vannak az alkohollal. Számára eddig minden tél nagyon keserves volt. Füstöl-e a kémény, van-e mit ennie? Van-e meleg ruha, takaró? Közösen viszont sikerült még mindegyik telet „túlélni”. Ám ez a mostani más, mintha belefáradt volna, mintha kezdené feladni. A szociális ellátórendszerbe nem fér bele, hiszen még aktív korú. Az egészségügyi ellátáshoz sem jut hozzá, mivel nincs tartós betegsége. A faluban lévő házigondozói szolgáltatásban súlyos létszámhiány van és nyilván az ő helyzete, életvitele miatt a lista legvégén szerepel. A gyermekeivel rég megszakadt a kapcsolata, nem is akar hallani róluk. Ott van egyedül egy olyan ház hátsó részében, ami nem is az övé, reménytelenül, kilátástalanul. De mi nem hagyhatjuk magára, nem fagyhat meg, nem maradhat éhen, így megyünk hozzá, érdeklődünk felőle és próbáljuk „túlélni” ezt a telet is…

A ködös, hideg napokon viszont ott vannak a reménysugarak is. Az újévben tovább folytatódik a kismama klubunk, amelyet a NEET (16-29 éves korú oktatásból kimaradó, munkaerő piacról kiszoruló fiatal) anyukáknak hoztunk létre, hogy a főállású anyaságon kívül lehetőséget, jövőképet mutathassunk számunkra. Nagyon kedves történet ez, amiben rengeteg lehetőséget látunk. Most kilenc anyuka van, akik folyamatos résztvevői a heti két foglalkozásnak. A történet érdekessége, hogy ezeket a találkozókat mi férfiak vezetjük, és nagyon szeretjük ezt. Most mindenki arra gondolhat,  hogy micsoda beszélgetések lehetnek azok, ahol két nem roma férfi (akik közül az egyik gyakorló apa, a másik nagyapa), és kilenc roma asszony ül egy asztalnál. Nos, a tévhitekkel ellentétben nagyon jó hangulatú, őszinte találkozások ezek, amelyeken szó esik családról, gyereknevelésről, hétköznapi gondokról, örömökről, szokásokról, babonákról, és még nagyon sok, az élet más területéhez kapcsolódó témáról is. Sőt már kétszer a konyhában is aktívak voltunk: palacsintát és mézeskalácsot is sütöttünk. A történet akkor lesz majd szép és kerek, ha ebben a kis közösségben lesznek olyan anyukák, akik majd először csak velünk együtt, később pedig önmaguk is vezetik majd ezt a kis csapatot és meg tudjuk bennük erősíteni azt, hogy ők az élet számos más területén is sikeresek lehetnek, nemcsak az amúgy kiemelten fontos anyai szerepben.

Nem csupán a téli időszaknak, hanem a hétnek is fénypontja a Toldi asszonyközösségi rendezvény. Nyolcadik éve létezik ez a nagyon változatos összetételű (Toldon élő idős-, közép- és fiatalkorú asszonyokból, magyarokból, cigányokból - oláh, romungró - és Romániából áttelepült cigányokból álló) közösség. Nagyon szép íve van annak, ahonnan indultunk az asszonyokkal és ahol most tartunk. Emlékszem az első alkalmakra, mikor hatalmas sikerélményként éltük meg azt, hogy mindenkit meg tudunk hallgatni, és ki tudták várni, amíg rájuk kerül a sor, vagy ha valaki egyáltalán leült az eddig, általa nem igazán kedvelt asszony mellé. Ma már tudunk teljesen változatos összetételű csoportokban dolgozni, meg tudjuk hallgatni a másikat és van egy erős közösségi mag, akikkel tudunk együtt, előremutatóan gondolkodni. Most is számos új javaslatot osztottak meg velünk erre az évre vonatkozóan. És ez nagyon jó, ez egy hatalmas visszacsatolás nekünk, ami azt jelzi, hogy működik  a közösség.

De a tél még nem enged! Sorban jönnek a visszahívós sms-ek (a velünk kapcsolatban álló családoknak ez a legegyszerűbb és leggazdaságosabb mód arra, hogy kapcsolatba lépjenek velünk), azokról a településekről, amelyeken még a művészetoktatás mellett a szociális munkával is jelen vagyunk. Ez, a kistérségben 29 falut jelent. Az influenza sem könyörül, sok a beteg gyerek, az ő gyógyszereiket térítésmentesen ki tudjuk váltani, de vannak felnőttek és pszichiátriai betegek is, akiknek a hónap e szakaszában már nincs lehetőségük az alapvető gyógyszerek beszerzésére, ezért segítünk nekik is. És vannak olyanok is, akiknek gyermek szemüvegre, hivatali ügyintézésre, egy hivatalos levél értelmezésére, vagy egyszerűen csak egy beszélgetésre van szükségük.

Ott vagyunk mellettük, a családok mellett és igyekszünk segíteni a családokon keresztül a gyerekeknek. Hisz az ő kiszámíthatóbb, élhetőbb jövőjéért dolgozunk.

Igazgyöngy Alapítvány – 2020. január 30.