Miniszterelnökség
Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter 
Budapest

"Tisztelt Miniszter Úr!

Több ezer éhező, nyomorgó ESZOSZ károsult sorstársunk  és családjuk nevében fordulunk  Önhöz. 

Az elmúlt négy hónapban, mióta a szélmalomharcunkat vívjuk igazunkért, mindenütt süket fülekre, érzéketlen, bennünket még embernek sem tekintő "közszolgákkal "találkoztunk. Bárhova fordultunk, vagy  válaszra sem méltattak bennünket, vagy üres, semmitmondó bürokrata választ kaptunk, illetve mindig újabb és újabb "illetékesekhez" passzoltak tovább bennünket. Sorsunk, életünk, az, hogy éhezünk a családunkkal, senkit  sem érdekelt. Mindenütt levegőnek néztek bennünket, 2800 felesleges aktának, akik szegény, szerencsétlen emberként amúgy is csak másodrendű állampolgárai Magyarországnak. Ön, el sem tudja képzelni mennyi megaláztatásban volt részünk. Csak egyetlen példa. Az emberi erőforrások minisztériuma előtt tartott sajtótájékoztatónk után szerettünk volna a minisztérium illetékesével találkozni. A miniszteri titkárság  a székházat őrző egyik rendőrrel üzente meg, hogy a minisztériumban nincs egész nap senki, akivel találkozhatnánk, mert értekezletük van. Mi ugyan szegény, tanulatlan emberek vagyunk, de úgy gondoljuk, azok az emberek akik  bármelyik minisztériumban jó fizetésért ott ülnek,  azok minket, magyar embereket kellene , hogy szolgáljanak. Ön szerint miniszter úr, igazunk van? Talán ha csak egyetlen napra helyet cserélhetnénk az "illetékes" hölgyekkel, urakkal, s nekik kellene 0 forintból ellátni családjukat, s ott sírnának mellettük éhező gyermekeik, biztos, jobban átéreznék a mi élethelyzetünket.

Az elmúlt hónapok történéseivel nem kívánjuk Önt untatni, hiszen minden a nyilvánosság előtt zajlott, s tudjuk miniszter úr tájékozott ügyünkben. Tudja, hogy többségünk június óta nem kapott bért, az ESZOSZ vezetői számunkra elérhetetlenek. Mi itt állunk nyomorultul, mindenféle jövedelem nélkül. Mivel munkajogi  helyzetünk rendezetlen, papíron úgy kétezren még mindig a szövetkezet alkalmazottai vagyunk, így sem közmunkára, sem foglalkozást helyettesítő támogatásra nem vagyunk jogosultak. Ebből az ördögi körből, mi önerőből képtelenek vagyunk kikerülni. Azok a sorstársaink, akiknek a szövetkezet a botrány kipattanása után, - szerintünk nem valós indokok alapján - a munkavállaló hibájára hivatkozva felmondott, egy évig semmilyen juttatásra nem jogosultak.

Tisztelt Miniszter Úr! 

Olvastuk a sajtóban, hogy időközben két vizsgálat is a szövetkezet felelősségét állapította meg. Csepreghy államtitkár úr augusztus végén, majd a EMMI szeptember végén azt nyilatkozta, hogy az érintett minisztériumok bevonásával keresik a lehetőséget, hogyan tudnak segíteni. Elmúlt héten miniszter úr a Parlamentben beszélt arról, hogy az Ön vezetésével egyeztetnek még azon a napon.  Rácz Róbert kormánymegbízott úr pedig  arról tájékoztatta a sajtót, hogy megoldódott az ügyünk, a belügyminisztérium több száz milliót  csoportosít át közmunkára a három megyébe, az ESZOSZ károsultak foglalkoztatására. 

