Egy hónap vagy két hónap

Bár a magyar-orosz gázszerződés részletei titkosak, az már tavaly kiderült, hogy nem fix áron kapjuk az energiahordozót: az oroszoknak fizetendő összeg némi csúszással a holland tőzsdei árakat (TTF) követi. A kormányzat erről sokáig hallgatott, sőt a 2022-es választások előtt egyértelműen az volt a narratíva, hogy a rezsicsökkentés fenntartásának az orosz szerződés a garanciája. Ősszel azonban előbb Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, majd Orbán Viktor miniszterelnök is nyíltan beszélt a tőzsdéhez kötött árazásról.

A részletekben azonban így is voltak homályos pontok, illetve ellentmondások. A G7 is többször írt már róla, hogy a külkereskedelmi adatok alapján ez az időbeli eltolódás két hónapos lehet, Nagy Márton azonban egy hónapos csúszást emlegetett. A decemberi adatokból kiderült, hogy furcsa módon végeredményben mind a kettő igaz.

A jelek szerint ugyanis a magyar-orosz szerződésben szereplő ár a két hónappal korábbi árhoz van ugyan kötve, de nem az azonnali, hanem az egy hónappal későbbi szállításra vonatkozó tőzsdei jegyzéshez. A tőzsdén ugyanis többféle gáztermék van. A vevő vásárolhat úgy, hogy (lényegében) azonnal átveszi a földgázt, de kérheti azt is, hogy egy későbbi időpontban (például egy hónappal később) szállítsák azt le neki.

A különböző időpontban történő átvételre vonatkozó árak között szokott ugyan lenni különbség, de az azonnali (spot) és az egy hónappal későbbi szállításra (front month) vonatkozó jegyzés jellemzően azért eléggé együtt mozog. Októberben azonban ebben komoly változás történt. Ekkor az enyhe ősz miatt a fogyasztás még nem pörgött fel, az európai tárolók azonban lényegében megteltek, így rövidtávon egyszerűen nem lehetett hova tenni a kontinensre érkező gázt. Mivel kisebb mennyiségre volt szükség, mint ami érkezett, a spot ár be is szakadt.

A vevők azonban tisztában voltak vele, hogy amint beköszönt a tél, újra változik a helyzet, így egy hónapos szállításra továbbra is vásároltak. Ennek megfelelően ennek a terméknek az ára jóval magasabban maradt. A G7 is írt róla, hogy november első napjaiban ötszörös különbség is volt a két ár között, de az október havi átlag is jelentősen eltért.

A hazánkba érkező orosz importgáz ára pedig nem az azonnali, hanem a front month árakat követte le.

Magyarul az oroszoknak fizetendő decemberi összeget az határozta meg, hogy mennyit kellett a tőzsdén októberben fizetni, ha valaki novemberre kérte a gázt.

Ahogy a lenti ábrán is látszik, az orosz importgáz és a két hónappal eltolt tőzsdei árak tényleg teljesen együtt mozognak, az utolsó hónapban azonban a spot jegyzés elvált a másik két görbétől. A lapunknak nyilatkozó szakértők azt mondták, teljesen reális, hogy a front month ár a meghatározó, a piacon is inkább ez a bevett gyakorlat. Más kérdés, hogy ezúttal jobban jártunk volna, ha nem így van.

Mennyire rossz a szerződés árazása?

Decemberben egyébként – a tőzsdei árak korábbi alakulásának megfelelően – itthon és Európa többi részén is jelentősen csökkent az orosz importgáz átlagára. Az adatokat közlő országok közül azonban a legdrágábban ezúttal is Magyarországra érkezett az energiahordozó. A magyar importár az elmúlt hónapokban az uniós átlagot rendre 25-60 százalékkal haladja meg, ami tényleg nagyon jelentős különbség.

A legegyszerűbb magyarázat, hogy az orosz-magyar gázszerződés mégsem annyira jó, mint ahogy ezt a kormányzat kommunikálja. Valószínűleg ez nemzetközi összevetésben tényleg így van. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az adatokat több dolog is torzíthatja, így jó eséllyel annyira azért nem rossz a megállapodás árazása, mint amilyennek a mostani adatok alapján elsőre tűnik.

Az importadatok nem kizárólag az MVM és a Gazprom közötti hosszútávú szerződés keretében behozott földgázt takarják: elvileg bármilyen kereskedő vásárolhat az oroszoktól. Ha pedig ezt drágán és nagy mennyiségben teszi, akkor az eltorzíthatja az importadatokat. Ennek a hatása azonban jelenleg egész biztosan minimális, és ha van is, inkább ellentétes irányú (azaz csökkenti a magyar átlagárat).

Egyrészt ugyanis a decemberi árak alacsonyabbak voltak, mint a magyar szerződést meghatározó októberiek, így ha piaci kereskedő vásárolt is az oroszoktól, valószínűleg olcsóbbat tette, mint az állami cég. Másrészt a forgalmi adatokból elég egyértelmű, hogy az állami szereplőkön kívül más nem nagyon hoz be gázt az oroszoktól.

