Szeret fogadni? Nézze meg ezt a sportfogadás weboldalt!
Némileg elhagyta magát az utóbbi időkben a kormányzati rémhírterjesztésért felelős Rogán Antal. Bizonyára túlságosan is lekötötte (nem túl) kedves felesége üzletelése, aminek eredményeképpen egy egész ország nézheti plakátokon akaratlanul is a divattervezőnek felcsapott „mázliasszonyt”, ahogy hvg igen találóan nevezi.
Nem mondható várt manővernek, hogy Demokratikus Koalíció saját jelölttel áll elő, pláne azt követően, hogy korábban beálltak Karácsony Gergely mögé. Nem mintha különösebben nagy gubancot okozhatna, nagy nehezen sikerült az, amit az ellenzékben egyre többen is – így Karácsony is – előválasztást támogatnak.
Sok dolog elmondható a Fideszről, de az, hogy tiszta eszközökkel képes lenne bármilyen eredményt felmutatni, nem szerepel köztük. Manred Weber és a Néppártnak több mint elég ideje volt kiismerni Orbán kaotikus játékait. A duma az erős Európáról nagyon szép, azonban a máig erős Európára egyes egyedül az a magatartás jelent fenyegetést, amit Orbán pályafutása során művelt.
Nem teljesen meglepő módon, tegyük hozzá. Azt több mint elég időnk volt megtanulni, hogy Schmidt Mária nem a történelmi emlékezetet, sokkal inkább a történelmi agymosást tartja hivatásának. Nem nehéz kitalálni, miért terpeszkedhet jól fizető pozícióiban. Mindig is élvezte a Fidesz támogatását, amiért cserébe csak annyit vártak, hogy kedvező színben tüntesse fel a pártot és első sorban Orbánt. Ehhez annyi is elég volt, hogy a Horthy-kultuszt felélesszék.
Sűrű hétnek nézünk elébe már csak az eddigi történések alapján is. Ideértve a múlt hét szerda óta – nemcsak a Dunán, de a hírfolyamokon is gyűrűző hajószerencsétlenség, a rebesgetett pletyka, hogy a felelős kapitány várhatóan le tudja tenni a 15 milliós óvadékot csupán a leghangosabb ezek közül.
Pedig azt gondolhatná az ember, hogy egy ilyen alkalmat azért nem hagy ki Európa és a kereszténység „nagy védelmezője”. Ugyanakkor érthető, hogy egy presztízs értékű találkozó helyett inkább a BL-döntőt választotta. Ferenc pápa nem örvend osztatlan népszerűségnek a szélsőjobboldali – ettől független magukat kereszténynek nevező – politikusok körében.
Van abban valami a föld fundamentumát megrengető, amikor egy nyíltan szexista és nőgyűlölő kormány olyan politikusa igyekszik Dobrev Klárára ráhúzni a vizes lepedőt, aki maga is nő. Persze Selmeczi Gabriellát csak a szó legtágabb és meglehetősen lázán vett értelmében tekinthetjük nőnek.
Alig több mint egy nap telt el a baleset óta, mégis egymásnak ellentmondó híresztelésekből rengeteg szárnyra kelt. Furcsa az ember, adatok híján olyan népköltészeti csodákat képes megalkotni és mindenfajta ellenállás nélkül beszopni, amikhez képest a Többsincs királyfi már-már tényregénynek tekinthető.
Több olyan állítást is tett a zseniálisan otromba beszólásairól ismert – csak jobb szó híján – publicista, aminek az ellenkezője sem teljesen igaz. Meglehetősen gyatra, átlátszó, de ennek ellenére bizarr módon jövedelmező hazugságainak legújabbja új értelmet ad a pofátlanság kifejezésének.
Mondjuk ezt már az előtt is sejteni lehetett, hogy Toroczkai László és néhány másik ex-Jobbikos kilépett volna az addig konszolidációt hirdető pártból. A Jobbik funkciója szerint annak szondázása volt, milyen diktatórikus lépések nem ütik meg a választók ingerküszöbét. Egyszerűbben, a Jobbik a Fidesz aknaelhárítója volt.