Mi eddig nem tapasztaltuk, hogy jottányi előrelépés történt volna. Jövedelmünk továbbra sincs, a  közmunka igénybevételének pedig  akadálya, hogy többségünk papírjai valahol a szövetkezetnél vannak, csak néhány sorstársunk helyzete rendeződött e miatt. Ugyanakkor arról senki sem beszél, hogy mi lesz az elmaradt bérünkkel, hisz közben sokunk utcára került, adósságokba verte magát,  egyik napról a másikra él, a családok többségének még kenyérre sincs pénze. Mi nem tudunk hosszú hónapokig, esetleg évekig várni, hiszen tartalékaink sohasem voltak. Kb. ezren munkaügyi bírósághoz fordultunk több mint két hónapja, perelve az elmaradt munkabérünket. Az első tárgyalásra október 22-én kerül sor az illetékes Szolnok megyei bíróságon, ahová mi anyagi okok miatt képtelenek leszünk elutazni. Ez lenne a törvény előtti egyenlőség?!

Végső kétségbeesésünkben az elmúlt három napban Debrecenben, Nyíregyházán és Tiszaburán figyelemfelhívó ülősztrájkot tartottunk. Természetesen a kormányzati szervek részéről senki sem keresett bennünket, valószínűleg a nyilvánosság hatására az utolsó napon reggel a Hajdú-Bihar megyei kormányhivatal egyik vezetője végre szóba állt velünk és segítséget ígért. Hihetetlen a számunkra, hogy a négy hónap alatt emberi jó szót, segítőkészséget, empátiát - egy kivétellel - sehol sem tapasztaltunk. Nagyon rossz érzés kiszolgáltatott, mások számára értéktelen embereknek lenni, hát még ha ezt nap mint nap érzékeltetik is velünk. Valószínűleg Ön ezt el sem tudja képzelni, hiszen egy teljesen más világban él, nem valószínű, hogy volt hozzánk hasonló élethelyzetben.

Tisztelt Miniszter Úr!

Mi valamennyien dolgozni akarunk,  a mi álmaink a földön járnak. Mi csak szeretnénk emberhez méltó módon élni, legnagyobb vágyunk az, hogy szerényen ugyan, de el tudjuk tartani családunkat. Olyan teljesíthetetlen kérés ez? Kérjük miniszter urat ne hagyjon bennünket és gyermekeinket éhen halni. Kérjük segítsen abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül létrejöjjön egy kormányzati segélyalap, amiből megkaphatnánk az elmaradt bérünket. Ugyancsak kérjük az Ön hathatós és erélyes fellépését azért, hogy az illetékesek fejezzék be a packázást velünk, s rövid időn belül rendezzék munkajogi helyzetünket, hogy vissza tudjunk kerülni az állami ellátórendszerbe, tudjunk dolgozni, rendszeres jövedelemhez jutni. Nem gondoljuk, hogy ez olyan nehéz, megoldhatatlan munka lenne.

Miniszter úr!

Tudjuk Ön elfoglalt ember,rengeteg feladata  van. Ezt megértve, mi azt kérjük bízza meg egyik, illetékes  vezető    munkatársát akivel,- az Ön felhatalmazása alapján - rövid időn belül  találkozhatunk és  tárgyalhatunk arról, milyen módon lehetne a lehető leggyorsabban  2800 sorstársunk problémájára érdemi  megoldást találni. 

 Mellékelten megküldjük Önnek az ESZOSZ károsultak kéréseit tartalmazó nyilatkozatunkat.

Segítségét, megértését előre is köszönjük.

Debrecen, 2015. október 8.

                       
Tisztelettel:

Tóthné Gábor Ildikó                                       Farkas Gyula sk.       
a Hajdú-Bihar megyei                                   a Jász-Nagykun-Szolnok megyei  
ESZOSZ károsultak képviseletében             ESZOSZ károsultak képviseletében
mobil szám:  70/531-7662                             mobil szám: 70/230-4336

Ráczné Balogh Éva sk
a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei
ESZOSZ károsultak képviseletében
mobil szám: 20/7456170"