Magyarul az orosz import átlagárát egyértelműen az állami beszerzések határozzák meg.

Igen ám, jelenleg azonban ez sem kizárólag a hosszú távú szerződést kezelő MVM-re korlátozódik. Nyár végén ugyanis Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter letárgyalt egy külön megállapodást is Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel a szerződött mennyiség felett további 700 millió köbméter gáz beszerzéséről. Ezt viszont nem az MVM, hanem az állam nevében a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség hozza be.

Méghozzá rendkívül drágán. Információink szerint ugyanis erre a mennyiségre fixen a kifejezetten magas nyári árat rögzítették be. A beszerzést szabályozó kormányrendelet alapján a vásárlást 1,85 milliárd eurónyi hitelből finanszírozzák, így ha elfogadjuk, hogy ez a vételár, akkor köbméterenként 1000 forint felett fizethetünk az utolsó pillanatban letárgyalt többletmennyiségért. Ez a decemberi átlagos importár több mint másfélszerese.

A G7 úgy tudja, hogy ez a különmegállapodás még a decemberi szállításokat is érintette, felfelé húzva ezzel az átlagárat. Így az MVM hosszú távú szerződéséből önmagában valószínűleg kedvezőbb ár adódott volna: kizárólag az alapján nem biztos, hogy mi fizetnénk a legtöbbet az orosz gázért. Ezt valószínűleg csak a másik, rendkívül drágán megkötött megállapodással „sikerült” elérni.

Sokat drágán

Az MVM-szerződés árazása tehát jó eséllyel kedvezőbb, mint amilyennek most kinéz, valószínűleg így is van azonban egy olyan eleme a megállapodásnak, ami a magyar fél szempontjából kifejezetten előnytelen.

Az elmúlt hónapokban ugyanis rendkívül furcsán alakult az orosz importgáz mennyisége. Európában ebből a szempontból alapvetően két trend volt meghatározó az előző durván másfél évben. Egyrészt rohamosan csökkent az orosz behozatal. Ez vélhetően nem kizárólag a vevők saját döntése volt, a Gazprom sem szállított: az oroszok sokszor a szerződéses vállalásaikat sem teljesítették. Másrészt viszont az ár és a mennyiség így is látványosan ellentétesen mozgott: amikor olcsóbb volt a gáz, többet vásároltak az európai vevők, amikor drágább, akkor kevesebbet.

Magyarországon azonban ilyen összefüggés nem látszik az adatokban. Már 2021 végén is szembetűnő volt, hogy mennyire nem igazodik a mennyiség alakulása az árakéhoz (a háború előtt is párhuzamosan emelkedett az import mennyisége az árral), az elmúlt hónapokban azonban ez talán még látványosabb lett.

A trendek alapján úgy tűnik, hogy minél drágábban kapjuk a gázt, annál többet veszünk.

Nyár vége óta ebben biztosan van hatása a már említett különmegállapodásnak, ám ebben az időszakban sem magyarázható teljes egészében ezzel a furcsa együttmozgás, korábban pedig egyáltalán nem lehetett ez az oka.

Az ellentmondásos trendre talán az egyetlen jóhiszemű magyarázat, hogy az orosz félnek viszonylag nagy ráhatása van a szállítási mennyiségre. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint az olyan szerződésekben, mint amilyet az MVM és a Gazprom is kötött, rögzítenek egy éves mennyiséget, amit nagyjából egyenletesen szállít le az eladó, de ebben az egyenletes ütemezésben valamennyi mozgástere mindkét félnek lehet. Általában egy sávot határoznak meg, hogy hány százalékkal lehet eltérni az adott hónapra jutó mennyiségtől, amit aztán az év későbbi szakaszában kiegyenlítenek. Tehát, ha egy adott hónapban 20 százalékkal kevesebbet szállít a Gazprom, akkor a következőben vagy az azutániban ennyivel többet fog.

A jelek szerint pedig úgy tűnik, hogy Magyarország esetében inkább az oroszok kedve szerint alakul a leszállított mennyiség, és ezért jön a drágább hónapokban több, az olcsóbbakban kevesebb gáz. Kérdés persze, hogy az ütemezéstől eltérő szállítások árazása milyen: a beérkező mennyiséget mindig az adott hónap árán kell kifizetni, vagy azon, amikor az ütemezés szerint hozni kellett volna. Az elérhető adatok alapján azonban nem úgy tűnik, hogy magyar szempontból túl kedvező lenne a megállapodásnak ez a része. Ha pedig ez tényleg így van, az hosszabb távon is nehézségeket okozhat, és az indokoltnál magasabban tarthatja az MVM által vásárolt orosz gáz átlagos árát. (G7)