A professzor kijelentette, hogy a birodalmaknak veleszületett hajlamuk van a területi terjeszkedésre. Az autokratikus birodalmak uralkodói a területi terjeszkedésben érdekeltek, egészen addig a pontig, amíg a terjeszkedés határhaszna el nem éri annak határköltségét.

A hidegháborút követően számos változás történt a geopolitikai térképen. A Szovjetunió összeomlása nyomán új nemzetállamok jöttek létre, néhányan demokráciaként, míg mások nem. Jó példa erre Közép-Európa és Délkelet-Európa az első világháború után, illetve a Brit Birodalom a dekolonizációt követően – ismertette Gerard Roland.

OROSZORSZÁG MA MINDEN DIMENZIÓBAN SOKKAL GYENGÉBB, MINT A SZOVJETUNIÓ VOLT, GAZDASÁGILAG, DEMOGRÁFIAILAG TOVÁBB GYENGÜLT, ÉS AZ UKRAJNA ELLENI HÁBORÚ UTÁN DARABOKRA HULLHAT

– állapította meg Gerard Roland professzor. A hanyatló birodalmakról elmondta, hogy azok nem rögtön dőlnek össze, sőt az utolsó leheletükig agresszívak lehetnek. Például a Szovjetunió a második világháborút követően megszállta Közép-Európát, Kína pedig megszállta Tibetet annak ellenére, hogy akkoriban meglehetősen gyenge volt – tette hozzá.

Oroszország, annak ellenére, hogy a birodalmi ambíciói jelentős részét elveszítette, megkísérelte a Krím, a Donbász és most már egész Ukrajna megszállását – véli a professzor. Szerinte a folyamatos agresszió azt mutatja, hogy a birodalmi hatalmak továbbra is képesek és hajlandóak terjeszkedni, még akkor is, ha korábbi birodalmi hatalmuk jelentős részét elveszítették.

Ma már szétzúzzák az épülő birodalmakat

A sztárközgazdász szerint a modern világban a birodalmak halálra vannak ítélve – legalábbis abban a formában, ahogyan korábban ismertük őket.

A mai világban valóban kevésbé valószínű, hogy új birodalmak alakulnak ki, mint például az ISIS kalifátus

– mondta a professzor. A leendő birodalmakat nagy valószínűséggel kialakulásukat megelőzően szétzúznák, mivel a modern világban a nemzetközi közösség többnyire ellenzi az agresszív terjeszkedést és a hatalmi ambíciókat. A történelemben visszatérő elem, hogy a birodalmi rivalizálás gyakran a hanyatlás és újjáéledés fázisaihoz vezetett – ismertette.

A birodalmi terjeszkedés korábbi fő jutalmai, mint a föld, a természeti erőforrások és a rabszolgák, ma már sokkal kevésbé fontosak. A modern világban az emberi tőke a növekedés fő hajtóereje, és nem lehet könnyen rákényszeríteni, hogy termelékeny legyen

– fogalmazott a közgazdász. Hozzátette, hogy a nacionalizmus, amely a 19. századtól fejlődött ki, hozzájárult a nemzetállamok létrehozásának követeléséhez, különösen a birodalmak uralma alatt álló területeken. A nacionalizmus éppen a nemzeti identitásra, a közös kulturális hagyományokra, nyelvre, vallásra és történelemre alapozott összetartozás érzését erősítette, ami gyakran ellenálláshoz vezetett a külső hatalmak uralma ellen és a nemzeti önrendelkezés igényéhez vezetett.

Sok lúd disznót győz

A nemzetállamok, amelyek a nacionalizmus ideológiájával jöttek létre, gyakran törekedtek az etnikai homogenitásra a nemzet határain belül. Ez a törekvés nem feltétlenül vezet expanzionizmushoz, azaz területi terjeszkedéshez, de vezethet etnikai tisztogatáshoz a nemzet határain belül, különösen a nem demokratikus nemzetállamokban – világított rá Gerard Roland.

A professzor emlékeztetett, hogy ez az etnikai tisztogatás gyakran magában foglalja a kisebbségi csoportok elnyomását, kitelepítését vagy kiirtását, ami gyakran súlyos emberi jogi jogsértéseket és humanitárius válságokat okoz. Példaként Németországot említette, amely „élettér” politikájának keretében törekedett a terjeszkedésre, és próbált egyszerre birodalom és nemzetállam lenni.

A nemzetállamok, különösen a nem demokratikus formájukban, inkább befelé forduló és a külvilágtól elzárkózó államok. Elutasítják a bevándorlást, többnyire ellenségesek a külföldi tőke gazdasági térhódításával szemben, korlátozott lehetőségeket látnak a nemzetközi együttműködésben, és általában véve a nemzetközi kapcsolatok realista szemléletét vallják – mutatott rá a közgazdász. 

A nemzetállamokban valóban nagyobb eséllyel tapasztalhatók súrlódások, melyek a nemzeti és etnikai határok tökéletlen átfedéséből adódnak – véli a professzor.

Hajlamosak elnyomóak lenni a bennük élő kisebbségekkel szemben, agresszívak a szomszédos országokkal szemben, amelyek etnikai társnemzetiségeket fogadnak be. Számomra az Orbán Viktor alatti Magyarország nagyon jó példája annak, hogyan legyen egy nemzetállam illiberális belül és védelmezője a szlovákiai és romániai magyaroknak

– fogalmazott Gerard Roland. Hozzátette, hogy a nagyobb nemzetállamok gyakran sikeresen mobilizálják a nacionalista érzelmeket az imperialista agresszióval szemben, ezzel erősítve a védekezőképességüket. Az etnikai homogenitás iránti igény gyakran együtt jár a nyelvi homogenitásra való törekvéssel, ami a nyelvjárások elnyomását és a kisebbségi nyelvek diszkriminációját eredményezheti.

A közgazdász szerint inkább az lesz a járható út jövőben, hogy kis demokráciák nagy, nemzeteket felölelő szervezeteket hoznak létre, amelynek a szabályait saját magukra nézve is elfogadják. Ezzel sikeresen felvehetik a harcot a születőben lévő birodalmakkal, főleg ha olyan védelmi szervezeteket működtetnek, mint a NATO – zárta előadását a professzor. (Index)