Nem nagyon változtak a francia elnökválasztási eredmények tegnap este óta, Emmanuel Macron húszmillió 753 ezer 798 szavazattal lett Franciaország új elnöke, vagy ahogy itt mindig hangsúlyozzák, az ötödik francia köztársaság nyolcadik elnöke.

Marine Le Pen vele szemben 10 millió 644 ezer 118 voksot kapott, tehát beállt a kétharmad-egyharmad leosztás.

Azaz hogy csak majdnem, mert 66,1 és 33,9 százalék a pontos arány kettejük között. Minden francia megyében Macron kerekedett felül, Le Pen hívei csak két helyen, l'Aisne és Pas-de-Calais megyékben voltak erősebbek 52 százalékkal.

Nem minden számítás nélkül szervezték május 7-re a választás második fordulóját, mert így a nyertes - bárki lenne az - már másnap megfürödhet a sikerben

a méltó ünneplés adta emelkedettségben, mert meg is kezdődtek a győzelem napi ünnepségek, Párizs belvárosa piros-fehér-kék trikolórba öltözött. Hetvenkét éve lett vége a II. világháborúnak, Emmanuel Macron a leköszönő elnök, Francois Hollande kíséretében fogott kezet a Diadalívnél a háborús veteránokkal.

Történelmi pillanatként emlegetik máris azt, hogy az eseményen az Hollande előtti elnök, Nicolas Sarkozy együtt mutatkozott Macronnal. Sarkozy szívélyes szavakkal gratulált egyébként a centrista nyertesnek, akinek azért odaszúrt annyit, hogy tapasztalatból tudja, a neheze csak most jön.

Az egész Champs Élysées sugárút le van zárva, a televíziók és a nagyobb hírportálok élőben közvetítik az eseményeket. A Diadalívnél csúcsosodik ki a protokoll, itt számos ország diplomatája álldogál, és valószínűleg első ízben fog kezet a következő elnökkel.

A Le Figaro élő közvetítésében a riporter egy német születésű francia állampolgárt interjúvolt meg, aki nagyon örült annak, hogy Macron első útja Berlinbe vezet, de a ténytől, hogy épp ő lett az elnök, nem volt elájulva.

Az újságok egyik fele lelkesedik, másik fele szkeptikus, és valóban, lakva ismerszik meg az ember, Macront majd lépései alapján lehet beskatulyázni. Az biztos, hogy a francia-német politikai-gazdasági tandem erős startot vehet, ha Merkel ősztől ismét kancellár.

A nagy örömködés közepette elsikkad, hogy az előzetes adatok szerint 75 százaléknyi választó ment szavazni, ami alacsonyabb az első fordulóban tapasztaltnál (78 százalék), és az is elég aggasztó, hogy 4 milliónyian szándékosan rontott szavazatot vagy üres borítékot adtak le.

A neheze tényleg most jön, a harmadik fordulóként emlegetett nemzetgyűlési választásokat most június 11-én és 18-án tartják, és máris kegyetlen indulatok jellemzik a helyezkedést. Mert ugye jogosan kérheti számon Francois Fillon Köztársaság-párti jelölt, hogy mivel táborát Macronhoz terelte, nekik is jusson bőven jelölt.

De ugyanezt követelhetik a szocialisták is. Épp ezért nyárra azért kiderül, hogy milyen arányban konzervatív illetve szocialista Macron mozgalma.

A harc nemcsak ezen a térfélen dúl, a Nemzeti Front alapítója, Jean-Marie Le Pen nekiesett lányának, mondván, alkalmatlan a pártvezetésre.

Marine Le Pen meg azt ígérte csalódott szavazóinak, újjáépíti a szuverenista, konzervatív politikai oldalt, és átnevezi pártját.

Utólag visszatekintve a második forduló előtti két hétre, Macron viszonylagos nyugalommal várhatta győzelmét.

Az újságok címlapjai, a folyóiratok portrécikkei mind-mind a szúrós tekintetű fiatal politikussal foglalkoztak.

Ráadásul a nemzeti konszenzus a szélsőség kirekesztésével kapcsolatban mindvégig a politikai vizek felett lebegett, de mielőtt bárki felhördülne, tudni kell, hogy Franciaországban az extrémizmus határát jóval beljebb húzzák meg a politikai középhez, mint sok más országban, vagy akár Magyarországon.

Le Penék ebben a csapdában vergődtek, és hiába támadták a sajtót, de ezt a - mondjuk ki - alaptalanul és állandó jelleggel rájuk sütött vádat nem sikerült lemosni magukról.

A győzelem napján kezdődik az átadás-átvétel, és vasárnap lesz a beiktatás.

Erős ez a május a franciáknál.

mno.hu