Az egy dolog, hogy az ’56-os események kulcsfontosságú részleteit annyiszor és úgy titkosították, hogy jó eséllyel a jelen sorok írója sem érné meg annak elévülését. Ami azért különösen vicces, mert a hatvanadik évforduló idején harmincegyedik évét töltötte be. És az ismert tendencia ismeretében a titkosítás meghosszabbítására igen jó esély van.

Ilyen híjas ismeretek mellett könnyű üzletet csinálni. Különösen, ha azzal megfelelő „marketinget” adhatunk a regnáló kormánynak. Ehhez elegendő a történelmi kozmetikázás nagyasszonyához fordulni.

Azonban mint kiderült, Schmidt Mária elképzeléseit sem mindig olyan könnyű kielégíteni, mint ahogy azt hinnénk. Nem is egyszerű, ha az igazság helyett válogatott elvárásoknak kell eleget tenni.

„Ferenczy Erika és Kínyó Ferenczy Tamás kétesztendei kutatómunka után 2016-ban nyerte meg a Terror Háza forradalmiemlékév-bizottságának az ötvenhatos dokumentumfilmek támogatására életre hívott Zsigmond Vilmos-pályázatát. A téma a Tétényi úti kórház ötvenhatos sebesültjeinek és önkéntes ápolóinak sorsa volt.

Az alkotás 2016-ban elkészült, de szélesebb körben nem lehet vetíteni, mert ezt a Schmidt Mária által vezetett Terror Háza nem engedi.” /24.hu/

Tehát lényegében a Terror Háza kiírt egy pályázatot, aminek eredményét máig nem mutatja be. Ezt népi nyelven akár pénzkidobásnak is nevezhetnénk.

Az ok azonban ennél is zavarba ejtőbb. A Schmidt Mária által vezetett Terror Háza a támogatás egyik feltételeként azt határozta meg, hogy az elkészült művet sem mozikban, sem televízióadásban nem mutathatják be.

Erről azonban a készítőket utólag tájékoztatták, akiknek így nem maradt választásuk, mint elkészíteni a filmet.

„…arra hivatkozik a Terror Háza, hogy szerintük Magyarországon csak az Andy Vajna által vezetett Magyar Nemzeti Filmalap jóváhagyásával (illetve megrendelésére, támogatásával) készült mozgóképeket lehet a nagy nyilvánosság előtt vetíteni.”

Tehát Schmidték úgy rendeltek be egy filmet, hogy biztosan tudták, az nem kerül bemutatásra. Logikus.