A bevándorlás témájára húzott variációk a jelek szerint már nem tudják annyira megfogni fideszfanokat. Legalábbis erre lehet következtetni, a választási adatokból, melyek értelmében Orbán Viktor bázisa csökken. Bár még mindig toronymagasan volt képes pártja győzni, ez inkább a mikroszkopikus darabokra forgácsolódott voltának köszönhető, mintsem saját érdemnek.
Azt gondolná az ember, hogy egy olyan pillanatban, amikor felfogja, hogy egy játszmát, mint amilyen egy választás is elveszít és ellenzékbe kényszerül, önvizsgálatot tart. Magyarország e tekintetben is rendhagyó magatartásról tesz tanúbizonyságot. Ahelyett, hogy számba venné az őt képviselők magatartását és a felelősöket elszámoltatná, egyből kifarol mögüle.
Némileg röhejes eredményt tudhatunk magunk mögött a legsilányabb körülmények közt lezajlott magyar EP választással. Eljárási hibák, diszkriminációgyanús esetek és patkányok tették feledhetetlenné a tegnapi napot.
Nincs új a nap alatt, mondhatnánk, a miniszterelnök is kezd kifogyni az adukból. Így marad a jól bevált bevándorlás. Azon túlmenően, hogy ez duma úgy, ahogy van hazugság, egyben baromi unalmas is. Nem mellesleg volna fontosabb dolgunk is a klímaváltozás, vagy éppen a túlnépesedés nagyon is valós fenyegetésével.
A legalapvetőbb egység közismert hiányán kívül természetesen. Merthogy azt ugye senki nem gondolta komolyan, hogy a felaprózódással kezelhető lenne a baloldalt ért súlyos bizalomvesztés. Ehhez jönnek az olyan vitatott eredetű pártok is, mint amilyen a Jobbik is. Nem teljesen tiszta hát, hogy az ellenzéki pártok célja pontosan micsoda.
Hogy lehet az, hogy mindazok, akik Európa szerte a nacionalizmussal álcázott zagyva tévképzetek harsogásával igyekeznek az Európai Unió egységét felborítani, sorra buknak le nem teljesen – sőt, csak nagyon komplikált módon – törvényesnek tekinthető üzelmeikkel. Nincs ebben semmi, évek óta nyílt titok, hogy az öreg Vologya ezekkel a hasznos hülyékkel igyekszik gyengíteni az uniót.
Lassan az EP választások előtti nagy hajrába érünk. Ennek megfelelően semmi esélyünk megúszni a jó kis fideszes propagandát. Mert most hadat kell viselnünk a bevándorláspárti Európai vezetők ellen. Ez azonban nem tisztázza, mennyit nyomhat a latban erős túlzással tízmillió agymosott szavazata?
És igazat kell adnunk neki. Miközben Európa szerte tízezrek tüntetnek a nacionalizmus ellen, itthon mintha megállt volna az idő. Nem látunk, vagy nem akarunk tovább látni az orrunknál? Annak nyilvánvaló ténye, hogy Magyarországon a nem kellően éber embereket hazafias érzelmeikkel manipulálják, sem ébreszti fel a gyanút Orbánnal szemben.
Frans Timmermans, komoly aggodalmát fejezte ki a Magyarország miniszterelnöki székébe hízott torz teremtmény, Orbán Viktor valaha keleti nyitásnak nevezett magatartása miatt. Az, hogy Orbán lényegében szerelmes pillantásokat vet Putyin felé több mint aggasztó. Annak ismeretében különösen, hogy Moszkva örömmel belépne az európai piacra, csak éppen a játékszabályokat nem szereti betartani.
Ott megáll tudomány és új értelmet nyer a kifejezés; aki nem tudja, tanítja. Valamiért a magyar nép torz tudatában a messiás-szerű hősök afféle fixációként élnek. Nem tudunk meglenni a semmiből jött, a nép egyszerű fia képében tetszelgő ikonikus szereplők nélkül. Orbán Viktor akkor érzett erre rá, amikor liberális pártja hajóját konzervatív irányba kormányozta.