Lánczinak három választása van.

 1. Nyilatkozik arról, hogy Daniels rektor félreértette őt, valójában azt mondta neki, hogy a paprikás csirke tojásos nokkedlivel és uborkasalátával a legjobb, és az angol nyelvben ez a mondat  hasonlít a sorosra, a szír menekültekre és a CEU-ra. Ez az ún. Szijjártó-védelem. 

2. Dühös cikkben közli, hogy Daniels hazudik. Lánczi bőven képes erre, ő már elég régen keveri a morált az orállal. Ez lenne a Géfodor-védelem.

3. Nem veszi fel a telefont, nem válaszol újságírók kérdésére, fontosabb dolgok is vannak ennél, amikor szét kell verni a Corvinust és az MTA intézeti rendszerét, és szerezni kell még kétszázmillió forintot Lánczi Juniornak. Ez az  Orbán-védelem.

Tudom, elvileg lenne egy negyedik lehetőség, hogy elismeri, hogy valóban ezt mondta, mert a legjobb tudomása szerint ez az igazság. Persze,  tényleg ez az igazság.  Ez a választás, jó eséllyel, a karrierje végét jelentené.

 Nagyon kicsi esélye van annak, hogy Ronald J. Daniels az ujjából szopta ezt az egészet.  A világ egyik leghíresebb egyetemének a rektoráról van szó, nem egy madzsarisztáni egyetemi vezetőről (mint pl.  a debreceniek vagy a szegediek, akik készségszinten hazudoznak és fenyegetőznek).

Lánczi életstratégiaként választotta a gerinctelenséget, az alternatíva egy békéscsabai angoltanári állás lett volna. És nincs egyedül, ez az ország már olyan fázisában van az elláncziasodásnak, ahonnan én nem nagyon látok visszautat. Minél nagyobb görény egy tehetségtelen senki, annál nagyobb esélye van a karrierre. Ezt valamiért szinte az összes tehetségtelen senki képes volt felismerni, kivéve pár orbitális lúzert, akiknek a Mindenható a tehetségtelenség mellé gerincességet is adott.

orulunkvincent.blog.hu