Ifjabb Lomnici Zoltán hosszú gondolatmenetben küzd a gyülekezési szabadság elvi joga és a benne duzzadó végtelen kormányhűség közötti konfliktussal. Kifütyülhessék-e "juhászpéterek" Orbán Viktort, vagy nem? Fontos kérdés egy olyan civil szervezet jogászától, amely rendszeresen tömegfelvonulásokkal igyekszik kifejezni politikai szimpátiáját, még ha a közelmúltban nem is nagyon volt bátorsága kipróbálni, mennyien gyűlnének össze a hívó szóra.

Lomnici arra jut, hogy "a nemzeti ünnepek méltósága és az őseink iránti tisztelet indokolhatja, hogy egy esztendőből 3 napon (március 15., augusztus 20., október 23.) ne lehessen tüntetést tartani".

Szerinte tekintettel arra, hogy az év 362 napja így is rendelkezésre áll, ez nem törvényszerűen jelentené a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának, illetve a gyülekezési jognak aránytalan korlátozását.

És akkor ifjabb Lomnici – miután visszadta jogi diplomáját – gyorsan visszaolvashatná, milyen történelmi eseményeket is ünneplünk március 15-én és október 23-án. Augusztus 20-án ugyanis nem azért nem tüntet senki, mert a Balatonon tesped a fél ország, hanem mert annak a szünnapnak nincsen politikai töltete. A másik kettőnek van. A magyar történelem legbátrabb generációi vállalták akkor, hogy politikai célokért tüntetnek a hatalommal szemben, a szabadságukban korlátozottakért. Ha van két nap, amely indokolja a közös politikai véleményformálást, akkor épp ez a két ünnep az.

Nem véletlenül vonult a Békemenet is korábban egy március 15-én.

Egy nap alatt rekord mennyiségű ember jelezte részvételi szándékát a civilek által szervezet Március 15-ei “Séta az új köztársaságért” nevű kiállásra.

A tüntetés felhívása péntek este jelent meg facebookon (ide kattintva érhető el) >>.