Október második felében történt, hogy az idős asszonyt megkérdőjelezhető okokból egy budapesti kórház pszichiátriai osztályára szállították. Amikor unokahúga tudomást szerzett az esetről, azonnal felkereste a kórházat, hogy személyesen bizonyosodjon meg a hölgy hogyléte felől.

Szeretett nagynénje azonban közel sem olyan állapotban volt, ami elvárható lett volna egy kórház fekvőbeteg osztályán. Testszerte ütésnyomokat talált rajta, köztük egy ellátatlanul hagyott bedagadt zúzódással, melyet friss vérnyomok tarkítottak. A nagynéni eszméletlenül feküdt, mivel felvételekor igen erős pszichiátriai szereket tartalmazó injekciót kapott. Mint utóbb kiderült, egyetlen vizsgálat vagy röntgenfelvétel sem készült a sérülésekről, holott ez nagyon is indokolt lett volna: a hölgy vállán két héttel a kórházból való elbocsátása után is még gyógyulófélben lévő seb volt, amit azóta is fájlalt.

A hölgy unokahúga több ízben próbált felvilágosítást kérni a kórház dolgozóitól, hogy mégis mi történt nagynénjével a pszichiátrián, megadta saját elérhetőségeit is, hogy őt – mint egyetlen elérhető rokonát – értesítsék, mégis megtagadtak tőle szinte minden információt. Ahogyan az sejthető is, cseppet sem a véletlen műve volt, hogy a kórház dolgozói ekképp álltak a hölgyhöz és unokahúgához; korábban is megesett már velük hasonló incidens ebben az intézményben.

Két évvel ezelőtt az akkori élettársa vitette be ugyanazon kórház pszichiátriájára, szorongásos tünetek miatt. Amellett, hogy az ekkor kapott erős pszichiátriai szerek hatására jelentősen leromlott az egészségi állapota, fizikai bántalmazás is érte, melynek körülményeit a kórház sohasem vizsgáltatta ki. Az asszony unokahúga ezek okán feljelentést is tett, mellyel ugyan érdemi eredményt nem tudott elérni, sikerült azonban kivívnia a kórház dolgozóinak ellenszenvét.

A hölgy a tavalyi évben a területi ideggondozó rendelésén kapott beutalót a pszichiátriai rehabilitációra „felerősítés” címén, ahová ezután mentők szállították be, lánya kíséretében. Mivel azonban korábban az asszony unokahúga már tett egyszer feljelentést a kórház ellen, nem voltak hajlandóak felvenni a rehabilitációs osztályra, ehelyett azonnal a zárt osztályon helyezték el. Bár ez ellen ő és a lánya is tiltakoztak, az asszonyt nem engedték haza, ott kellett maradnia a pszichiátria zárt osztályán. Ott tartózkodása alatt ismét jelentős állapotromlás ment végbe rajta, ráadásul olyasmi történt, amire rémálmaikban sem gondoltak volna: a kórház gondnoksági eljárást kezdeményezett az asszony ellen. Ha unokahúga nem kezd el harcolni az asszonyért, a nőt minden maradék rendelkezési jogától is megfosztották volna.

A legutóbbi eset után az asszony unokahúga megpróbált feljelentést is tenni a rendőrségen, amikor azonban meghallották, hogy pszichiátriai betegről van szó, senki sem volt hajlandó felvenni a nő panaszát, mondván, hogy

ezek a betegek gyakran tesznek kárt saját magukban.

Ideje megkongatni a vészharangot egy olyan elmeegészségügyi rendszerrel kapcsolatban, ahol a betegek ilyen szinten ki vannak szolgáltatva a bántalmazásoknak és más emberi jogi sérelmeknek.

CCHR