Új kutatás bizonyítja az állatok elvont gondolkodásra való képességét
Vajon képesek az állatok elvonatkoztatni? Képesek valaminek a hiányáról gondolkozni?
Míg az emberek a nyelv által számtalan elvont gondolatot képesek megragadni, például egy számmal, a nullával is képesek kifejezni a semmit vagy a dolgok hiányát, kérdés, hogy ezek a képességek más fajoknál is jelen vannak-e. Általában azt feltételezzük, hogy az állatok nyelv híján nem tudnak elvonatkoztatni az itt és mosttól, ezért kérdéses, hogy képesek-e valaminek a hiányáról vagy a semmiről gondolkodni. Az élelem vagy a ragadozók jelenléte létfontosságú számukra, így egyértelmű, hogy képesek ezeket számon tartani. Az viszont nem ismert, hogy az állatok képesek-e kifejezetten valaminek a hiányát leképezni az elméjükben.
Egy nemzetközi kutatócsoport friss eredményei azonban azt sugallják, hogy az állatok képesek a hiányt leképezni az elméjükben: az eLife folyóiratban nemrégiben publikált tanulmányban kísérleti adatokkal támasztják alá, hogy a nyolcnapos csirkék képesek valaminek a hiányát számon tartani. Ez a felfedezés azt a lehetőséget is felveti, hogy a gerinces fajok alapvető kognitív repertoárjának a része, hogy valaminek a hiányát reprezentálni tudják. A tanulmány vezető szerzője Szabó Eszter, a CEU Fejlődéslélektani Kutatóközpontjának munkatársa.
Ez az első olyan kutatás állatokkal, ami a hiány reprezentációját mindenféle előzetes tanítás nélkül, nagyon korai életkorban kimutatta. A kutatás eredménye felveti azt a lehetőséget, hogy a háttérben álló képességek már jelen lehetnek a gerinces törzsben, és ezekből eredhetnek olyan elvontabb emberi fogalmak is, mint a semmi vagy a nulla.
A kutatás menete
A CEU kutatói, Szabó Eszter, Téglás Ernő, Csibra Gergely és Kovács Ágnes Melinda, valamint Cinzia Chiandetti (Trieszti Egyetem), Elisabetta Versace (Queen Mary Egyetem, London) és Giorgio Vallortigara (Trentói Egyetem) azt vizsgálták, hogy a pár napos csirkék kódolják-e a tárgyak hiányát bármiféle előzetes tanítás vagy gyakorlás nélkül.
Négy kísérletet folytattak le a Trentói Egyetemen: nyolcnapos csibéknek olyan helyzeteket mutattak be, amelyekben egy számukra fontos, bevésődött tárgy (amit a tojásból kikelve legelőször megláttak) jelenléte vagy hiánya volt várható. A kutatók összehasonlították a csibék reakcióit ezeknek a helyzeteknek a várható vagy meglepő kimeneteleire, azaz megmérték, hogy milyen hosszan nézték ezeket az eseményeket és melyik szemüket használták inkább az egyes esetekben. A meglepő eseményekre mindkét esetben másként reagáltak a csibék, mint a várhatóakra, de az is befolyásolta a viselkedésüket, hogy mire számítottak eredetileg: a tárgy jelenlétére vagy hiányára. Amikor a csibék azt gondolhatták, hogy a tárgy nem lesz ott (mert láthatták, ahogy kiment), de a tárgy varázslatos módon mégis megjelent egy paraván mögül, úgy reagáltak, mintha valami teljesen újat látnának. Ez különösen a nőivarú csibéknél volt megfigyelhető: ők elsősorban a bal szemüket használták, amikor ezt a jelenetet figyelték. Ez egy jellemző viselkedés ami gyakran megfigyelhető a csirkéknél, amikor olyasmit látnak, amit újdonságnak tartanak. Az egyébként ismerős, sőt bevésődött tárgyat viszont csak akkor tarthatták valami újnak, ha előtte kifejezetten az rögzült bennük, hogy az ismerős tárgy nincs ott (azaz kódolták a hiányát), hiszen a váratlanul felbukkanó tárgy külsőre teljesen megegyezett a korábban látottal.
