Emmanuel Macron főleg gesztusokkal demonstrálta, hogy nem tartja helyesnek azt az utat, melyen Orbán halad évek óta. A magyar kormányfő kellemetlen perceket élt át azon a sajtótájékoztatón is, melyen francia újságírók faggathatták az aktuális magyar viszonyokról. A magyar ellenzéki médiát bojkottáló miniszterelnök talán bele is kényelmesedett abba a helyzetbe, hogy neki az utóbbi években nem kellett szembesülnie a kritikus sajtó erejével.

Gyakrabban jöhetnének Magyarországra hivatalban lévő francia elnökök. Nicolas Sarkozy 2007-es vizitje óta nem járt ilyen magas rangú vezető nálunk az Európai Unió második legerősebb államából. A magyar külpolitika a 2010-es fülkeforradalom óta arra épít, hogy Németország kiemelt diplomáciai és gazdasági partnere az országnak, ezért ha az aktuális kancellárral jó vagy kielégítő Orbán Viktor kapcsolata, akkor nagy baj nem lehet. Ez meglehetősen egysíkúvá tette a magyar külpolitikát az utóbbi 10 évben, ugyanakkor azt a látszatot keltette, hogy a német vonal minden szituációban iránymutató lehet a magyar politika számára.

Macron látogatása a V4-ek mostani értekezletén egyrészt annak szólt, hogy röviddel Merkel kancellár távozása után a francia elnök kihasználja azt a pillanatnyi előnyét, hogy az új német kormány még saját indulásával van elfoglalva. Macron kompromisszumkészsége most olyan gesztusokkal párosult, melyek üzenetértékűek olyan kormányok számára, melyek gátolják az EU fúziós törekvéseit, és ennek következményeként folyamatosan megkérdőjelezik az összeurópai értékeket. Ezeket a jelzéseket természetesen elsősorban a magyar és lengyel kormányoknak küldte.

A tény, hogy egyelőre nem sikerült tető alá hozni az európai jobboldali, populista pártok koalícióját igen erősen gyengíti Orbán tárgyalási pozícióit a nemzetközi porondon, így joggal érzi magát a senki földjén, amikor egy Macron kaliberű politikussal kell tárgyalnia.

Orbán számára nyilván kínos volt Macronnak az a gesztusa, hogy ellátogatott Heller Ágnes sírjához. A jelenlegi kormányt folyamatosan bíráló nemzetközi hírű filozófus életében is rengeteg fejtörést okozott Orbánnak, de az emlékét ilyen demonstratív módon ápoló francia elnök ezzel a gesztussal egyértelműen jelezte, hogy nem barátkozni jött, és kemény tárgyalásra számíthat a magyar kormányfő. Macron ugyanakkor egyenrangú partnerként kezelte a magyar ellenzék vezetőit is, amivel nyilván szintén alaposan felbosszantotta Orbán Viktort.

Macron ügyelt arra is, hogy jelenlétével ne emelje a házigazda magyar kormányfő fontosságát a V4-es tárgyalásokon, ugyanakkor ne is legyen ellenséges se vele, se a többi közép-kelet-európai vezetővel. A partnerséget azonban nem úgy kezelte, ahogy korábban Angela Merkel, vagyis nem puhította elveit annak érdekében, hogy gazdasági előnyökre tegyen szert. Macron tudja, hogy Franciaország soha nem lesz olyan fontos Magyarország számára, mint Németország, és talán ezért is érhet el némi eredményt a jogállamiság kérdésében Orbánnál.

Nem tudhatjuk, hogy a színfalak mögött végül milyen egyezségek születtek, de a közös sajtótájékoztató megmutatta, hogy Orbán kénytelen kilépni a komfortzónájából, ha egy olyan vezető érkezik hozzá, aki nagyobb hatalommal rendelkezik nála, ráadásul nincs arra kényszerítve, hogy kompromisszumra törekedjen vele. A mostani találkozó is jól mutatta, hogy Orbán a nemzetközi elszigetelődés felé halad, amit csakis önmagának köszönhet. A tény, hogy egyelőre nem sikerült tető alá hozni az európai jobboldali, populista pártok koalícióját igen erősen gyengíti Orbán tárgyalási pozícióit a nemzetközi porondon, így joggal érzi magát a senki földjén, amikor egy Macron kaliberű politikussal kell tárgyalnia.

Mindemellett nem pufogtathatta azokat a szólamait, melyek szerint külföldi hatalmak igyekeznek beavatkozni a magyar választásokba. A szociáldemokrata vezetéssel felálló német kormánynak ő maga üzent hadat, noha az még egyetlen konkrét intézkedést nem jelentett be, amely hátrányosan érintette volna kormányát, ezért Orbán számára most kiemelten fontos, hogy ne izmozzon a franciákkal, ha nem muszáj. Most már talán világosan látja azt, hogy saját dolgát nehezíti meg a választások előtt, ha az Európai Unióval és annak legfontosabb vezetőivel permanens háborúban áll. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha minden szomszédodat magadra haragítod, a saját törzsed se fog megbízni benned.” (Szegedi Kattintós)