Eléggé megosztja az utasokat a repülők földet érése utáni taps. Vannak, akik szép gesztusnak tartják, vannak, akik feleslegesnek, és olyanok is, akiket kifejezetten idegesít. Végtére is a pilóták csak a munkájukat végzik, mint sokan mások, a mozdonyvezetőnek és a buszsofőrnek pedig nem jár ilyen elismerés.

A leszállás utáni tapsnak több oka is van, az egyik a túlélési ösztön

– idézi a Sun Judi James szakértőt.

Ez a közös túlélés pillanata, mert a földet érést még a gyakorlott utazó is veszélyes pillanatnak tartja

– magyarázta a lapnak. A másik magyarázat, hogy sokan úgy tekintenek a repülésre, mint egy előadásra. A pilóta kedvesen beszélt hozzájuk, ezért a végén taps jár neki.

Az ünneplés nemzetenként is eltérő. A lap szerint például az oroszok és a románok általában megtapsolják a pilótákat.

Máshol egyre inkább kihalóban van a szokás.

A 80-as 90-es években például még a brit járatokon is gyakran tapsoltak, ma már csak ritkán. Ez egyrészt a repülésbiztonság javulásával magyarázható, másrészt sokaknak kínossá vált: ha tapsolunk, úgy tűnhet mások előtt, soha nem utaztunk még.

A pilóták alig hallják

A pilóták egyébként nem sokat hallanak az utasok tapsából. Az utasteret eleve egy vastag, hangszigetelt ajtó választja el a pilótafülkétől, de

ha ráadásul sugárfordítót is használnak a fékezéshez, az eleve nagy zajt csap.

Ilyenkor általában a feladatukra koncentrálnak, de ha mégis átszűrődik a taps, azért hálásak, ahogy erről az alábbi videóban is beszél egy pilóta.

origo.hu