Vajon mi a rohamosan közeledő jövő évi választás valódi tétje? A Kelet és Nyugat, Oroszország és Európa közti döntés, ahogy azt a baloldali ellenzék igyekszik beállítani? Az, hogy végre átlépünk-e a 20. századból a 21.-be, ahogy azt újabban a Jobbik hangoztatja? Vagy az, hogy helyén marad-e az illegális bevándorlókat távol tartó (és ezáltal Magyarország, mi több, egész Európa jövőjét őrző) határkerítés, mint azt legutóbb a miniszterelnök hívei körében elővezette?

A válasz ennél sokkal prózaibb. A 2018-as választás valódi tétje jelen állás szerint nem más, mint hogy ismét kétharmadot szerez-e a Fidesz. A kormány és az ellenzéki pártok népszerűsége hosszú hónapok óta nem változott érdemben, a felmérésekből kiolvasható arányok pedig kísértetiesen emlékeztetnek a 2014-es eredményre (Fidesz–KDNP 45,04%; MSZP–Együtt–DK–PM–MLP 25,67%; Jobbik 20,03%; LMP 5,36%). Persze újabb szereplők jönnek és mennek, és máig nem tudjuk, lesz-e – s ha igen, milyen formában – új baloldali összefogás, de ez a bizonytalanság is csak a Fideszt erősíti. Vagyis a nyitott kérdés az, hogy újra kétharmaddal győz-e a kormánypárt; más megközelítésben: sikerül-e visszaszereznie 2010-ben és 2014-ben elnyert, majd 2015 februárjában elvesztett alkotmányozó többségét.

Erről természetesen sem a kormánynak, sem az ellenzéknek nem érdeke beszélni. A Fidesz mindent megtesz azért, hogy kínkeservvel megőrizze választóinak lelkesedését, újabb és újabb ellenségképet állítva eléjük (Brüsszel, civilek, Soros stb.), és azt sulykolva, hogy komoly veszélyben vannak az elmúlt hét év „vívmányai”. Az ellenzéki pártoknak pedig – többé-kevésbé érthető okokból – fenn kell tartaniuk a látszatot, hogy van némi esélyük a kormányváltásra. Ezért mindkét térfélen már-már apokaliptikus magasságokba emelik a tétet, miközben kevés szó esik arról, ami a valódi kérdés: lesz-e újabb kétharmad, illetve mit lehet tenni azért, hogy ne legyen?

A magyar választók azon egyharmada, amely újra a Fideszt látná szívesen kormányon, bizonyára örömmel üdvözölné a minél nagyobb arányú felhatalmazást. Azok számára viszont, akik úgy érzik, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok, kifejezetten riasztó lehetőség, hogy ez az egyharmad könnyen újabb kétharmados kormánytöbbséget ültethet a nyakukba. Ráadásul azok, akik ettől tartanak, az ellenzéki pártokra sem számíthatnak: míg a Fidesz egységes fellépéssel és szinte kimeríthetetlen kormányzati (adófizetői) erőforrások birtokában kampányol már évek óta, addig az ellenzék megosztott, a stratégiája láthatóan nem működik, a forrásai korlátozottak.

Azok a választók tehát, akik nem akarnak újabb kétharmadot, elsősorban magukban bízhatnak. Merthogy erre a politikai feladványra is van megoldás, méghozzá jóval egyszerűbb, mint sokan gondolnák. Ahhoz azonban, hogy ez a megoldás működjön, el kell elérni – méghozzá a pártok érdekeivel ellentétben –, hogy minél több szó essen arról, ami a következő választás igazi tétje: a kétharmadról.

Ezért az elkövetkező hónapokra az adekvát jelszó a következő: ébresztő, Magyarország! Viszlát, kétharmad!

viszlatketharmad.blog.hu