Harminc évvel ezelőtt alakult meg a Nagy Imre Társaság, az évforduló alkalmából a szervezet ünnepi ülést tart szombaton Tatabányán. Azért éppen ott, mert a budapesti székhelyű egyesületnek ebben a városban működik a legnagyobb taglétszámú helyi szervezete.

A társaság Nagy Imre mártír miniszterelnök emlékének ápolását, a történeti hűség megóvását tartja legfontosabb küldetésének, valamint azt, hogy minél több emberhez eljuttassa az 1956-os forradalom és szabadságharc hiteles történetét. Korántsem állítható, hogy a feladat teljesítése nem ütközik nehézségekbe.

A jobboldali és szélsőjobboldali körök történelmi revíziós kísérlete már 1990-ben elkezdődött, amikor, elsősorban Csurka István és követői nyomására, az ötvenhatos törvényből kihúzták Nagy Imre nevét – nyilatkozta lapunknak Mink András történész, a Blinken OSA Archívum kutatója, a Nagy Imre Alapítvány kurátora. A történész a tatabányai rendezvényen „A Nagy Imre-felejtés” – Nagy Imre emlékezetének alakulása a rendszerváltás után címmel tart előadást.

Az elmúlt évtizedekben az a narratíva érvényesült a jobboldali történeti revíziós kísérletekben, hogy Nagy Imre és a reformkommunisták csak afféle epizódszereplők voltak az ötvenhatos forradalomban – állapította meg Mink András. 1956 emlékezetének szétdarabolása és megsemmisítése szerinte szorosan összefügg azzal, hogy az orbáni jobboldal mit gondol a Horthy-korszakról, az 1945-48 közötti időszakról és egyáltalán mindarról, ami 1945 után Magyarországon történt.

Miután ez az 1956 történetileg üres, valójában annak a tanúi lehetünk az utóbbi években, hogyan mosódik el a forradalom történeti emlékezete. Nagy Imréről ugyanúgy próbálnak elfeledkezni, ahogyan azt annak idején a Kádár-korszakban tették – folytatta a történész. Az Orbán-rendszer történeti propagandájának ebben a történelmi keretben egyszerűen nincs olyan mondanivalója az ötvenhatos forradalomról, ami ne lenne ellentétben mindazzal, amit 1956 jelentett a magyar történelemben, és aminek bármi köze lenne a történelmi realitáshoz.

A kiüresedés folyamatát fájóan illusztrálja az a szégyenletes mellébeszélés, amelyet a jelenlegi kormánypropaganda az Ukrajna elleni orosz agresszióról idehaza terjeszt.

A történész szerint a baloldalon is akadnak gondok. Közvetlenül a rendszerváltás előtt a „nemzeti megbékélés” jegyében a szocialista pártban azt a hamis képet próbálták kialakítani, hogy 1956-ban tulajdonképpen a „barikád mindkét oldalán mi álltunk”. 1996-ban az a kormány fogalmazott meg törvényt Nagy Imre emlékezetéről, amelynek miniszterelnöke, Horn Gyula a memoárjaiban saját maga deklarálta, hogy 1956-ban a másik oldalon állt, és ezt utólag sem tartotta problémának – jegyezte meg Mink András.

Később Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tett gesztusokat, kimondta azt, amit a szocialista pártban addig senki: nem Kádár Jánost tekinti politikai elődjének, hanem Nagy Imrét. A történész szerint azonban kérdés, hogy a kijelentés valóban átütő erővel hatott-e.

A Nagy Imre Társaságtól kapott háttéranyag szerint az egyesületnek jelenleg 12 helyi szervezete van, mintegy 350 taggal és jelentős holdudvarral. A társaság alapító elnöke Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet 2008-ban bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a tisztséget. A mostani elnök Balahó Zoltán történész, muzeológus. A társasághoz kötődő első jelentősebb esemény 1993-ban a franciaországi Giromagnyban Nagy Imre emlékművének felavatása volt. Az egyesület – konferenciák és megemlékezések rendezése mellett – minden év október 22-én emléktúrát szervez Badacsonyba, ahol 1956-ban Nagy Imre szüreten vett részt. (Népszava)