Az is elképesztő, hogy eddig bírta. De bármily hihetetlen, botorság volna azt feltételezni, hogy ilyen, a szellemét ért gyógyíthatatlan károkat követően könnyen legyőzhető ellenfélről beszélünk. Nem, ösztöni lénye, eddig is felülírt minden etikai gátat és a helyzet napról napra rosszabbodik.

Ahogy arról Kerékgyártó István a 24.hu oldalán tegnap megjelent írásában kifejtette, Orbán kényszerpályán van,

már nem ura a helyzetnek

Merész kijelentésnek tűnik, azonban a decemberi és a januári események tükrében mindez mégis megalapozottnak tűnik. Kezdve azzal, hogy a tüntetések idején Orbán úgy taktikázik, hogy lehetőleg ne legyen az országban sem. Ezzel egyszersmind alibit biztosít magának mondván, fontos megjelenése volt Brüsszelben, Ausztriában, vagy valahol másutt. Minden, ami távollétében itthon történik, ezzel másodlagossá válik.

Úgy tűnik azonban, hogy a miniszterelnök csúfosan eltaktikázta magát, aminek eredményeképp az egész eddigi áldatlan tevékenysége során felhalmozott szarkupac egy adagban készül a nyakába szakadni. Ez persze obszcén képzavar. Mondjuk így, a felhőkarcoló utolsó emeletére vezető lépcső utolsó fordulóját is elhagyva szembesülni kénytelen azzal, hogy nincs tovább hova menekülni. A lincselést követelő hangok egyre közelebbről érkeznek. Az épület pedig rogyadozik. Talán mégse tökfilkókkal kellett volna megépíttetni a hazugságok zikkuratát.

Miközben úgy tűnt nekik, hogy minden a legnagyobb rendben, hirtelen homokszem került a gépezetbe, melyről azt tartották, amit Madách a teremtett világról: „Évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítni kell.”

Hát ez most nem járt el még egy évig sem a választások után. Az elbizakodottság, a hübrisz óvatlanná tette Orbánékat. Úgy vélték, most már bármit megtehetnek. Hát nem.

Egyre inkább megették a saját propagandájukat.

A cinizmus keveredett a hittel.

[…]

Orbán szerint minden arról szól, hogy a migránsellenesek és a migránspártiak harcolnak egymással, és majd ő menti meg hazánkat a migránsáradattól. Hiszi, hogy 2030-ig ő lesz hatalmon és ő lehet az európai megújulás vezére.

És vele hisznek a leghűségesebb szavazói.

Csakhogy egyre többeknél repedezik ez a hit. Egyre több egykori fideszes csúcsértelmiségi és hétköznapi ember is megfogalmazza erősödő kételyeit. Az állami intézményekből, a fideszes sajtóból egyre több a kiszivárogtatás, mert a rendszer kiszolgálói közül egyre többekben felvetődik:

mi van, ha ennek vége lesz?

Mint amikor néhány náci a háború vége felé zsidókat kezdett bújtatni, hogy a bukás után és az elszámoltatás során majd igazolják őt. A mostani videószivárogtató tán arra játszik, hogy majd mondhassa: én már akkor nem értettem egyet velük.

És épp az, hogy bizonytalannak érzi pozícióját, teszi igazán veszélyessé. Nem lehet tudni, talán ő sem biztos benne, hogy mire ne lenne képes csak azért, hogy hatalmon maradjon. Minden egyéb opció ugyanis azzal fenyegeti, hogy élete hátralevő részében védekeznie és menekülnie kell.

Csakhogy – mint ahogy Kerékgyártó erre is rámutat – a fanatikus hívek is csak kerékkötői Orbánnak, aki

ma fönt egyensúlyozik a toronyház tetején. Szimpatizánsai tömegéből pedig egyre többet kiabálják:

Mutasd meg nekik! Repülj!

Ilyenformán ez a meredélyes torony, nem más, mint korunk Taigetosza. Ott ásít Orbán előtt és alatt. És ha nem vigyázunk, minket is magával ránt a mélybe.